Miféle sunyiságról van itt szó?

Eszük ágában sincs „hálásnak” lenni, mivel csak a félelmeiket igyekszenek megváltani a tompán csengő magyar forintokkal.

A tévesen hálapénznek nevezett „pluszjuttatás” hátterét próbálta megfesteni egy a napokban megjelent, egyébként elszomorító kutatási eredmény. Abban már senki nem talál semmi meglepőt, hogy a becslések szerint minimum ötvenmilliárd forinttal megpakolt borítékok és a zsebek között ilyen erős kölcsönhatás figyelhető meg. A kérdés az, hogy mindez kinek jó. A válasz valami olyasmi lehetne, hogy „mindenkinek”, és valójában senkinek sem, bár erősen az utóbbi mellett teszem le a voksom. Indokolt az idézőjel, hiszen a köztudattal ellentétben nem minden egészségügyi dolgozó fogadja el(!) vagy jut hozzá a rendszeren kívüli forintokhoz és nem is mindenki tud és hajlandó perkálni. A pénzmozgás intenzitása és nagysága szakterületenként változik, a másik fontos tényező pedig az, hogy bizonyos vezetői szint alá e kétes forintok nem is gurulnak le. Így a hierarchia alsóbb szintjein maradnak a szánalmasan alacsony fizetések, de egy rezidens nettó száznegyvenezer forintos fizetése is csak kínos vakarózásra elég, amikor megjönnek a csekkek.

A beteg szempontjából pedig az a szitu, hogy noha így meg tudja vásárolni a kicsivel nagyobb figyelmet, az udvariasabb hangnemet, bár erre sincs garancia, valójában egy az össztársadalmi érzületet is rontó hazug rendszert tart életben sok-sok évtizede.

A magyar ember egyik népbetegsége egyebek mellett a szinte állandóan jelen lévő gyomorgörcs. E kellemetlen, a mindennapokat mérgező érzés kiváltó okainak skálája a sárga csekktől kezdve a hivatali szemétkedéseken át egészen a borítékról szóló cseppet sem diszkrét, ám annál nagyobb szolgalelkűséget kívánó helyzetig terjed. Tehát nekik eszük ágában sincs „hálásnak” lenni, mivel csak a félelmeiket igyekszenek megváltani a tompán csengő magyar forintokkal.

A legrosszabb ebben az egész soft-korrupciós helyzetben az – és ettől görbülhet igazán az ember szája –, hogy mindezt a válaszadók több mint fele közömbösen szemléli vagy pozitívan ítéli meg. Innen lehet továbbfűzni a csinos kis összeesküvés-elméleteket arról, hogy vajon ez a megengedő, sőt támogató gondolkodásmód az élet mely területein érhető még tetten. Tehát: miért is érezzük magunkat rosszul? Hát ezért is.