A titkosított titok

Hamarosan mindent megtudunk az őszödi beszédről. Erre Gyurcsány szava a garancia.

Hamarosan mindent megtudunk az őszödi beszédről, a hátteréről, a kiszivárogtatásról, az azt követő zavargásokról. A felelősök néven lesznek nevezve, mi több, büntetőjogi elszámoltatásuk is megtörténik majd, nem bújhatnak többé beosztásuk, rangjuk, pozíciójuk mögé, töltsék be akár a kormányzó párt legmagasabb tisztségeit is, nem úszhatják meg.

Így lesz ez nemsokára, erre Gyurcsány Ferenc szava a garancia, aki eddig is híres volt arról, hogy mindig mindent elkövetett a közvélemény pontos, alapos, hiteles és kimerítő tájékoztatásáért. Amit eddig tudtunk az őszödi beszédről, azt is mind Gyurcsánynak köszönhetjük. Például ő világosította fel az emberiséget, hogy az egy szenvedélyes igazságbeszéd, addig ótvar hazudozásnak meg hisztérikus önigazolásnak vélte mindenki. Szóval, előbb-utóbb megtudunk majd minden mást is szép sorjában, de még várni kell vele, mert van két dosszié, amely feltárja, milyen módon érintett a Fidesz legfelső köre a zavargások kirobbantásában – az egyik dosszié címe „Ovi”, a másiké meg „Bajusz” – de ezek még államtitkok.

– Eljön a pillanat, amikor nyilvánosságra hozzuk ezek tartalmát! – ígérte egy szegedi lakossági fórumon az egykori miniszterelnök. Eláruljuk, hogy a roppant fineszesen elkeresztelt „Ovi” és „Bajusz” nevű dossziék egyike Orbán Viktor, a másik Kövér László (minden valószínűség szerint törvénytelen) titkosszolgálati megfigyelésének anyagait tartalmazza. Ezekre hivatkozva állítja Gyurcsány, hogy titkosszolgálati felvételek bizonyítják, miszerint fideszesek szervezték a 2006. őszi eseményeket. A pártelnök hozzátette, hogy akik tíz évvel ezelőtt manipulálták a lakosságot, azok manipulálják ma is, csak most éppen a népszavazás érdekében. Vannak derék honfitársaink, akik ezt elhiszik, hiszen titkosszolgálati bizonyítékok is alátámasztják, nem csak a Gyurcsány mondja. (Igaz, a titkosított bizonyítékokról is csak Gyurcsány beszél, de az nem érdekes.) Kérdéses viszont, hogy kiknek a társaságában akarja nyilvánosságra hozni a titkosított dossziék tartalmát, amelyek még az ő miniszterelnöksége idején keletkeztek. Nyilván akkor ismerte meg a tartalmukat is, ami után rejtély, hogy eddig miért nem beszélt róluk, másrészt miért engedte titkosíttatni, és azokban az időkben, amikor oly serényen büntették a zavargások valóságos meg állítólagos tetteseit, miért nem használták fel a legfőbb felelősséggel bíró fideszes vezetők ellen. Az „Ovi”- meg a „Bajusz”-akta szóba került a Galambos–Laborc–Szilvásy-féle kémperben is, amelynek egész iratanyagát 2040-ig titkosították. Így, a pillanat eljövetelére, amikor Gyurcsányék nyilvánosságra hozzák a tartalmukat, még röpke huszonnégy évet várni kell. De Gyurcsánynak addig jó, amíg titkosítva van. Addig tud hivatkozni rá. Utána valami mást kell kitalálnia.

Egyébként az illetékesek túlságosan gyakran és sokszor indokolatlanul élnek, azaz visszaélnek a titkosítás eszközével. A titkosítás arra szolgál, hogy a nemzet biztonságát veszélyeztető információkat védje a nyilvánosságtól, s nem arra, hogy a politikai elit disznóságait fedezze. A nyolcvan évre titkosított olajügyben (amelyben volt minden, csak olaj nem – legalábbis Horn Gyula szerint) vajon mit nem szabad megtudnunk? Talán azt, hogy melyik nehézsúlyú bűnöző épít baloldali politikai karriert is?

Azt pedig hosszú, jótékony homály fedi, hogy amit titkosítottak, az igaz-e egyáltalán. Hiszen a titkosításnak sok esetben már eleve elhallgatás, megtévesztés, történelemhamisítás a célja. Akik ezt teszik, azoknak az sem érdekük, hogy évtizedek múltán kiderüljön az igazság.