Ki köteles kárrendezésre, ha a munkáltató tiltja meg az utazást?

Ha a munkáltató/iskola tiltja meg bárki utazását (már lefoglalt és befizetett utakat is), akkor ilyen esetben ki köteles a kárrendezésre / kárenyhítésre? Ki kötelezhető a károk viselésére?

A munkavállalók utazásának megtiltása tárgyában, járványügyi jogszabály eltérő rendelkezése hiányában, az Mt. szabályai irányadóak. Egyrészt a munkavégzési kötelezettség teljesítésével összefüggő utazások megtiltását a munkáltató irányítási jogkörében rendelheti el az Mt. és a munkaszerződés vagy kollektív szerződés rendelkezéseire figyelemmel.

A magáncélú utazások megtiltását a személyiségi jogok korlátozására vonatkozó szabályok szerint szükséges megvizsgálni az Mt. 9. § (2) bekezdése szerint. Azaz a munkavállaló személyiségi joga akkor korlátozható, ha a korlátozás a munkaviszony rendeltetésével közvetlenül összefüggő okból feltétlenül szükséges és a cél elérésével arányos. A személyiségi jog korlátozásának módjáról, feltételeiről és várható tartamáról, továbbá szükségességét és arányosságát alátámasztó körülményekről a munkavállalót előzetesen írásban tájékoztatni kell.

A munkajogi kártérítési felelősség szabályai csak abban az esetben alkalmazhatóak, ha az Mt. 166. §-ban foglalt feltételek fennállnak.

A munkáltató köteles megtéríteni a munkavállalónak a munkaviszonnyal összefüggésben okozott kárt (Mt. 166. § (1) bek.). Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy

a. a kárt az ellenőrzési körén kívül eső olyan körülmény okozta, amellyel nem kellett számolnia és nem volt elvárható, hogy a károkozó körülmény bekövetkezését elkerülje, vagy a kárt elhárítsa, vagy

b. a kárt kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta (Mt. 166. § (2) bek.).

Járványügyi érdekből a külföldre utazások korlátozása és tilalma tárgyában az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető tömeges megbetegedést okozó humánjárvány megelőzése, illetve következményeinek elhárítása, a magyar állampolgárok egészségének és életének megóvása érdekében elrendelt veszélyhelyzet során teendő intézkedésekről szóló 41/2020. (III. 11.) Korm. rendeletet kell figyelembe venni, amely egyes országokba történő be – és kiutazásról speciális rendelkezéseket ír elő.

A munkáltató és a munkavállalók tájékoztatási kötelezettségére általánosságban az Mt. 6. § (4) bekezdése irányadó, amely szerint az Mt. hatálya alá tartozók kötelesek egymást minden olyan tényről, adatról, körülményről vagy ezek változásáról tájékoztatni, amely a munkaviszony létesítése, valamint az e törvényben meghatározott jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése szempontjából lényeges.