Pákh szerint az állam ellopta tőle a Golgotát

Az amerikai állampolgárságú férfi azt mondta a tárgyaláson: lehet, hogy „letelefonáltak a bíróságra”.

Pákh Imre párhuzamba állította tulajdonjogának mostani korlátozását azzal, amikor a szovjetek bevonulása után elvették családja vagyonát. „Remélem, most nem kell 48 évet várnom arra, hogy visszakapjam, ami az enyém” – mondta, miután hangot adott annak, hogy úgy érzi, a védetté nyilvánítással tulajdonképpen ellopták tőle a képet. Lopott képet pedig nem hajlandó kiállítani, ezért ameddig a védettség nem szűnik meg, a kép letakarva marad Debrecenben a Déri Múzeumban – próbált ő is nyomást gyakorolni a maga eszközeivel. 

A védettség jogi tartalmát a kulturális örökség védelméről 2001. évi LXIV. törvény részletezi. Ezek alapján a védett művet csak hatósági engedéllyel, ideiglenesen, visszahozatali kötelezettség mellett lehet kivinni az ország területéről. Sőt, ahhoz is hatósági hozzájárulás kell, ha a tárgy belföldi őrzési helyét kívánja megváltoztatni a tulajdonos 90 napnál hosszabb időre. Ezek mellett még egy sor további előírás óvja a védett alkotást, és egyben korlátozza a tulajdonos szabad rendelkezését saját vagyontárgyával.

Az, hogy L. Simont kirúgták alkalmatlansága miatt, talán ennek az ügynek az eredménye is – szúrt oda mellékesen a gyűjtő.

A felperes ügyvédje hozzátette, egy amerikai tulajdonos amerikai tulajdonáról van szó, amit aljas indokból, adásvétel kikényszerítése érdekében korlátoznak. Egy jogellenes eljárás nem lehet közérdekű – summázták felperesi oldalról.

Az alperes Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Örökséggazdálkodási Központ képviselője jóval rövidebben válaszolt. Kijelentette, a felperes előadása nem a perbeli jogkérdésekre reagál, ez nem egy politikai vagy gazdasági kérdés, hanem kulturális örökségvédelmi ügy. Utalt rá, hogy Pákh vélhetőleg inkább a sajtónak címezte mondandóját, mintsem a bíróságnak. Egyértelművé kívánta tenni, hogy további 14 ezer olyan tulajdonos van, akik védetté nyilvánított tárggyal rendelkeznek. A Golgota védelmét szakmai érvek alapján, jogszerű eljárásban rendelték el – tett pontot közlendője végére a jogász.

A fél óra szünet után ismertetett jogerős ítéletében hasonló álláspontra helyezkedett a bíróság is, amely elutasította Pákh keresetét, és 80 ezer forint perköltség megfizetésére kötelezte őt. Drávecz Margit bírónő szóbeli indoklásában hangsúlyozta, a bíróságnak jelen közigazgatási perben nem volt jogköre olyan kérdéseket vizsgálni, melyek más fórumra, leginkább egy kártérítési perre tartoznak. Így nem volt az eljárás tárgya a meghiúsult adásvétel sem. Kizárólag azt vizsgálhatták, hogy a határozat megfelel-e a jogszabályoknak, ehhez pedig három kérdésre kellett választ adni:

A bíróság szerint az első kérdésre a válasz vitathatatlanul igen. A második kérdésre már nehezebb válaszolni, mert a jogalkotó nem tisztázza egyértelműen a magyar kultúrtörténeti vonatkozás mibenlétét, de mivel annak hiánya egyértelműen nem állapítható meg, ezért védettséget kizáró ok nem áll meg – szólt az indoklás. (A felperes az eljárásban jelezte, Munkácsy külföldön alkotott, és külföldre is adta el a Golgotát.)

A harmadik kérdés kapcsán a felperes arra hivatkozott, hogy kölcsönként, illetve letétként került az országba a kép, az alperes viszont azzal érvelt, hogy a visszaviteli kötelezettség mint kizáró ok csak az átmenetileg, kiállításra ide érkező képekre vonatkozik. Az örökségvédelmi jogszabályok nem tisztázzák, hogy ez a visszaviteli kötelezettség pontosan mit jelent – hangzott az ítéleti indoklásban –, a behozatalkori vámeljárásból viszont nem került elő olyan okirat, mely bizonyítaná, hogy csak ideiglenesen érkezett hazánkba a Golgota.

Pákh Imre ügyvédje a Magyar Nemzetnek arra mutatott rá, talán nem véletlen, hogy a hatóságnál már nincsenek meg a 25 évvel ezelőtti vámpapírok. Szerinte mivel vámfizetésre nem került sor, ez azt jelzi, hogy vagy a visszavitel szándékával érkezett a kép, vagy pedig becsempészték, ami aligha valószínű egy folyamatosan kiállított, nagyméretű kép esetében. Kollégájával azt is kifogásolták, hogy a bíróság tulajdonképpen a felperesi oldal részéről hiányolta a kultúrtörténeti vonatkozással és a visszaviteli kötelezettséggel összefüggésben a bizonyítást, holott ez az alperes dolga lett volna már a közigazgatási eljárásban. Nem állítják, hogy a magyar festő művének nincs meg a magyar kultúrtörténeti vonatkozása csak azt, hogy erre a hatóság nem folytatta le a bizonyítást – tették hozzá.

Ügyfelükhöz hasonlóan valószínűsítették, hogy a Kúriához fordulnak felülvizsgálati kérelemmel, és ennek sikertelensége esetén a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságnál keresnek jogorvoslatot. Erre várhatóan sor is fog kerülni – latolgatták az esélyeket. Egy kártérítési per lehetőségétől sem zárkóznak el.

Pákh Imre úgy kommentálta az ítéletet, hogy annak indoklása nevetséges, azonban számított ilyen döntésre, és azt sem tartja kizártnak, hogy a bíróságra „letelefonáltak”. Kijelentette, továbbra is eladná az államnak a képet, mert úgy tartja, annak állami kézben a helye, ugyanakkor szeretne érte egy tisztességes, egyenrangú megegyezés eredményeként megszületett, a műkincspiacon korrektnek számító árat. Szerinte a Lázárral kialkudott kilencmillió dollár ilyen összeg lenne.

A tárgyaláson egyébként jelen volt Pákh üzlettársa, Fásy Ádám is. Részt vett továbbá az ítélethirdetésen Sziklai János ügyvéd is, aki egy kísértetiesen hasonló perben a Virágok parasztkorsóban című Ferenczy-festmény ausztrál állampolgárságú tulajdonosának jogi képviselője. Mikor az örökségvédelmi központot képviselő kollégájával megpróbált néhány szót váltani ezzel az üggyel kapcsolatban, az látványosan faképnél hagyta, mire Sziklai méltatlankodni kezdett, mert kollégája szerinte tiszteletlenül viselkedett vele. 

Pákh Imre szerint a nap egyetlen pozitív tanulsága, hogy a Golgota fontos festmény, nem csak a műértők, de a kormány és a bíróság szerint is.