Úgy véli: Szlovákiában a Benes-dekrétumok ráadásul megerősítették a második világháború azon téves értékelését, hogy a szlovákok a háború győztesei, míg a szlovákiai magyarok – a dekrétumok által „kollaboránsoknak és árulóknak” minősítve – a háború vesztesei közé tartoznak. Az igazság az, hogy Horthy (Miklós) és (Jozef) Tiso rendszereinek nincs mit egymás szemére hánynia. „A szlovákok »győztesek« közé sorolását Edvard Benes ügyes diplomáciája, és igen, egy kicsit tán a Szlovák Nemzeti Felkelés védte meg. Ez utóbbi egyike a háború alatti Szlovákia sötét történelmében a ritka pozitív eseményeknek” – szögezi le a közép-európai kérdésekkel rendszeresen foglalkozó Palata.
Szerinte most, amikor rendeződött a cseh–bajor viszony, amelynek eddigi csúcsát Petr Necas cseh miniszterelnöknek a müncheni parlamentben elmondott beszéde jelenti, „jó irányt vett a szlovák–magyar megbékélés is”.
„Ahogy Miroslav Lajcák külügyminiszternek a Lidové Novinynek adott interjújából kiderült, nyilvánvaló, hogy magyar partnerével, Martonyi Jánossal képes megtalálni a múlt sötét oldalaiért a kölcsönös bocsánatkérés formáját. A csehek részéről szinte kötelesség segítséget nyújtani a két országnak ehhez a történelmi megállapodáshoz. Mert a cseheknek a németekkel szembeni bánásmódja példája nélkül Szlovákiában semmiféle dekrétum nem lenne” – zárja jegyzetét a Lidové Noviny.
