A csillámpala lelki társa és a mosolygós borászhölgyek

Egy soproni kirándulás alkalmával mindenképpen be kell térni néhány helyi borászatba is.

A soproni borvidék különlegességét a jellegzetes talaj, az Alpok utolsó lankáinak egyedi klímája és a dűlők egy részénél a Fertő tó áldásos hatása adja. Manapság főleg a vörösborról, ezen belül is a kékfrankosról ismerjük a régiót, amely hajdan a fehérborok hazája volt. Éppen ezért bátran kóstoljunk mindenféle bort, zamatos, édes késői szüreteket is, mert a helyi bortermelők kiválóan értenek ezekhez is.

Egy soproni gasztrotúra – a poncichter ételek megismerése mellett – elmaradhatatlan állomása Fertőrákoson Ráspi. A borok és a finom ételek elkötelezett hívei csak így ismerik Horváth Józsefet, aki eredendően séf, de jó ideje egyedülálló borokat is kínál. „Én nem tudok bort készíteni – kezdi a beszélgetést, de várok, mert ismerem már, tudom, hogy jön valamilyen kanyar. – Istennel készítjük a bort. Ő adja a csillámpalában gazdag talajt, nem bántom az általa már 50-100 éve gondozott öreg tőkéket. Olyan időjárást ad, amilyen sikerül. Nekem csak arra kell vigyáznom, hogy ne kerüljön vegyszer a szőlőre vagy adalék a borba. Az idei időjárás a vargányának jobban kedvezett, mint a szőlőnek. Napi három-négy kosárral szedtünk, a szőlőnek viszont a 90 százaléka odalett. Ami megmaradt, az szép bort ad, de inkább nem panaszkodom. Majd jövőre jobb lesz ”

Kóstolgatjuk a borokat, közben megváltjuk a világot. Tündér 2012 (furmint 50%, leányka 40%, zöldveltelini 10%), Kopár 2011 (kékfrankos 80%, zweigelt és cabernet sauvignon), Kékfrankos 2011, Gneisz 2011 (kékfrankos; a szó metamorf kőzetet jelent, amelynek fontos összetevője a csillámpala, lásd: Soproni gneisz formáció). „A világ legjobb borai a dűlőt tükrözik, a harmóniát keresik. Olyan ez, mint a zenében vagy a festészetben, ahol természetes, csak a borok esetében kevésbé ismert és még kevésbé elfogadott. Egy igazán jó bort megkóstolva feláll a szőr az ember karján, mint egy remek koncerten vagy egy kiváló műalkotást nézegetve” – mondja mosolyogva Ráspi, vélhetően látja az arcunkon a reakciót. Szerencsére hosszú ujjú ing van rajtam.

A borok révén szépen lassan haladunk nemcsak a fehérektől a vörösek és a könnyedebbektől a testesebbek felé, hanem a világos csillámpalától a mészkőn és az agyagon át a sötétebb csillámpaláig. Minden korty gazdagon viseli a fajta és a talaj jegyeit. A koncentráltság végett érdemes korábban kinyitni, akár másnap is kóstolni, mert az ilyen boroknak idő kell, hogy ki tudjanak nyílni. Akkor a legszebbek.

A Pneiszl borászatban két ifjú, mosolygós hölgy, Katrin és Birgit fogad bennünket. A pincészet vörösei már szigorú rendben várnak az asztalon, egy 1,5 literes magnum palack mintegy mellékesen, oldalt. A címkéje színes, mint egy mesekönyv illusztrációja. Az előtérben két lobogó hajú vörös tündér, oldalt egy fekete, kalapos férfi. A felhőként kavargó hajkoronák mintha ismerős formát mutatnának. „Igen, ez Magyarország – mondja nevetve Katrin, amikor rákérdezek. – Hogy miért? A Pfneiszl család Kiskunhalas mellől származik, majd Sopronba költöztek, végül Trianon Burgenlandban felejtette őket. Mi ketten visszajöttünk. Édesapánk – aki a két fivérével a határ másik oldalán, Locsmándon (Lutzmannsburg) borászkodik – a régi családi szőlőket akarta visszavásárolni, de ez szerencsére nem sikerült neki. Így most egy 5 hektáros és egy 8 hektáros egybefüggő szőlőnk van, ez az adottság pedig lehetővé teszi, hogy bioborokat készítsünk” – meséli Katrin, aki szemmel láthatóan a szavak embere, nem véletlenül beszél hibátlanul magyarul, Sopronba járt iskolába. Birgit borásznak tanult Ausztriában, majd a fél világot bejárta szakmai tapasztalatokat gyűjtögetve. Egyik boruk ennek emlékét viseli.

Mesebéli a hangulat, mesélnek a borok nevei is. A már említett magnum palackon Mesés vidék a név, azt hiszem, ezt nem kell magyarázni. A Távoli világ (amúgy 2011-es küvé) Birgit kalandozásait örökítette meg, a borvidéken nem hagyományos shiraz (Ausztrália), malbec (Argentína), carmenére (Chile), zinfandel (Kalifornia) és sangiovese (Olaszország) szőlőfajták borainak házasításával készült. A 2012-es Cabernet Sauvignon fantázianeve Hugó a nyomunkban, ami egy kecskére utal, aki a szőlőben dolgozó Katrin és Birgit mellé szegődött, majd eljuttatták egy kecskefarmra, és ott időnként meg is látogatják. A 2011-es Cabernet sauvignon a Köszönet nevet kapta, ekkor lettek a fiatal borászokat tömörítő szervezet, a Junibor tagjai. A Fertő tó feletti köd ihlette már őket Deep Purple-dalra, a Smoke on the water is szerepel címkén, amint 2007-ben James Bond, azaz a 007-is megjelent. Sokat mond a Jégkorszak is (Impression Range cuvée 2009, cabernet sauvignon, merlot, kékfrankos), mert a nyári jégeső komoly kárt tett a szőlőben, de annyira azért nem, hogy ne lehessen egy pompás bort elkészíteni.

Kiegyensúlyozott borsor, egy irányba mutat. A fajtajellegek hangsúlyosak, amit más bioborok esetében nem mindig sikerült megtapasztalnom. Közös jellemző, hogy bársonyosak, az új hordók használatánál a fa aromája nem túl hangsúlyos, viszont kiválóan fűszerezi a bort. Szakértő kezekre utal minden korty. „Édesapánkkal sok vitánk van a számtalan közös, családi kóstolás alkalmával – mondják erre a hölgyek –, de végül azért meggyőzzük, hogy a saját elképzelésünk szerint dolgozzunk.”

Minden bor viseli egyben a készítője jellemét is. Ha egyszerre kellene jellemezni Katrin és Birgit borait, akkor azt mondanám, hogy ugyanolyan barátságosak és sugározva mosolyognak, mint ők ketten. Őszinte szeretetet nyújtanak, a borok megismerésének és kedvelésének vidáman bejárható útján.

Nem véletlen, hogy honlapjuk első oldalán óriási felirat áll: „Így szeretem az életet!”. És nekik el is hiszem.

A Pfneiszl-borokat kóstolgatva azért ne feledkezzünk meg, hogy ezek a kortyok milyen sok munka, törődés, aggódás és fejtörés során készülnek el. Mert a bornak az az oldala nem olyan könnyű, de nagyon is szerethető.