Külön pluszpontnak számított, hogy a Jäger Arénában több olyan magyar előadó is lehetőséget kapott, akiknek a zenéje nem feltétlenül passzolt a fesztivál tematikájához.
Így Akkezdet Phiai mellett Deniz is pörgős ritmusokat varázsolt a talpak alá. Ugyancsak izgalmas volt látni, amint a holland, belga és német fesztiválturisták őrjöngnek Zagar vagy NEO zenéjére.
Az egész fesztivál talán legjobb fellépésére szombaton hajnali 3-ig kellett várni, amikor a Telekom Teraszon a japán felmenőkkel is bíró brit Maya Jane Coles megkezdte másfél órás kavalkádját.
Az első, Comfort címet viselő albumával tavaly jelentkező vörös hajú lány valóban a mélyebb, sötétebb és a basszussal sem fukarkodó ritmusok nagymestere lehet, ha így folytatja.
Hulla fáradtan is éreztem, hogy igencsak virtuózan bánik a különböző fordulatszámú ütemekkel, és ez sok elpilledt embert visszahozhatott az életbe.
Itt merült fel bennem talán először a Balaton Sound folyamán, hogy esetében jogos kívánság lenne a „nagyszínpad!” felkiáltás.
Bízunk benne, hogy legközelebb már valóban onnan pörgeti a ritmusokat.
