Miközben például a görögök eladták egy amerikai befektető cégnek Korfu északi részét – arról a szigetről van szó, ahol ha a kedves szomszédunk eltöltött egy hetet, utána királyként mászkál itthon, mert volt „görögbe” –, addig az Egyesült Államok újra bebizonyította, hogy az igazán tökös legényeket nem az európai kontinensen kell keresni.
Az USA nem minden világok legjobbika, de mégiscsak keresetet adtak be a három nagy angolszász hitelminősítő egyike ellen. E nagy cégeket nem kell bemutatni, fess közgazdászaik jobb sorsra érdemes országok sorsát képesek eldönteni, és el is döntik. Állítólag látták előre, hogy – na persze nem mindenkinek, mert a bónusz az bónusz! – kínkeserves időszak jön, és a probléma az, hogy még mindig nem ment el.
Ahogy egyébként a szakembereik sem hülyék – inkább csak szeretnek hatással lenni a folyamatokra, persze bármi áron –, úgy a jogászaik is megmagyarázzák majd a megmagyarázhatatlant is. Most bizonyára évekig tartó pereskedésre lehet számítani, s noha tényleg lehet tudni, hogy kik ezek és mit csinálnak, nem olyan egyértelmű, hogy tényleg megkapják a maguk kokiját.
Azt a rendszert, ami mindenféle áttéteken át – a munkahelyek megszűnésétől kezdve a szociális ellátórendszerek sorvadásán keresztül az anomikus társadalmak kialakulásáig – szétdúlja az emberek életét, emberek hozták létre és üzemelték be.
A kérdés, hogy a sokat emlegetett „rendszerkorrekció” mikor és hol kezdődik el. „Túl sokba kerül az önzés. Pénzemberek, részvényesek, spekulánsok, természetkárosítók, és persze a kiskapukkal telecseszett szabályokat megalkotó politikusok önzése hozta létre az éppen a pokolba menetelő rendszert. A korábbi aranyévek, mint az elmúlt évek alapján kiderülni látszik, csak a jelen és a jövő elzálogosítása révén csillogtak olyan szépen.”
Az európai nagykutyák – élükön Barroso mesterrel – talán e percben is arról álmodoznak, hogy valahol, valamikor, egy messzi galaxisban, de jó lenne egy európai hitelminősítő.
