Mindenkit megdöbbentett a gróf

77 éves a Magyar Nemzet – új rovatunkban legendás idők lapszámaiból idézünk.

Augusztus 25-ével új sorozatot indított az MNO. 1938-ban ezen a napon jelent meg a Magyar Nemzet első száma, ebből az alkalomból pedig múltidézésbe fogtunk. Keressék mindennap a 77, illetve 50 évvel ezelőtt megjelent cikkeket az MNO-n! Válogatásunkban riportok, publicisztikák, interjúk, hírek... sorakoznak majd az adott napi számból, bepillantást engedve nemcsak a korba, de az azt bemutató Magyar Nemzet szellemiségébe is.

Merre folyik?

Szép fővárosunk egyes forgalmas pontjain térképes táblák láthatók.
Céljuk nyilvánvalóan a tájékozatlanok eligazítása. Egyidejűleg viszont vitaindító lehetőséget is adnak! Az Erzsébet-híd budai hídfőjének villamosmegállójánál elhelyezett tábla például arra biztatja a turistákat: nézzék meg alaposabban a Dunát, hogy valóban arra tart-e, amerre folyik?

A térképes eligazítást ugyanis keresztben függesztették ki. Alaposabban szemlélve úgy tűnik, mintha a folyam a Gellerhegy felől Zugló irányában hömpölyögne.
A kétségtelenül eredeti elgondolás a Duna konok maradisága miatt egyelőre nem valósítható meg.
Inkább – a táblát kellene megfordítani

-s -a (1965. augusztus 29., vasárnap, 4.oldal)

1938. augusztus 29. hétfőre esett, ekkor pedig nem jelent meg a lap. Az előző napok terméséből azonban most megjelentetünk egy írást.

Gr. Zichy János Géza a rádió új szpíkere

Az átképzőtanfolyamok idejét éljük, máról-holnapra a legváratlanabb munkaterületeken bukkannak fel emberek. Még az arisztokrácia tagjai is egymásután lépnek ki izolált előkelőségükből, nemrégiben nyitott egy Apponyi grófnő tricotage-üzemet, egy Károlyi grófnőnek pedig angorafonál-feldolgozó telepe van, gróf Pongrácz Vilmos juhtúró-üzeme közismert. Szervesen belekapcsolódni az ország kereskedelmi életébe, ennek a feladatnak a fontosságát elismerte már sok történelmi nagy név viselője.

Hogy más, eddig kihasználatlan, ismeretlen területek is nyílnak meg mágnásaink előtt – arra az elmúlt napok szolgáltatnak élesen szóló példát. Gróf Zichy János Géza, akinek apja vagyona és megkülönböztetetten előkelő közszereplése módot nyújtott arra, hogy a magyar mágnások gondtalan életét élhesse, a Magyar Lovaregylet igazgatósági helyét cserélte fel a munkaasztallal. Erre még nem volt példa! A Magyar Lovaregylet igazgatója, aki hivatalból tagja volt az angol Jockey Clubnak – ezt a pozíciót mágnásaink csak akkor hagyták el, ha mindentől visszavonultan akarták élni életüket. Gróf Zichy János Géza az első, aki azért vált meg díszt és megtiszteltetést jelentő méltóságától, hogy dolgozzon. Hihetetlenül hangzik, de gróf Zichy János Géza négy hét óta próba-szpíker a rádiónál.

A Magyar Lovaregylet vezetésének mindenkor nemes tradíciói voltak. A direktóriumba bekerülni nemcsak díszt, hanem kötelezettségeket is jelentett.

Társadalmi körökben és a turfon egyaránt meglepetést keltett 1936-ban, hogy Odescalchi Béla herceg lemondott a Lovaregylet igazgatósági tagságáról és a direktórium harmadik tagja, Erdődy Rudolf gróf és Dréher Jenő mellett Zichy János gróf, volt miniszter, a kereszténypárt vezérének fia, a fiatal Zichy János Géza gróf lett. A Lovaregylet választmánya egyhangúlag választotta meg Zichy grófot Odescalchi Béla herceg örökébe. A gróf a megtisztelő választásra mindenképpen érdemesnek mutatkozott. Jelentékeny munkát vállalt, nemcsak a versenypálya bírósági tisztjének ellátásával, hanem élénk részt vett a Lovaregylet vezetésében is. Szorgalmasan bejárt az egyesület irodájába, ahol igazgatótársaival együtt dolgozott a magyar lósport fejlesztésén.

Zichy János Géza gróf megválasztásával hosszú időre elintézettnek vették a lovaregyleti direktórium kérdését. Annál nagyobb meglepetéssel fogadták, főleg arisztokrata körökben, azokat a szállongó híreszteléseket, melyeket hetek óta rebesgetnek és amelyek szerint a legfiatalabb steward lemond tisztségéről és visszavonul a versenyüzem vezetésétől.

