Kétségek közepette várom a negyeddöntőket. Semleges nézőként jut-e nekem valami csekély öröm, morzsányi látnivaló. Reméljük, Kolumbia nem változtat Brazília ellen sem és gólra törekszik. Costa Rica aligha választhat mást Hollandia ellen, mint a tisztes, fogcsikorgató küzdelmet egy csipetnyi fűszerrel. De ők már így is többet tettek, mint amennyit bárki várt volna tőlük – ez a meccs már a jutalomjátékuk.
A régi szomszédok gyakorlatához híven számtalan háborút megvívott franciák és németek nagyjából hasonló erővel feszülnek egymásnak. Kicsit több finesz Benzemáék oldalán, kicsit több erő a németeknél. Az argentin gránitot fiatal, de máris műértő kezek veszik kezelésbe. Aranyvésővel, -kalapáccsal keresik szorgalmasan azt a pontot, ahová egyetlen gólt pattintva esik szét az egész kék-fehér tömb.
A nyolcaddöntő tapasztalata volt, hogy a kiscsapatok a végén elbuknak, illetve a futballt 22-en játsszák, és végül a németek nyernek. E két „törvényszerűséget” figyelembe véve az elődöntő párosítása Brazília–Németország és Hollandia–Argentína lesz. És ez így – a futball nagykönyvei szerint – rendben is lenne
