Az igazoltatás alapjában véve célhoz kötött, ami azt jelenti, a rendőrnek elszámoltathatónak kell lennie, hogy az adott időpontban és helyen miért pont azt a személyt ellenőrzi – mondta lapunk kérdésére Kádár András Kristóf, a Magyar Helsinki Bizottság társelnöke. Hozzáfűzte, az illető feltartóztatása, személyazonosságának felfedése, ruházatának esetleges átvizsgálása tudniillik beavatkozás a magánszférájába. – A rendőrség mostani gyakorlata ezt a garanciát iktatja ki – hangsúlyozta a jogász. Egyúttal felidézte, a strasbourgi bíróság egy korábbi brit esettel kapcsolatban kimondta, az ilyen, a szükségesség követelményét mellőző igazoltatási felhatalmazás az emberi jogok európai egyezményébe ütközik.
A Magyar Helsinki Bizottság egyik 2013-as ügye szintén Az Emberi Jogok Európai Bírósága előtt van. Ügyfelük ruházatát a Sirály nevű terézvárosi klubban vélhetően csak azért vizsgálták át az egyenruhások – fokozott ellenőrzésre hivatkozva –, mert kétségbe vonta az ott folyó razzia okszerűségét. Akkor egyébként csak helyi szinten rendelték el a fokozott ellenőrzést, és csak rövid időre.
Hivatkozott az ombudsman a már említett levelében – amit a Helsinki Bizottság beadványára küldött – a fokozott ellenőrzések ideiglenességére is. Székely László azt írta, „valóban sor szokott kerülni a fokozott ellenőrzés egész ország területére kiterjedő elrendelésére is, azonban ezek ritkán fordulnak elő”. 2014-ben ez még valóban így volt. 2015 óta viszont senki nem kifogásolta a folyamatosan fenntartott fokozott ellenőrzést – közölte az alapjogi biztos hivatala.




