Az alperesi jogász erre megjegyezte, elvekre hivatkozni „nem túl erős” érv,
a hatóság pedig annyiszor indít ilyen vizsgálatot, amennyiszer akar, mivel joga van hozzá. Ez utóbbi tényt ugyanakkor a felperes sem vitatta, az általa jelzett joggal való visszaélés lényege éppen abban áll, hogy valakinek – például egy hatóságnak – joga van valamit megtenni, ám e jogát mégsem a törvény céljával és szellemiségével összhangban gyakorolja.
Az Advenio meglátása szerint egyébként a kérelem beadása utáni jogsértés-megállapításokat a döntésnél már nem is lehetett volna figyelembe venni. Mint mondták, ezt támasztja alá a médiatörvény is, tudniillik azt írja elő, hogy a műsorszolgáltató a megújításra vonatkozó kérelmét a szerződés lejárta előtt tizennégy hónappal adja be, ám a hatóság csak négy hónappal a lejárat előtt bírálhatja el. Magyarán tíz hónapon keresztül – bár már nála van a kérelem – nem dönthet arról. A felperes szerint ezt azért alakította így a jogalkotó, hogy a műsorszolgáltató elleni korábbi eljárásoknak legyen idejük kifutni. Ebből pedig szerintük az következik, hogy csak a kérelem beadása előtt elindult eljárások eredményének van jelentősége.
Az NMHH ezt elutasította, azt mondja, a később felmerülő tényeknek is van relevanciájuk. Az Advenio ügyvédjének kérdésére, hogy akkor mégis mire való a tíz hónapos döntési tilalom, a hatóság jogásza nem tudott válaszolni. Először a közigazgatási határidőkről kezdett beszélni, később egyre jobban belekavarodott mondandójába. Miután Dudás Dóra Virág bíró többször szólt, nem érti, hogy miről beszél az alperes, néhány perc szünetet kaptak gondolataik összeszedésére.
Miután az NMHH öt képviselője összedugta a fejét, arra jutottak, hogy a jogalkotó azt akarta, az új körülményeket e tíz hónap alatt észlelje a hatóság, és csak utána döntsön.
Az ügyben valószínűleg ítéletet hirdetnek január végén, hacsak a felperes nem kéri eredményesen a per felfüggesztését a már említett bírságokra hivatkozva, amelyeknek felülvizsgálata még bíróságok előtt folyamatban van.
