A Via Nova ICS felvidéki magyar ifjúsági szervezet által kezdeményezett megmozdulás néhány tucat résztvevője a kormányprogram elfogadásának egykori helyszínén, a régi kassai vármegyeháza előtt gyűlt össze, hogy tiltakozzon a jogi szempontból hét évtized múltán is érvényben lévő rendelkezések ellen.
A tiltakozók „Hetven éve háborús bűnösök vagyunk, most már békét akarunk”, „Le a kassai kormánypogrommal”, illetve „Rehabilitációt Esterházynak” és hasonló feliratú transzparenseket emeltek a magasba. Az összegyűltek a mellükre tűzve viselték a mártír gróf Esterházy János rabszámát, illetve egy sárga M betűt is. Utóbbival arra emlékeztettek, hogy a kitelepítés előtti napokban a felvidéki magyaroknak ilyen megjelölést kellett hordaniuk.
Gubík László, a Via Nova Ifjúsági Csoport elnöke mondott beszédet, ebben hangsúlyozta: hetven év után már legfőbb ideje, hogy a felvidéki magyarságról lemossák a háborús bűnösség bélyegét, és bocsánatot kérjenek a közösséget ért jogfosztásért. Az összegyűltek a beszéd után átvonultak a Csáky–Dessewffy-palota udvarába, ahol megkoszorúzták Esterházy János szobrát, majd felolvasták a gróf 1944-ben írt, az akkori Magyar Hírlapban közölt húsvéti gondolatait.
Esterházy János a két világháború közötti időszakban, majd a második világháború idején küzdött a szlovákiai magyarok megmaradásáért és jogaiért. A Tiso-féle Szlovák Köztársaság parlamenti képviselői közül egyedüliként nem szavazta meg a zsidóság kitelepítését. A szlovák Nemzeti Bíróság 1947-ben halálra ítélte, a vád szerint a fasizmussal való együttműködésért. Elnöki kegyelemben részesült, és életfogytiglani büntetést kapott. A súlyosan beteg Esterházy a mírovi várbörtönben halt meg 1957. március 8-án.
Gubík László a rendezvényt követően az MTI-nek azt mondta: bár nincsenek vérmes reményeik arról, hogy milyen lesz a rendezvény visszhangja a szlovák, illetve a cseh közbeszédben, remélik, felfigyel rá a szlovák és a cseh politikum. „Bízom benne, hogy nem kell újabb hetven, hanem újabb hét évet sem megélniük háborús bűnösként a felvidéki magyaroknak” – jelentette ki.
Az 1945. április 5-én a csehszlovák kormány által Kassán elfogadott kormányprogram az ország területén élő összes németet és magyart háborús bűnösnek mondta ki. Ez a dokumentum volt az alapja Edvard Benes csehszlovák államfő azon hírhedt elnöki dekrétumainak, amelyek alapján a második világháború után több mint két és fél millió németet és mintegy százezer magyart fosztottak meg vagyonuktól, állampolgárságuktól és telepítettek ki vagy üldöztek el az országból. Az úgynevezett Benes-dekrétumokat ma már gyakorlatilag nem alkalmazzák, de mivel nem érvénytelenítették őket, továbbra is részei a szlovák és a cseh jogrendszernek. 2007-ben a pozsonyi parlament szélsőjobboldali kormánypártja, a Szlovák Nemzeti Párt kezdeményezésére az összes szlovák parlamenti párt megszavazta a dekrétumok sérthetetlenségéről szóló határozatot.
