Visszatért a „szaki”, nem volt benne köszönet

A Magyar Nemzet 1966 februárjában megjelent számaiból válogattunk.

MNO
2016. 02. 12. 17:11
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A mennyezet vakargatása közben kitűnt, hogy a régi fes­tés alatt egy még régebbi ke­letű beázás nyomai fedezhe­tők fel, az a bizonyos Európa hegy- és vízraja térképe, amelynek előtűnte alkalmá­ból Hinnye szaktárs lelkesen fölkiáltott:
– Hinnye, hiszen itt beázás volt!
– De régen – mondta óva­tosan s nem minden aggály nélkül szomszédom, de Hinnye szaktárs áldásos buzgal­mát nem lehetett megfékezni:
– Hinnye hát, ahol egyszer volt, ott máskor is lehet!

Azzal betájolta magét és fölment a padlásra, hogy meg­keresse a régi beázás helyét és okát, ami egynapi munka árán sikerült is. Hinnye szaktárs örömtől ragyogó és portól szürke ábrázattal jött le a padlásról: – Hinnye, megvan a luk!

Majd részletes és kellőkép­pen alátámasztott előadás ke­retében ismertette a háziak­kal, hogy felfedezte a lukat, ahol egykoron az eső becsur­gott a padlásra s átáztatta a mennyezetet, de ő – Hinnye szaktárs –, kibontotta a heve­nyészve fölrakott cserepeket s máris intézkedett, hogy úja­kat hozzanak, annál is inkább, mert a leszedés közben egy­néhány cserép összetört.

Sajnálatos módon a csere­pek szállításában némi kése­delem mutatkozott s még saj­nálatosabb módon a téli hó­napokban egészen indokolat­lan tavaszi esők zuhogtak, be­csorogtak a padlásra s újra kirajzolták a mennyezeten Európa hegy- és vízrajzi tér­képét.

– Hinnye, majd megszárad – mondta gyöngéden Hinnye szaktárs a sorsüldözött szomszédnak, majd nekilátott a festésnek, megfeledkezve a festéknek arról a rossz tulaj­donságáról, hogy nedves falfelületen nehezen akar meg­maradni, még kevésbé meg­száradni, de Hinnye szaktárs ilyen apróságokon nem akadt fönn.

Befejezte a festést, valamivel később a cserepek is megérkeztek és el­foglalták méltó helyüket a te­tőn, gátat vetve a tavaszias esőknek és a télies havaknak, de a térkép ma is ott díszlik a mennyezeten, mint Hinnye szaktárs buzgalmának és szak­értelmének maradandó emlék­műve...

– Hinnye – mondta vígan az utolsó munkanap utolsó órájában – most aztán vé­geztünk a gombával...

Szomszédomat és lakótársa­mat azóta többen megkérdez­ték, miért van a mennyezeten az a rút térképvázlat? – mi­re szomszédom és lakótársam mélabúsan így válaszol:
– Mert gombás volt a pad­ló!

S gondolatban, halkan hoz­záteszi: – Hinnye...

Baróti Géza (1966. február 3., 5. oldal)

 

Válogatta: Bittner Levente
Észrevétele, javaslata van? Ossza meg velünk, írjon a [email protected] címre!

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.