Kiheverted már az érkezés utáni esetet?
Nem könnyű elfelejteni, azt hiszem, az életem végéig emlékezni fogok arra az érzésre, ami elöntött, amikor megláttam üres csomagtartót – mondta Jelle Vossen az ebéd közben. – Mindegy, ez van, ebből is tanultunk, tanultam. Ne is beszéljünk erről többet.
Rendben. Akkor azt áruld el: milyen lesz elkezdeni egy felkészülést Tőzsér Dániel nélkül?
Ó, nyugodt, örülünk, hogy végre megszabadultunk tőle… Persze csak viccelek! Sokat tréfálkozunk egymás között, ő azzal humorizált a távozása kapcsán: kényelembe helyezhetjük magunkat újra, mostantól nem kell a bajnoki címért folyó küzdelemben részt vennünk, vagy éppen a BL-szereplésben reménykedni. Hangsúlyozom, ez is csak vicc, tudom, hogy Dani szeretné a legjobban, ha a Genk a továbbiakban is története legsikeresebb éveit élné.
Vossen és Tőzsér– nyerő páros
Minek köszönhető, hogy a Genk az elmúlt években élcsapattá érett Belgiumban?
Remek az utánpótlásképzésünk! Én is az akadémiának vagyok a neveltje, és a csapat nagy része a genki korosztályos együttesekben pallérozódott.
Magyarországon is egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek az akadémiai képzésre, az élvonalbeli klubok majd’ fele bentlakásos intézményeket működtet. Belgiumban, Genkben, hogy néz ki az utánpótlásképzés?
Nálunk nincs bentlakásos rendszer! Az én véleményem az, hogy az a módszer nem egészséges. Nem véletlen, hogy már Angliában sem favorizálják. A klubbal együttműködő iskolában tanultunk, és heti kétszer-háromszor reggel is edzettünk. Mindent az egyesület szervezett, hoztak-vittek bennünket busszal, az edzések utáni tanulást is koordinálták – de este minden gyerek hazamehetett. Azokat a srácokat, akik messzebbről érkeztek – bár túl sokan nem voltak – helyi családoknál helyezték el, ahol gondoskodtak róluk. Azért fontos ez, mert az élet nem kizárólag a futballról szól. Vannak napi problémák, apróságok, amiket a szeretteinkkel közösen tudunk csak megoldani. Van egy hely az életünkben, az otthonunk, ami csak a miénk, amiben nem vesz részt edző, nevelő, csapattárs.