Súlyos intő jel Paksnak a finn kudarc: milliárdos pert és áramhiányt hozott a Roszatom kiebrudalása

Politikai döntés miatt állították le a Paks II-höz hasonló finnországi Hanhikivi–1 atomerőmű építését, a nemzetközi választottbíróság azonban kimondta, hogy a szerződés felmondása jogellenes volt. Hárfás Zsolt atomenergetikai szakértő lapunknak rámutatott: Finnország a kártérítési perek mellett évi közel 10 terawattóra olcsó áramtól esett el pont akkor, amikor az új adatközpontok miatt elszáll a fogyasztás, a bolgár példa pedig azt bizonyítja, hogy az egyoldalú szerződésbontás végén a megrendelő fizet.

A Paks II projektben annyi munka és pénz van már, hogy már csak ezért is veszteséges lenne új beruházót keresni Fotó: Kövi Gergely Forrás: Facebook/Paks II. Atomerőmű Zrt.

A finn Hanhikivi atomerőmű visszamondása a Paks II projekt előtt komoly tanulsággal szolgál (Fotó: Rosatom)

Előrehaladott állapotban, de Paks II–nél hátrébb
A 2021 végi beszámolók szerint a helyszínen átlagosan napi 350, az év végén pedig már 500 ember dolgozott. Megkezdődött a munkagödör kiemelése, elkészült a hűtést szolgáló tengervíz-bevezető csatorna, és felhúzták a kiszolgáló létesítményeket, köztük az irodákat, műhelyeket és üzemi épületeket. Az orosz RAOS Project 2021 végén átadta az előzetes biztonsági jelentést a megrendelőnek, a Fennovoima pedig 2022 elején már arról számolt be, hogy a létesítési engedélyezés a célegyenesbe fordult, és néhány hónapon belül benyújtják a dokumentációt a nukleáris hatóságnak. Ezzel párhuzamosan zajlott a főberendezések gyártásának előkészítése, több nem nukleáris biztonsági osztályú elem gyártása pedig már meg is indult. A 2021-es ütemterv szerint 2022 nyarára várták a létesítési engedélyt, 2023 nyarára az építkezés kezdetét, 2029-re pedig a kereskedelmi üzem indulását. Ennél már jóval előrébb jár a Paks II beruházás.

A választottbíróság kimondta: jogellenes volt a felmondás

A döntő fordulat 2022. május 2-án következett be, amikor a Fennovoima felmondta az oroszokkal kötött szállítási szerződést. A finn fél a felhalmozódott késedelmekre, a kockázatok nem megfelelő kezelésére, valamint a 2022 februárjában kitört ukrajnai háború miatti geopolitikai és gazdasági bizonytalanságokra hivatkozott. Hárfás Zsolt mérnök, atomenergetikai szakértő lapunk megkeresésére kiemelte: 

a lépést valójában egyértelmű belpolitikai nyomásgyakorlás előzte meg. Közvetlenül a háború kitörése után, 2022. február 25-én Mika Lintilä gazdasági miniszter a parlamentben közölte, hogy nem terjeszti a kormány elé az erőmű létesítési engedélyét, március 28-án pedig Vantaa város vezetése szólította fel az önkormányzati energiatársaságot a projektből való kiszállásra. A szerződésfelmondás tehát tisztán politikai indíttatású volt.

A Roszatom a kezdetektől vitatta a lépés jogszerűségét, hangsúlyozva, hogy a finneknek nem volt szerződéses alapjuk az egyoldalú bontásra, így az ügy nemzetközi jogvitába torkollott az elvégzett munkák ellenértéke, az előlegek és a kölcsönös kártérítési igények miatt. Már 2022 decemberében megszületett az első vitarendezési döntés, amely megállapította, hogy a Fennovoima szerződésszegő módon járt el. Négy évvel a leállítás után, 2026 októberében pedig a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara (ICC) választottbírósága is megerősítette ezt az álláspontot. Alekszej Lihacsov, a Roszatom vezérigazgatója a döntés kapcsán jelezte, hogy további perekben érvényesítik az igazukat, hozzátéve: ha a pereskedés helyett folytatják az építkezést, Finnország ma egy korszerű, megfizethető és zöld áramot termelő erőművel lenne gazdagabb.

Mit veszít Finnország a projekt meghiúsulásával?

A jogi és pénzügyi következmények mellett az energetikai veszteség is hatalmas. Hárfás Zsolt számításai szerint a VVER–1200-as blokk 90 százalékos kihasználtság mellett évente 9,5 terawattóra (TWh) áramot termelt volna.

Ennek piaci értéke még visszafogott, megawattóránkénti 50 eurós árral számolva is eléri az évi 473 millió eurót, a jelenlegi, 100 euró körüli európai árszinten pedig évente 946 millió eurót (345 milliárd forint) tesz ki.

Bár a pontos gazdasági mérleghez a beruházási, finanszírozási és üzemeltetési költségeket is figyelembe kell venni, a nagyságrend önmagáért beszél: hatvanéves tervezett üzemidő alatt a blokk összesen 568 TWh áramot adhatott volna a hálózatba, ami több mint a hatszorosa Finnország teljes tavalyi fogyasztásának.

