– A kitüntetéssel kapcsolatban hangsúlyozták, hogy nem állami díj. Kik döntenek az odaítélésről?
– A velem együtt tizenegy tagú zsűri választotta ki a hetven, vagyis Kossuth-díjas cirkuszművész hiányában egyelőre hatvankilenc díjazottat. A zsűri nyolc tagját az akadémia, két tagját pedig Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere jelölte ki. A díjat az állam az akadémiára bízta, mi pedig az első pillanattól ügyeltünk rá, hogy ez ne az akadémikusok belügye legyen. Az elismerésre úgy tekintünk, mint a teljes magyar művészvilág szellemi értelemben vett együttérzése, amely minden világnézeti, ideológiai különbségtől függetlenül – a politika szót már ki sem mondom – képviseli a művésztársadalom egészét. Az volt a célunk, hogy erre a hetven emberre az ország egyként legyen büszke.
– Hogyan zajlott a kiválasztás? Miként határozták meg az egyes művészeti ágakban díjazottak számát?
– Mivel a díj feltétele a Kossuth-díj és a megfelelő életkor, a zsűri elsőként ez alapján szűkítette a névsort. Hozzá kell tennem, a bizottság mind a tíz tagja Kossuth-díjas, ám mindannyian 65 év alattiak. Ennek különleges üzenete is van, hiszen így a díj odaítélése személyes főhajtás is egyben, tiszteletadás az előző generációnak. A művészeti ágakon belüli díjazottak létszámát az egyes területek képviselőinek számához viszonyítva határoztuk meg, így lett például tizenkét irodalmi díjazott és egy cirkuszművészeti kitüntetett. Hogy ez a létszám a jövendő korok művészeti életét miként befolyásolja, az legyen az követkő nemzedékek gondja. A cirkuszművészet esetében egyébként magam is meglepődtem, mikor kiderült, hogy nincs Kossuth-díjas művészük, hiszen a magyar cirkusz világszínvonalú. A jó cirkuszban rengeteg irónia és filozófia van, amely sokszor elképesztő sportteljesítménnyel párosul. Mindent elkövetünk, hogy minél hamarabb legyen Kossuth-díjas cirkuszművész, nem elsősorban a Nemzet Művésze díj miatt, hanem a saját értékeik elismeréseként.




