Ez most a fociról fog szólni. Illetve: dehogy arról Káoszelmélet rulez!
„Nagyon helyes dolog az, hogy az ultrákat kiszorították a stadionokból” – mondta a felvidéki Pátria Rádiónak adott interjújában Muszbek Mihály sportközgazdász, a Magyar Labdarúgóliga egykori vezetője. Muszbek csupán azt felejti el, hogy az ultrákkal együtt a szenvedélyt és a hangulatot is kiszorították a stadionokból, így aztán – mivel foci már régóta nincs – nem is maradt ott semmi, amiért érdemes lenne kijárni.
„Nagyon helyes dolog a vénaszkenner, amely visszatéríti a családokat, gyermekeket egy minőségi szórakozásra” – mondta még Muszbek. Itt azért álljunk meg egy pillanatra: minőségi szórakozás? Az NB I-ben? Ööö izé sprechen Sie Deutsch? Mert például a német Bundesliga valóban minőségi szórakozás, de egy Paks–Debrecen? Bevallom, nekem már ez a „visszatéríteni a családokat & gyermekeket” szöveg is gyanús. Ezt úgy kell érteni, hogy régen a foci családi szórakozás volt? Apa, anya, gyerekek, chill-out a lelátón? Nyugis nézelődés kólával és pattogatott kukoricával? Lehet, hogy én emlékszem rosszul, de nekem semmi ilyesmi nem rémlik. Pontosabban: rémlik, de azt mozinak hívták, nem?
Az sem világos számomra, hogy ha a vénaszkennernek, szurkolói kártyáknak és szigorított beléptetőrendszereknek köszönhetően immár családbarát környezet, tiszta udvar és rendes ház várja a magyar futball iránt érdeklődőket, akkor miért üresek mégis a stadionok. Hol vannak azok a tömegek, amelyek eddig – legalábbis a hivatalos kommunikáció szerint – a csúf és gonosz ultrák miatt maradtak távol? S vajon milyen elképzelt univerzumban lebegtek az MLSZ szakértői, akik néhány éve A megújulás évtizede: 2010–2020 című stratégiai tervezetükben nyolcezres átlagnézőszámot irányoztak elő az idei szezonra?
„Ön téved, hatezer alatti nézőszám volt erre az évre előirányozva” – mondta Muszbek. Lássuk hát, pontosan mi is szerepel az MLSZ stratégiai tervezetében: „A nézőszámot fokozatosan emelve 2014 évben [sic!] már el kell érnünk a mérkőzésenkénti 6000 fős átlagot, amelyet 2018 évre [sic!] 10 000 fő fölé kell emelni.” Ez egyszerű matek, nekem 8000 jön ki 2016-ra, de végül is tök mindegy, hogy avatott szakértőink nyolcezres vagy hatezres nézőszámot álmodtak-e meg, ha jelenleg a háromezret sem éri el az átlag, a kozmetikázott adatok ellenére sem (lásd a kispesti „holt lelkeket” etc.).
„A Ferencváros szurkolótábora folyamatosan nő” – mondta Muszbek. Ezt a paradoxont már ismerjük, nem is olyan régen az MLSZ is így kommunikálta a szurkolói kártya sikerét. A drukkerek száma egyre nő, a grafikonok görbéi lassan már a sztratoszféránál tartanak – csak a nézőszám csökken folyamatosan. Néha egy egész NB I-es fordulóra nem kíváncsiak annyian, ahányan (több mint tízezren!) márciusban kint voltak az idény legjobb hangulatú meccsén, amikor a Csepel a Fradi tartalékcsapatát fogadta az NB III-ban.
„Azon a csepeli meccsen olyanok hangzottak el Kubatov Gáborra vonatkozóan, ami tűrhetetlen” – mondta Muszbek. Ha nem lettem volna ott Csepelen, talán hinnék neki, de ott voltam, ezért tudom, hogy pont azon a meccsen semmilyen vulgáris rigmus nem hangzott el, már amennyiben a „Hajrá, Fradi!” vagy a „Szép volt, Csepel!” nem tartozik a káromkodás kategóriájába, mert újabban már semmiben sem lehetünk biztosak.
„A Csepelt 300 ezer forintra büntették rendezési hiányosságok miatt” – mondta erre Muszbek, ami speciel igaz, de ez a büntetés is csak azt jelezte, hogy az MLSZ illetékeseinek lövésük sincs a futball szellemiségéről.
Most például – „versenysemlegességre” hivatkozva – Dunaújvárosba vitetik az MTK–Vasas-meccset, amelyre összesen 378 (igen, háromszázhetvennyolc) vendégszurkoló válthat jegyet, több egy szál sem, nehogy a Vasas „versenyelőnybe” kerüljön a Felcsúttal szemben.
Ma játsszák ugyanis az NB I utolsó fordulóját, s ezen a mérkőzésen dől el, hogy a Vasas vagy a taótámogatások abszolút nyertese, a Felcsút esik-e ki az élvonalból – ezt azok kedvéért teszem hozzá, akik nem figyelik a magyar focit (ők vannak többségben, és igazuk van, miért is figyelnék, egy NB I-es meccsnél olykor még a Duna Tv akváriumos éjjeli csendélete is eseménydúsabb).
Bárki esik is ki, a lényegen nem változtat: az illetékesek végzik a dolgukat, a magyar futballreformok működnek; s ha nem is öles léptekkel, de napról napra haladunk.
A kérdés csak az, hogy milyen irányba.