A finn villamosenergia-termelés 96 százaléka már 2025-ben is szén-dioxid-semleges forrásból származott: az áram 39,6 százalékát atomerőművek, 27,9 százalékát szélerőművek, 15,6 százalékát pedig vízerőművek állították elő. A 84,6 TWh-s tavalyi összfogyasztást azonban a 79,1 TWh hazai termelés nem fedezte, így az ország 5,56 TWh nettó importra szorult. A Hanhikivi–1 évi 9,5 TWh-s kieső termelése a teljes finn felhasználás több mint 11 százalékának, a tavalyi nettó import 170 százalékának felel meg.

Kellene az olcsó áram a nagyfogyasztóknak és a térségnek

A kieső alaperőművi kapacitás különösen azért fájó a finneknek, mert az ország az energiaigényes adatközpont-beruházások egyik fő európai célpontjává vált. A Google idén szeptemberben 13 milliárd eurós finnországi digitálisinfrastruktúra-fejlesztést jelentett be, a finn rendszerirányító, a Fingrid adatai szerint pedig az adatközpontok már megkötött hálózati csatlakozási szerződéseiben szereplő összteljesítmény megközelíti az 5000 megawattot. A Fingrid előrejelzése alapján a tavalyi 85 TWh körüli éves áramfogyasztás 2030-ra 103–123 TWh-ra ugorhat az új ipari nagyfogyasztók miatt. Nem véletlen, hogy a Google már megállapodott a finn Fortummal a meglévő Loviisai Atomerőmű üzemidő-hosszabbításának támogatásáról, és új nukleáris kapacitások építését is vizsgálják. Az elmaradt beruházás a kijelölt telephelynek otthont adó Pyhäjoki települést is padlóra küldte. Matti Soronen akkori polgármester korábban még arról beszélt, hogy az építkezés ezer új lakost, jól fizető munkahelyeket, hazatérő fiatal szakembereket és virágzó helyi szolgáltatásokat hoz a térségnek, a politikai döntés azonban egy csapásra elvágta a régió fejlődési lehetőségeit.

A meg nem épült atomerőművek hosszú árnyéka

Hárfás Zsolt hangsúlyozta:

egy több milliárd eurós nukleáris beruházás egyoldalú felmondása az elvégzett munkák, a kifizetett előlegek, a legyártott vagy gyártás alatt álló berendezések és az elmaradt haszon miatt garantáltan több milliárd eurós kártérítési kötelezettséget von maga után, a Roszatom pedig komoly nemzetközi peres tapasztalattal rendelkezik.

Amikor a bolgár kormány 2012-ben politikai okokból elállt a Belenei Atomerőmű megépítésétől, az oroszok már legyártották a főberendezéseket, köztük a két VVER–1000-es reaktortartályt. A fővállalkozó Atomsztrojekszport egymilliárd eurós kártérítési pert indított a bolgár állami áramszolgáltató (NEK) ellen. A genfi választottbíróság 2016 júniusában az oroszoknak adott igazat: kimondta, hogy

a szállító jóhiszeműen járt el, és 620 millió euró (227 milliárd forint) megfizetésére kötelezte Bulgáriát. Viszonyításképp: Paks II-nél két darab 1200 megawattos reaktor épül, vagyis ennyivel biztosan nem úszná meg a magyar állam a Roszatom kiebrudalását.

A bolgár állam kifizette az összeget, a leszállított reaktortartályokat és főberendezéseket pedig 2017 vége óta a belenei telephelyen raktározzák. Bár Szófia 2023-ban tárgyalni kezdett arról, hogy eladja a berendezéseket Ukrajnának, 2025 áprilisában a kormánykoalíció leállította az értékesítést. Idén szeptember 2-án pedig a bolgár kormány – az uniós szankciók ellenére – külön engedélyt adott arra, hogy az állami áramcég az orosz Atomsztrojekszport bevonásával végezze el a tárolt berendezések szakszerű állagmegóvását.

Tizennégy évvel a politikai alapú leállítás után tehát Bulgária úgy őrizgeti a kifizetett, százmillió eurós nukleáris berendezéseket a raktárban, hogy azok egyetlen kilowattóra áramot sem termelnek, holott az országnak égető szüksége lenne az olcsó energiára.

A szakértő szerint mindez világosan mutatja, mekkora a tétje a Paks II-ről szóló magyar kormányzati döntésnek. Szavait azzal zárta:

a szerződés felmondása a borítékolható, több száz milliárd forintos kártérítésen túl évtizedekre visszavetné a hazai energiatermelést. A megfizethető hazai áram és az ellátásbiztonság helyett Magyarország a drága és kiszolgáltatott import csapdájába kerülne, ami az ipar versenyképességét és az életszínvonalat is letörné, ezért az ország alapvető gazdasági érdeke, hogy a paksi bővítés megvalósuljon.