A győri, a felcsúti, a mezőkövesdi, a békéscsabai, a debreceni, a békéscsabai és a ferencvárosi stadion után így Dunaújvárosban is van lehetőség télen fűteni a pályát. Anno a Bozsik Stadionban is lefektettek egy csőrendszert, de az még fémből készült, és a városi legenda szerint nem sokáig üzemelt. A magyar stadionokat egységes szisztémával látták el: a fűtőcsövekben fagyálló van, ez adja át a kazánok által generált hőt, és olvasztja le a havat a gyepről. Az egyetlen kivétel a Nagyerdei Stadion, ahol fűtőszálak futnak a földben.
Az ember azt gondolná, a fűtéscsövek néhány óra alatt leolvasztják a havat, csak a kezdő sípszó előtt kevéssel kell beüzemelni őket, pedig a folyamat ennél jóval összetettebb. A rendszer szakaszos működésű. A pályamunkásoknak először is le kell tolni a havat a játéktérről és csak ezután lehet bekapcsolni a fűtést. A csövek nagyjából három nap alatt melegítik fel olyan hőmérsékletűre a gyepszőnyeget, ami játékra alkalmas körülményeket biztosít. A melegítés mellett persze a vízelvezető rendszernek is működnie kell, különben olyan állapot alakulhat ki, mint a felcsúti stadionátadást követően, amikor állt a víz a pályán. Ha a meccs előtti három napban nem esik tartósan mínusz 13 fok alá a hőmérséklet, akkor mindennek működnie kell. Ez egyébként nem csak idehaza van így, a technológia a külföldi stadionokban is ennyit bír.
A gyepszőnyeg egyszeri felfűtése a külső hőmérséklettől függően 800 ezer és egymillió forint közé tehető, kérdés, hogy ezt egy másodosztályú csapat megengedheti-e magának.
