Baromi jó, hogy elment 1837 ember az ingyenes mammográfiai szűrésre. A gond viszont az, hogy 6250 értesítőt küldtek ki a népeknek. Persze, mindez nem reprezentatív, de azért mégis jelez valamit. Mondjuk azt, hogy a magyarok nem cáfolva az ezzel kapcsolatos véleményeket, éppen csak rendelkeznek az egészségtudatosság minimumával. Kár. Ugyan a legutóbbi KSH-jelentés szerint az év első két hónapjában alacsonyabb volt a mortalitási ráta, mint egy évvel korábban, azért ne dőljünk hátra ötvenliteres pocakkal. Nem fordult meg a bő három évtizede tartó trend még a kisebb-nagyobb részsikerek dacára sem. Az embert mint olyat számos dolog tizedeli, és nem csak Magyarországon. A stressz nyomán kialakuló szomatizációk, a felelőtlen életmód, a boldogtalanság karöltve a társtalansággal nem teszi jobbá és nem hosszabbítja meg az életet. Ezek tények.
Ugyanakkor az is tény, hogy az egyén akkor jár el helyesen, ha legalább a minimumot megteszi azért, hogy jobb és egészségesebb élete legyen. A minimumnak csak egy stációja, hogy az ember – főleg, ha még fel is hívják rá a figyelmét és ingyenes! – eltakarodik a vizsgálatra. Képtelen vagyok elfogadni azt a vélekedést, hogy az ember életét csak és kizárólag külső tényezők alakítják és határozzák meg. Egy rakás olyan tevékenység létezik, amit az egyén önként és dalolva végez és minimális energiabefektetéssel – az akaraterőt már nem is merem megemlíteni – elhagyhatna, és egy csapásra javulna az életminősége.
Kérdés, hogy miközben a magyarokat lassan fölzabálja a rák, kell-e havi sok tízezer forintot elkölteni a bagóra és alkoholra? Kérdés, hogy vajon nem érné-e meg egy kicsit átgondolni a zabálási szokásainkat, ha vágósúlyba érünk? A drog pedig egy külön – nagyon sötét és veszélyes – univerzum. Az energiaitalok fogyasztásának korlátozását olyan kiváló elgondolásnak tartom, hogy olvasása közben sírtam örömömben. Megvan a kép, amikor a gyerkőc – bocs, de egy 14 éves gyerekre nem tudok másképpen tekinteni – már reggel nyolckor tolja befelé azt a szart? És amikor évek múlva jönnek bajok, lehet gondolkodni, hogy ki, mit és mikor rontott el.
Egyszerűen csak nem értem meg, hogy emberek miért képtelenek a legkisebb erőfeszítésekre is annak érdekében, hogy jobb legyen az életük.
