Ők a Kétnyelvű Dél-Szlovákia (KDSZ) névtelen aktivistái, akik azért küzdenek, hogy egy olyan, demokratikus országban élhessenek, ahol a többségi nemzet nem akar elpusztítani egy ezeréves kultúrát rövidlátó, szélsőségesen nacionalista paranoia miatt. Számos más eredményük mellett részük volt abban is, hogy a Google térképein ma már Pozsonytól Kassáig, illetve szerte a Kárpát-medencében magyar neveken is szerepelnek a települések. A híres akciók egyik főszervezője interjút adott az MNO-nak.
A névtelenséget kérő fiatalember röviden vázolta a problémát: az egész szlovák társadalomban jelen van az a szemléletmód, hogy a szlovák állam kizárólag a többségi nemzet tulajdona, a kisebbségek pedig jobban teszik, ha a szlovák nyelvet használják, az anyanyelvük pedig „a konyhába való”. Rámutat: ez egy rég meghaladott soviniszta érvelés, amely szerint a kulturális-nyelvi határoknak az államhatárokkal egybe kell esniük. Ezzel szemben itt van a KDSZ emberi jogi érvelése, hiszen az anyanyelvhasználat alapvető emberi jog, ennek része a magyar feliratok biztosítása ott, ahol magyarok is élnek – magyarázza.
Annak, hogy Szlovákia, nem pedig Felvidék szerepel a szervezet nevében, egyszerűen az az oka, hogy jogilag ez az ország neve – mondja az aktivista, bár megjegyzi, hogy nem ezáltal akarnak politikailag korrektek lenni, emellett ő személy szerint nem gondolja, hogy a Felvidék szónak politikai tartalma lenne. A magyar állampolgárság kapcsán annyit mond, hogy a szervezet a magyarok Szlovákián belüli egyenjogúságáért küzd, ezen az országon belül szeretnék megvalósítani, ebből a szempontból a magyar állampolgárság felvétele vagy fel nem vétele nem releváns.
Mint rámutat, a szélsőséges nacionalista gondolkodás egyébként gyakran tetten érhető a szlovák átlagemberek szintjén is, például a magyar témájú szlovák nyelvű cikkek, posztok alatti gyűlölködő kommentek formájában, hogy más atrocitásokról ne is beszéljünk. Az egyszeri átlagszlovákra jellemző a tájékozatlanság: nem értik, miért fontos a magyaroknak az anyanyelvhasználat, sőt a szlovák nyelv elleni támadásként élik meg, pedig a kétnyelvűség éppen arról szól, hogy mindkét nép tiszteletben tartja és elismeri a másik jogait. Szerinte e jelenség ellen csak annyit tehetünk, hogy elmagyarázzuk, mik az igényeink – ez az elmúlt húsz év hatalmas mulasztása a szlovákiai magyar politikumtól. A szlovák sajtóból is kiszorult a téma, nem is értik a problémát, és indokolatlan hisztéria kíséri a magyar feliratok kérdését, sok szlovák például összeköti az ország határainak megváltoztatására irányuló szándékkal.