2015. augusztus 25-ével új sorozatot indított az MNO. 1938-ban ezen a napon jelent meg a Magyar Nemzet első száma, s ebből az alkalomból múltidézésbe fogtunk. Keressék a 77, illetve 50 évvel ezelőtt megjelent cikkeket az MNO-n! Hetente többször is jelentkező válogatásunkban riportok, publicisztikák, interjúk, hírek sorakoznak majd az adott időszak számaiból, bepillantást engedve nemcsak a korba, de az azt bemutató Magyar Nemzet szellemiségébe is.
Az új tarifa első napja
Az autóbuszokon valamivel kevesebb, a villamosokon több az utas. Sokszorosára növekedett a bérletesek száma.
Pénteken 0 órától életbe lépett Budapesten az új közlekedési tarifa. Megszűnt a jegydzsungel, nincs már százféle jegy, csak egyfajta: a vonal. Kevesebb lesz a kalauzok dolga, sőt lassan nyilván meg is szűnik a kalauzrendszer. Efelé mutatott ez a pénteki premier is, hiszen az utasok nagy részének bérlete van, nem kell jegyet kezeltetnie.
S mintha a pénteki nappal az autóbuszok és villamosok is csendesebbek lennének. Hiányzik az annyira megszokott vita a lejárt jegyekről, a rossz helyen történt átszállásokról. Az utasok száma se volt sokkal kevesebb, mint azelőtt.
Munkatársaink 0 órától egész a késő délutáni órákig végig kísérték az új tarifa premierjét és az alábbiakban számolunk be tapasztalataikról.
1966. június 30., éjjel, 4-es villamos, az útirány: Petőfi-híd, Margit híd. A kocsin semmi esemény: néhány utas, és hűvös éjszaka.
A körúti világítás egy pillanatra kialszik, majd halványabb a fény, éjfél, 0 óra: július 1., életbe lépett az új közlekedési tarifarendelet.
A forgalomban semmi változás, Nyugati pályaudvar, Népköztársaság útja… A kocsiban hazatérő, beszélgető zenészek, egy újságárus és egy kemencéhez befűteni igyekvő pék.
Még a régi jeggyel utazunk…
De a Wesselényi utcánál felszáll az első bérlettulajdonos. Fiatal, vidám, és a kalauznak két jegyet ad át: Válasszon, itt a hetijegye, azt is lyukaszthatja, vasárnapig még érvényes, és itt a bérlet is. Derű a kocsiban.
– Hogy hívják?
Nem felel.
– Azt szeretném tudni, mi a véleménye a bérletről?
– Magának van?
– Nincs.
– Hát nézze, nekem jó. Jobban kijövök… Különben Nagy Dénes vagyok, Angyalföldön dolgozom, és eddig hetijegyem volt. Minden héten két hetijegyet vettem, eggyel munkába utaztam, meg haza, eggyel meg a lányokhoz. Az volt 48 forint, vagy ha öthetes a hónap, még több. És így se volt elég. Hát ugye, elmegy az ember a munkába, hazamegy, átöltözik, elmegy a randevúra, aztán onnan elmegy valahová, így elég sok a költség. Most meg bérlet van. Utazok, ahányszor akarok. És tudja mit? A lánynak, akinek udvarolok, annak is bérlete van, aztán így nekem azt sem kell fizetni.
Rákóczi út… Baross utca. A Baross utcánál már megjelenik a következő bérlettulajdonos, és a kalauz eladja az első egyforintos vonaljegyet is.
– Kevesebb lesz így a dolgunk – mondja Major II. József kalauz –, azt hiszem, az emberek legnagyobb része bérlettel utazik majd. Ránk is fér ez, ami itt, eddig, a csúcsforgalom idején volt, az sok, alig győztük a jegyet kezelni. Tegnap nyugdíjaztuk a lyukasztót is. De hogy pontosan hogyan alakul a forgalom, azt ilyenkor nem tudni még, az majd csak hajnalban, meg reggel, a csúcsforgalomnál derül ki.
Robog a villamos, kellemes éjszaka van, néhány óra múltán hajnal és megkezdődik a csúcsforgalom. (h.)
Reggel 7 óra. Az l-es autóbusz már a Bajza utcánál zsúfolt. A kalauz ebben a zsúfoltságban szinte tétlenül üldögél. A megállóknál arra is marad ideje, hogy ismertesse a város legközelebb eső nevezetességeit. Szemmel láthatólag üdén és kényelmesen érzi magát.
A Körtérig mindössze hét ember vált jegyet, a többi bérletet mutat. Hét közül egy meglepődik, hogy forint ötvenbe kerül a vonal.
A bérletesek a tájékozott ember fölényével és jóindulatával magyarázzák a tudatlannak a bérlet előnyeit.
– Akár így nézzük, akár úgy nézzük – mondja egy szemüveges férfi – jobban jár, ha bérletet vesz.
– Nem járok jobban – konokoskodik a másik.
– Higgye el, így még annál is olcsóbban jön ki, mint azelőtt. Kezdjük azzal, hogy…
– Kérem – mondja a másik, akire záporoznak a tanácsok és az érvek –, én…
– Ha csak napjában kétszer ül buszra és átszáll egy másikra, már akkor is megéri.
A tudatlan idegesen gyűrögeti a forint ötvenért vásárolt vonaljegyet.
– Kérem – nyögi ki végül –, én vidéki vagyok. Nekem majdnem mindegy, hogy mennyit kóstál.
A bérletesek elhallgatnak.Egy kalapos hölgy a szomszédjához hajol.
– Hazudik – suttogja. – Kocsija van és azért nem érdekli a bérlet. Ismerem én az ilyeneket.
