Aztán visszatérünk a színpadi munkára, amiről szintén egyértelmű véleménye van: – Akár zenélsz, akár bábozol vagy táncolsz, ugyanaz a lényeg: rántsd magaddal a nézőt az érzelmi hullámvasutadra. Ha ez sikerül, akkor észre sem veszi, hogy kesztyűs bábok ugrálnak a feje fölött, vagy muzsikát hallgat, mert bekerült a világodba, együtt lélegzik veled, együtt élitek át a pillanatot. Ez óriási dolog – annak is, aki látja, hallja, élvezi, és annak is, aki a színpadon áll – foglalja össze, miért is okoz függőséget az előadó művészet.
Mindehhez persze az is hozzá tartozik, hogy semmit sem képes félgőzzel csinálni. Ha kell, három órákat alszik, de addig nem nyugszik, míg be nem fejezi, amibe belevágott. Ezért szereti a zenésztársait is: – Amikor a számokon dolgozunk, senki sem köt kompromisszumokat. Senki sem blöfföl, nem használ kész sablonokat. Még a lassú számok is végtelenül feszesek, tele vannak energiával, minden hangnak, minden ütemnek jelentősége, értelme, helye van. Próba közben sem játszunk takarékon – mondja.
Ha már zenél, azt is a tőle telhető legmagasabb színvonalon csinálja. A Kőbányai Zenei Stúdió ének szakos hallgatója, ahol a hangképzés mellett tanulnak szolfézst, művészettörténetet, stúdiótechnikát is. Nagyon jó érzés számára, amikor „felnőtt” zenészek, akik tényleg a szakma legjobbjai, világsztárokkal zenéltek, és maguk is kiemelkedő mesterek, mint mondjuk Berki Tamás vagy Babos Gyula. Komolyan veszik, amit csinál, elfogadják kollégának. Ezért is volt számára nagy élmény a februári koncert, amikor Tátrai Tiborral tolták a bluest.