A múlt hét vasárnapján, amikor az eladó kétévesek versenyét lefutották és Horthy Jenő Szalmaszál nevű győztes paripája kalapács alá került, a mázsaház vezetése érthető meglepetéssel fogadta, hogy a kétéves paripára Erdődy Rudolf gróf, az elnök is árverez. Ez még nem történt meg, mióta Erdődy gróf az egyesület elnöke. Nemcsak licitált, hanem 1400 pengőért meg is vásárolta a lovat, csak amikor Benson vezértitkár kalapácsa jelezte, hogy az eladás végleges, derült ki, hogy Erdődy Rudolf nem a saját, hanem Inkey József báró részére vásárolta meg a versenylovat.

A beavatottak már akkor tudni vélték, hogy Inkey báró lóvásárlása összefüggésben van a steward-változással. Az Igazgatóság új tagja még tisztségének elfoglalása előtt lovat akart vásárolni, hogy ezzel is kifejezze intenzív érdeklődését a versenysport iránt. A mendemondák – úgy látszik – valónak bizonyultak. Zichy János Géza gróf körülbelül két hete már csak ritkán jelent meg a pályán, hogy elfoglalja helyét a igazgatósági páholyban. Helyette Inkey József báró látta el a bírói tisztet.

Zichy János Géza négy hét óta bejár a Stúdióba, ahol próba-szpíkerként működik. Keresztülment az összes vizsgákon, amelyet a rádió a szpíkerek számára előír.

A próba-szpíker tanulmányi ideje körülbelül egyhetes hallgatással kezdődik, amikor egyéb teendője nincs, mint hallgatja a többiek leadását, megismerkedik a rádió stúdiójának belső munkarendjével és csak azután kerülhet sor fokozatosan egyre nagyobb feladatokra.

Csütörtökön délután hét óra előtt tíz perccel, melyet a rádióműsor 18.50-nek jelez, közvetítette a magyar rádió a berlini Operaházból a Lohengrin díszelőadását, amelyet Horthy Miklós kormányzó tiszteletére rendeztek. A műsor szerint az előadás előtt Budinszky Sándor és Wimpffen Iván báró beszéltek. Arról nem adott hírt a rádió, hogy ez alkalommal az egyik szpíkeri tisztséget már Zichy János Géza gróf töltötte be.

Aligha gondolta a magyar rádióhallgató, aki a közvetítést élvezte, hogy az új hang gazdája a nagylángi hitbizomány jövendő örököse. A mágnás-szpíkernek ez már nem első közvetítése volt.

Szerettük volna hallani, hogy nyilatkozik a részére egészen új világban szerzett tapasztalatairól, jövő terveiről, a gróf szpíker. Felhívtuk szombaton délután a versenypályát, ahol az igazgatóságtól telefonon azt a választ kaptuk, hogy a méltóságos úr benn volt, de már nincs a pályán, mert le kellett mennie a rádióhoz.

A rádióban érdeklődésünkre a szpíker-szobát kapcsolták és értésünkre adták, hogy a legnagyobb sajnálatukra a méltóságos úrral nem beszélhetünk, mert éppen leadása van, kérik egy negyedóra múlva ismét felhívni.

Negyedóra múlva hívásunkra a szpíkerszobában gróf Zichy János Géza jelentkezett.

– Szeretnének a rádió legifjabb szpíkerjét meginterjúvolni és megkérdezni, hogyan jutott eszébe ezt a munkakört választani?
– Őszintén sajnálom, hogy nem állhatok rendelkezésükre, de nem adhatok interjút, mert azt a rádió szolgálati szabályzata tiltja – felelte a gróf.
– Akkor szolgálati szabályzaton kívül, gróf urat szeretnők megkérdezni, hogyan érzi magát az új légkörben, mit szól az új mesterségéhez?
– Kitűnően, rendkívül érdekes, színes és újszerű, de nem beszélhetek tovább, mert most is két közvetítés között jöttem ki egy pillanatra. Szívesen állok a Magyar Nemzet rendelkezésére a stúdión kívül, mint magánember.

A legrövidebb időn belül el fog dőlni az a kérdés, vajon gróf Zichy János Géza véglegesen a rádió szolgálatába lép-e, avagy részére csak egy „érdekes, színes, újszerű” emlékekkel telt kirándulás volt-e a hanghullámok birodalma.

(Izsáky Margit, 1938. augusztus 28. 6. oldal)

Válogatta: Bittner Levente
Észrevétele, javaslata van? Ossza meg velünk, írjon a [email protected] címre!