A kalauz szinte hálásan néz mindazokra, akik jegyet kérnek. Még szokatlan neki az ilyen tétlen csúcsforgalom.
*
A 6-os villamos ráfordul a Karinthy útra. Fél nyolc múlt néhány perccel. A bérletesek itt nincsenek túlsúlyban, mert a középső kocsiban utazom, hiszen nekem sincs bérletem, s még az élmény kedvéért sem akarok büntetést fizetni.
Egy fiatalember forintost ad a kalauznak. A kalauz letépi a jegyet és odaadja. A férfi keze várakozóan továbbra is a levegőben marad, de a jegyvizsgáló közeg, mint aki jól végezte dolgát, elfordul.
– Hé – mondja a fiatalember –, mi lesz az ötvenesemmel?
A kocsiban többen kuncogni kezdenek.
– Uram – szólal meg valaki. – Elfelejti, hogy elseje van.
A férfi zavartan körülnéz, a keze lassan leereszkedik.
– Ja, elseje van! – üt a homlokára.
A zsebébe nyúl, s mindannyiunk megdöbbenésére érvényes bérletet húz elő. A kalauz a helyzet magaslatára emelkedik és szó nélkül visszaváltja a jegyet.
*
Szórakozott ismerősöm, aki megfontolatlanul a 6-os villamos első kocsijára szállt, az ellenőrtől szemrebbenés nélkül vonalat kéri.
– Huszonhat forint – nyújtotta át szintén szemrebbenés nélkül a jegyet az ellenőr.
Ezt nevezik pénzterápiának.
A 6-os villamos a reggeli csúcsforgalom idején ugyanolyan zsúfolt volt, mint máskor. Csak hát úgy mondják, az első és az utolsó kocsin a kalauz nem könyökölt az ember hasába. A reggel tanulsága: a takarékos ember nem a gyaloglás mellett döntött, hanem a bérlet mellett. (k.)
Délelőtt tizenegy óra. A 6-os villamos megáll. Első kocsijáról leszáll a kalauz. Felugrik a harmadik kocsira, szól a kalauznőnek:
– Menj át az elsőre, mert elfogyott a jegyem.
És kocsit cserélnek.
A déli csúcsforgalom kezdete előtt néhány perccel a Nagyvárad téri autóbusz végállomáson Miklós Antal ellenőrrel beszélgetünk:
– Minden rendben megy – mondja. – Talán csak annyi a változás, hogy a 35-ös buszon ma kevesebb az utas. Mindössze néhány utas jött felvilágosításért.
Déli csúcsforgalom a Váci és a Lehel úton. Elindultak a villamosok a Váci út üzemei felé. A Visegrádi utcai rendezőség „üvegtornyából” figyeljük az érkező és induló szerelvényeket, Korsós József körzetessel.
– Több nehézségre számítottunk – mondja. – Minden forgalmi dolgozónkat mozgósítottuk. Az állomásvezetők és a forgalmi vezetők üzemkezdettől megszállták a kocsiszíneket, ellenőrizték, hogy a szerelvények pontoson, menetrendszerűen jöjjenek ki, teljesen felszerelve, és nagyon simán menjen minden. Tegnap itt járt a vezérigazgató, meg jöttek a fővárosi tanácstól is. A Lehel út és a Váci út forgalmában lényeges változás nem történt. Az 55-ös villamosokon ma több az utas. Meg vagyok elégedve, mert eddig ritka nap volt, amikor a szerelvények menetrendszerűen közlekedtek. Ez az első ilyen délelőtt. Kíváncsiak vagyunk, melyik hódítja el az utasokat a másiktól, a busz a villamostól, vagy fordítva. Négy bérletpénztárunkban először a kombinált bérletek fogytak el.
Felszállunk a beérkező 12-es villamosra. Puskás Imre kalauztól kérdezzük, kevesebb munkája volt-e a mai napon, mint eddig? – Nem kellett annyi jegyet lyukasztani. De még nagyon sok utasnak nincs meg a bérlete. A déli csúcs olyan, mint máskor. (t.)
Megkérdeztük a Fővárosi Közlekedési igazgatóságot, ahol; elmondták, hogy jók az első nap tapasztalatai. A forgalom minden vonatkozásban zökkenőmentes volt, torlódást sehol sem tapasztaltak. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az új tarifarendszer bevezetése lehetővé teszi az utazási sebesség növekedését. Az, hogy nincs torlódás a jegyváltásnál, meggyorsította az utasáramlást, s ez jó jel.
A bérletvásárlás még folyik, de a torlódás megszűnt a pénteki napon. Csütörtökön este még késő éjszaka is ostromolták a bérletváltó helyeket. Mivel számolnak azzal, hogy a következő egy-két napon még nagyon sokan vásárolnak értékszelvényeket, szombaton és vasárnap 96 helyen összesen 165 bérletárusító helyet tartanak nyitva, reggel fél 8-tól este 20 óráig.
A Fővárosi Autóbuszüzem is kellemes tapasztalatokról számol be. Elmondták, hogy a csúcsforgalmi időszakban nem változott a helyzet az utasok számát illetően, de nap közben egyes járatokon kevesebb az utas. Viszont vannak járatok, így az 56-os, ahol szaporodott az utazók száma. Megállapították, hogy többszörösére szaporodott a bérlettel utazók száma, a buszokon minden ötödik utasnak bérlete van.
A villamosokon valamivel növekedett az utasok száma, de ez a növekedés nem számottevő. Az első nap tapasztalata: a forgalom rendben bonyolódott; s az utasok áramlása itt is meggyorsult.
(1966. július 2., 5. oldal)
Válogatta: Bittner Levente
Észrevétele, javaslata van? Ossza meg velünk, írjon a [email protected] címre!
