Szóval a világ nem sokat változott az elmúlt években, nagyjából éppen úgy folynak a dolgok, ahogy a hú de nagyon nagy válság előtt is. Vagyis aljasul nyerészkedve, a növekedés mámorában, az úgynevezett vagyonosok a „juj, mi lesz, ha mindenem elveszítem” című szihotillert nézve rettegnek azoktól, akik kétdolláros órabérért nyomják az ipart, meg akiknek szó szerint eladnak minden szart. Utóbbiak szigorúan a fejlett társadalmak elégedetlenkedői, akik két hőbörgés között azért csak tolnak egy hambit, meg vesznek egy érintős telcsit. A szegényebbje – milliárdos mennyiségről van szó, haver! – meg igyekszik legalább az első Maslow-tételt kielégíteni.
S miközben valamiféle tehetetlenségi erő csak viszi tovább ezt az ember által immár teljesen kiismerhetetlen és kontrollálhatatlan rendszert, világunk egyre inkább azzá a valamivé válik, ahol már Denzel papának se lenne sok esélye.
Ezen apokaliptikus gondolatok a minapi nagy ünnep termékei, ugyanis az Occupy mozgalom betöltötte első szülinapját, s ha minden jól megy, még a dackorszakot is megéljük. Emlékeim szerint az Occupy azért jött e bűnös világra, hogy az emberi létezést pusztán könyvelési tételekké változtató rendszert megfabrikálja. Ahogy már korábban is írtam, az Occupy nem érte el a fenevad ingerküszöbét. Bárcsak a lottószámokat tudnám így, tolnék is egy hambit, meg vennék egy érintős telcsit.
A fenevad lassan ugyanolyan pofátlan lesz, mint a régi szép időkben. Jól ki lettek tömve civil pénzekkel, mert a Föld összes állam bácsija betojt, hogy betojik a bankrendszer. Ez a gátlástalan szisztéma – noha biztos náthás egy csöppet – azért mégis csak jó formában van. Pontosabban a munkaerejükön, az aljasul manipulált vágyaik kielégítetlenségén keresztül kizsákmányolt népeknél biztosan vitálisabb, és még enni kér.
A helyzet tényleg szar. Egész országok GDP-jét kitevő bankvezéri bónuszok, munkanélküliség, reménytelenség, amit az Occupy pontosan felismert. De nem elég rühellni a brókert meg kapcsolódó részeit, miközben valóban hülyére veszik emberek milliárdjait. Egyiknek elveszik a földjét, s centalapú rabszolga lesz, míg a másikkal dzsakuzzit vetetnek a panelba, és még örül is neki.
Nem gondoltam, hogy egy ilyen Occupy-féle szerveződés „megdönti a rendszert”. Dehogy. Jelenleg úgy tűnik, ezt az embertelen rendszert semmi sem dönti meg. De hogy az ördögbot kevés lesz, az biztos.
Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!
- Iratkozzon fel hírlevelünkre
- Csatlakozzon hozzánk Facebookon és Twitteren
- Kövesse csatornáinkat Instagrammon, Videán, YouTube-on és RSS-en
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!