Magyarország a villamosenergia-ellátás tekintetében jelenleg is kihívásokkal szembesül, az áramigény pedig a 2030-as évekre várhatóan még tovább növekszik. Az árulkodó jelek egyike a 2024. január 22-én negyed hat körül mért 7441 MW csúcsérték, ami 45 MW-tal haladta meg a két évvel ezelőtti csúcsot – mondta el lapunk megkeresésére Hárfás Zsolt mérnök, atomenergetikai szakértő.
Felhívta a figyelmet, az új történelmi csúcs értékéből az import 3196 MW-ra adódott, ezzel a behozott energia 43 százalékos részarányt képviselt, ami Hárfás Zsolt szerint már ellátás-, sőt nemzetbiztonsági kockázatot jelent.
A tavalyi év egészét nézve az import részaránya közel 26 százalék, és ez sem tekinthető alacsonynak. Itt érdemes megjegyezni Hárfás Zsolt szerint, hogy a tavalyi évben az abszolút importcsúcs 3766 MW-ra, részarány tekintetében pedig 63 százalékra adódott, az új paksi blokkok pedig „csak” 2400 MW termelőkapacitást jelentenek majd. Az arányok tükrében már nem az a kérdés, szükség van-e rájuk, a megtérülése is eldöntött ténynek tekinthető, ráadásul a termelés költségei is jóval alacsonyabbak a behozatalnál.
Ugyanis amíg a 2010-es években a nagykereskedelmi áramárak 30–60 euró/MWh között mozogtak, addig az orosz–ukrán konfliktus egy következményeként 2022-ben a napi árak éves átlaga közel 272 euróra növekedett, ami a tavalyi évben 107 euró/MWh-ra mérséklődött, de még ez is roppant magas. A jövőben az árak növekedése borítékolható, hiszen az európai országokban a fogyasztás jelentős növekedése várható, miközben környezetvédelmi és egyéb okokból hatalmas, döntően szénerőművi kapacitás fog kiesni a termelésből, és az időjárásfüggő megújulók kiszabályozására újabb és újabb gázerőműveket kell építeni, ami alapból drágítja az áramtermelést. Ehhez jönnek még hozzá a hálózatfejlesztési költségek – jegyezte meg a szakértő, hozzátéve, hogy ehhez képest Paks II korábbi számítások szerint a teljes, 60 éves üzemidőre számolva 50–55 euró/MWh körül lesz. Az Európai Bizottság már 2017-ben arra jutott, hogy ez a beruházás megtérül, sőt profitot is termel majd.
A várhatóan tovább növekvő áramár és az atomenergia legendásan alacsony egységköltsége miatt a Paks II beruházásnak köszönhetően tartósan fenntartható a hazai alacsony rezsi – mutatott rá Hárfás Zsolt.
A szakértő az energiamixről elmondta, az új 2024-es történelmi csúcs idején az import mellett kritikus jelentősége volt a Paksi Atomerőmű termelése (2022 MW) mellett a gázerőműveknek és a szénnek is. Miközben a szélerőművek 129 MW teljesítményt adtak a beépített mintegy 325 MW-ból, a naperőművek viszont csak 0,03 MW-ot biztosítottak a rendszer számára, miközben az ipari méretű naperőművek beépített teljesítménye már mintegy 3300 MW. A háztartási méretű naperőművek (amelyek kapacitása 2200 MW összesen) sem állhattak rendelkezésre, hiszen a csúcsot olyan időszakban mérték, amikor az energiafogyasztás amúgy is magasabb.
Ezért olyan egészséges energiamix elérése a cél, amely révén a jövőbeli igények kielégítéséhez szükséges villamos energiát döntően hazai erőművek termelik meg, ezáltal minimalizálva az importkitettséget. A 2030-as években a hazai áramigények felét a Paksi Atomerőmű és a Paks II biztosíthatja, miközben elengedhetetlen szerep hárul a megújuló energiaforrásokra és például a gázerőművekre – sorolta Hárfás Zsolt. A szakértő két évvel ezelőtt már jelezte, középtávon feltétlenül szükség lehet egy újabb telephelyen, újabb atomerőművi egységek építésére is. Ezek lehetnek nagy egységteljesítményű blokkok, de akár kis moduláris reaktorok is. Mindez pedig azért is érné meg Hárfás Zsolt szerint, mert bizonyos időszakokban, „amikor a nap- és szélerőművek termelése optimális”, Magyarország exportpozícióba is kerül.
Borítókép: Illusztráció (Fotó: Világgazdaság/Kallus György)
