„Sok olyan dolog van, amiért a szlovákok hálásak lehetnek a cseheknek. Ugyanakkor olyan dolgok is vannak, amiért a szlovákoktól bocsánatot kellene kérnünk. Ezek közé tartoznak a Benes-dekrétumok, amelyek soha semmi jót nem hoztak Szlovákiának” – állítja A Benes-dekrétumok behozatal volt Csehországból című jegyzetében Lubos Palata, a lap kommentátora.
Lehet vitatkozni azon – fejti ki a szerző –, van-e valami jó abban, hogy a dekrétumok Csehországban véget vetettek a csehek és a németek több száz éves együttélésének. És azon, hogy érték-e az, hogy a cseh etnikum által lakott terület egyharmaddal kibővült. Bár éppen ezen a területen a csehek leginkább a romákkal osztoznak, ami ennek az etnikai tisztogatásnak talán az egyik legnagyobb ellentéte.
Tényfeltáró bizottság felállítását kezdeményezte Bagó Zoltán fideszes európai parlamenti képviselő januárban a Benes-dekrétumok ügyében, miután a szlovák kormány nem reagált az EP petíciós bizottsága által hozzá intézett megkeresésre.
Csehország és Szlovákia elutasítja a Benes-dekrétumok felülvizsgálatát – nyilatkozta Miroslava Nemcová, a cseh képviselőház elnöke tavaly december elején azt követően, hogy Prágában megbeszélést folytatott Ivan Gasparovic szlovák államfővel.
Szlovákia készen áll arra, hogy olyan érzékeny témáról is tárgyaljon Magyarországgal, mint a Benes-dekrétumok, ám ez komplexebb ügy, mint a cseh–német kiegyezés esetében, így nem lehet egy bocsánatkéréssel lezárni – mondta Miroslav Lajcák szlovák külügyminiszter a SITA szlovák hírügynökségnek nyilatkozva márciusban. A Szlovák Nemzeti Párt (SNS) ugyanakkor felszólította hazánkat, hogy kérjen bocsánatot a történelmi sérelmekért.
„A szlovákoknak azonban (a dekrétumok) ennyit sem hoztak. A szlovákiai magyarok hathetede a következő »lakosságcsere« ellenére is Szlovákiában maradt. A dekrétumok a kollektív bűnösséggel, amely a szlovákiai magyarok esetében még nehezebben indokolható, mint a csehországi németek esetében, csak jól látható igazságtalanságot és sérelmet hoztak a szlovákok és a magyarok viszonyába” – mutat rá Palata.
Úgy véli: Szlovákiában a Benes-dekrétumok ráadásul megerősítették a második világháború azon téves értékelését, hogy a szlovákok a háború győztesei, míg a szlovákiai magyarok – a dekrétumok által „kollaboránsoknak és árulóknak” minősítve – a háború vesztesei közé tartoznak. Az igazság az, hogy Horthy (Miklós) és (Jozef) Tiso rendszereinek nincs mit egymás szemére hánynia. „A szlovákok »győztesek« közé sorolását Edvard Benes ügyes diplomáciája, és igen, egy kicsit tán a Szlovák Nemzeti Felkelés védte meg. Ez utóbbi egyike a háború alatti Szlovákia sötét történelmében a ritka pozitív eseményeknek” – szögezi le a közép-európai kérdésekkel rendszeresen foglalkozó Palata.
Szerinte most, amikor rendeződött a cseh–bajor viszony, amelynek eddigi csúcsát Petr Necas cseh miniszterelnöknek a müncheni parlamentben elmondott beszéde jelenti, „jó irányt vett a szlovák–magyar megbékélés is”.
„Ahogy Miroslav Lajcák külügyminiszternek a Lidové Novinynek adott interjújából kiderült, nyilvánvaló, hogy magyar partnerével, Martonyi Jánossal képes megtalálni a múlt sötét oldalaiért a kölcsönös bocsánatkérés formáját. A csehek részéről szinte kötelesség segítséget nyújtani a két országnak ehhez a történelmi megállapodáshoz. Mert a cseheknek a németekkel szembeni bánásmódja példája nélkül Szlovákiában semmiféle dekrétum nem lenne” – zárja jegyzetét a Lidové Noviny.
