Vadhajtások

Semjén a vadászatot sem pusztán passzióból, urizáló, rongyrázó hajlamai miatt műveli.

Valaha a Lippert-féle vendéglőben készítették a legjobban a vadpecsenyét. Az öreg Lippert maga is nagy vadász volt, főlövészmester a budai lövészegyletben. Szindbád tudta ezt, és oda járt nyulat enni. (Ez a részlet nem egy Szindbád-novellából való, de Huszárik Zoltán oly szervesen építette be filmjébe, hogy azóta az Isten veletek, ti boldog Vendelinek! című életkép főhőse örökre Szindbáddá lényegült.) Ma már hiába keresnénk a Lippert-féle vendéglőt az Erzsébet körút és a Dohány utca sarkán. Pedig nagy vadászok újabban is vannak, de még mekkorák! Van, amelyik főminiszter, és olyan is, amelyik miniszterelnök-helyettes. De ők a legjobb esetben is csak Németh Szilárdnak juttatnak a zsákmányból, hogy készítsen belőle valami könnyen emészthetőt.

Lázár János főminiszter inkább az apróvadak nagy vadásza, a fácánok között véghez vitt derekas vérengzéseiről olvashatunk tudósításokat. Ám ha valakit fel is háborítanak a több száz leölt fácánról szóló hírek, meg kell nyugtatnom mindenkit, az igazi nagy elődökhöz képest Lázár csak kisinas lehet. 1986. december 21-én az Egyetértés Vadásztársaság tizennégy tagja a Gemenci Állami Erdő- és Vadgazdaság területén 20 800 darab lőszerrel 8974 fácánt mészárolt le. Ebbe a társaságba csak államtitkári, illetve KB-osztályvezetői rangtól felfelé lehetett bekerülni, Kádár János, Biszku Béla, Apró Antal, Czinege Lajos és más hasonló kiválóságok közé. Azon az 1986. decemberi napon Gáspár Sándor az egyéni fácángyilkolászati rekordot is megdöntötte: egymaga 1710-et küzdött le. Minden tiszteletünk Lázár Jánosé, komoly kihívás ilyen nagyszerű példaképek nyomába lépni.

A nagyobb vadak ihletett pusztítója, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes – hivatásos kereszténydemokrata – sajátos viszonyt alakított ki az állatokkal és a történelemmel. Határainkon túli, magyarlakta városokba egy ló tetejére ültetve szokott bevonulni, szerényen viselve a helyi polgárok ovációját. Ezek a bevonulások különös szintézist teremtenek vitéz nagybányai Horthy Miklós és a názáreti Jézus Krisztus között. Igaz, Jézusnak a bevonulásához egy szamár is elegendő volt, de ő csak a Mennyei Atya küldöttjeként lépett fel, míg Semjén Zsoltot maga Orbán Viktor instruálta. Ezt a különbséget látványban is meg kell jeleníteni.

Semjén a vadászatot sem pusztán passzióból, urizáló, rongyrázó hajlamai miatt műveli. Számára az állatok leölése közérdekű tevékenység, mondhatni népnevelő és népboldogító küldetés. Álljon itt kétségeinket eloszlató bizonyítékként a vásárosnaményi vadászati múzeum megnyitóünnepségén elmondott szózatából egy csodálatos, egyben tanulságos részlet: „Hála istennek, hogy vannak olyan honfitársaink, akik emberfeletti munkával, tehetséggel, szorgalommal és bizony szerencsével elmehetnek a világ különböző részeire vadászni. De példaértékű az, hogy ezt nem zárják be egy trófeaszobába a villájukban, hanem lehetővé teszik anyagi, szellemi áldozatot nem sajnálva, hogy mindenki számára megismerhető legyen. Hogy a legszegényebb diák az iskolából is láthassa ezeket. Hogy mindenki, aki itt él, valahogy a sajátjának érezhesse, hogy a teremtés csodáit megcsodálhassa.”

De jó is ma Magyarországon szegény gyereknek lenni! Ha másért nem, azért, mert csak úgy, a semmiért az ölébe hullanak a teremtés csodái. Bezzeg a gazdagoknak emberfeletti munkával kell megküzdeniük értük! Semjén férfias keménységét, puritán egyszerűségét és mély humanizmusát tanúsítja az a tény is, hogy a lelőtt szarvasok elszállítására külön helikoptert rendel, ugyanis a svédországi tundra mocsaras részein autók nem tudnak közlekedni. Maga a nagy vadász ezenközben a saját lábán tipeg, esetleg újfent ló tetejére helyezve caplat a dagonyában. Egyébként Fazekas Sándor agrárminiszter erőfeszítéseinek hála hazánk a sáska-, szöcske- és gilisztavadászat terén is óriási fellendülés küszöbén áll.