Még több gond lesz a menekültekkel

Miközben Budapesten több menekült az utcán éjszakázik, Szerbiában még rosszabb a helyzet. És még nem beszéltünk a télről.

Különös érzése támad annak, aki napjainkban Szabadkára utazik: a buszpályaudvaron migránsok ülnek kis csoportokban a váró kövezetén, de láthatóan cseppet sem érdekli őket Kosztolányi Dezső városa. A legtöbb esetben pontosan tudják, mikor, melyik buszra kell felszállni: amint meghallják Horgos vagy Kanizsa (Magyarkanizsa) nevét a hangosbemondón, azonnal a kijelzőre néznek, és máris indulnak a peronra. Már megvették a jegyüket.

A szabadkai taxisok mintha nem szívesen dolgoznának: a buszokra fel nem fért menekültek hiába nyújtanak feléjük pénzt, ők inkább elhajtanak, hogy még a beszélgetést is elkerüljék a földönfutókkal. Így a migránsoknak nem marad más lehetőségük: várják a következő buszjáratot még akkor is, ha csak másnap hajnalban indul Horgosra vagy Kanizsára.

Nem először találkozni Szerbiában azzal a jelenséggel, hogy a migránsok az utcán töltik az éjszakákat. Négy évvel ezelőtt Szabadkán a Zentai úti temető és a szeméttelep között vertek sátrat a menekültek, akik Afganisztánból, Pakisztánból és Líbiából keltek útra a jobb élet reményében. Mivel a magyar hatóságok kitoloncolták őket, hosszú hónapokig Szerbiában maradtak.

Akkor a szabadkaiak számára már-már természetessé vált, hogy a temetőben találkoznak a menekültekkel, akik oda jártak inni, hiszen a sátortáborukban még vizük sem volt. A tél beálltával pedig tüzet raktak szemétből és gallyakból, hogy elkerüljék a fagyhalált. Később a városvezetés intézkedett a hajléktalan migránsok ügyében, azonban alighanem csak a véletlennek volt köszönhető, hogy nem haltak meg többen a fagytól.

Szabadkától és Magyarkanizsától délre már alig láthatunk migránsokat a Vajdaságban – ami nem csoda, hiszen a menekültek Belgrádtól egyenesen Szabadkáig veszik meg a jegyüket, így Újvidéken már nem is találkozhatunk a pályaudvarokon velük. Furcsa módon annak ellenére, hogy Újvidéken nincsenek migránsok, megjelentek a menekültellenes falfirkák, amivel a szerb szélsőjobb üzent: „Állítsák meg a migránsokat!”, „Szemetesbe a migránsokat!”. Az újvidéki polgármester élesen kikelt a gyűlöletkeltő feliratok ellen, és azt követelte a hatóságoktól, hogy találják meg a firkálókat, és indítsanak büntetőeljárást az elkövetőkkel szemben.

Portálunk Újvidéken megkereste Predrag Matejint, a Szerb Haladó Párt (SNS) Vajdaság tartományi frakcióvezetőjét, aki felvázolta, milyen helyzet uralkodik a tartományban. A politikus szerint napjainkban a februári menekültáradatnál is nagyobb hullámmal találkoznak Szerbiában, azonban a helyzet most valamivel jobb, ugyanis kedvező az időjárás, a Szerbián átutazó migránsoknak ezért még nem volt problémájuk abból, hogy sátrakban éjszakáztak a pályaudvarokhoz közeli parkokban.

De Matejin nem túlságosan optimista a jövőre nézve: „Úgy gondolom, hogy óriási probléma vár ránk, ez pedig a tél, akkor sokkal nagyobb teherrel szembesülhetünk majd, mint most” – magyarázza a politikus. Ezért Szerbia szociális ügyekért felelős minisztériuma a Nemzetközi Vöröskereszttel, a Vörös Félholddal, valamint mindazokkal a nem kormányzati szereplőkkel, amelyek humanitárius feladatokkal foglalkoznak, tervet készít elő, hogy télig rendezzék a migránsok elszállásolását.

Habár a szerb haladók nem részei a vajdasági kormánykoalíciónak, és jelenleg ellenzékben várják a következő választást, a politikus jelzi, hogy a kabinet képviselői már ellátogattak a migránsáradatnak leginkább kitett vajdasági településekre, ahol tárgyaltak a szükséges intézkedésekről. Szó esett ezeken a megbeszéléseken arról is, hogy pénzt különítenének el a költségvetésből a helyzet rendezésére.

Matejin szerint a probléma megoldását nehezíti, hogy a köztársasági és a tartományi kormány eltérő politikai színezetű, így az együttműködés ma nem megfelelő. Azt szeretnék, ha továbbra is humanitárius ügyként kezelnék a problémát, mert ilyen esetben sokkal nagyobb az esély az együttműködésre és arra, hogy lehetőleg még a tél előtt megoldják a migránsok ideiglenes éjszakai elhelyezését.

Hiába nincsenek migránsok Újvidéken, egy dologban nagyon is megnehezíti a helyiek életét a menekültáradat. Ezt magunk is megtapasztalhatjuk, ha Újvidékről szeretnénk hazajutni: a buszokon gyakorlatilag nincs már ülőhely, ránézésre legfeljebb ha tíz szerb állampolgár ül a járaton, beleértve a sofőrt és a kalauzt is, a többiek valamennyien migránsok. A busz már megtelt, de mit tehetne a kalauz, ha már megvettük a jegyünket? Szabaddá tesz egy ülést, ahová a hűtőtáskáját rakta.

A helyiek, úgy látszik, most leginkább a szeptembertől tartanak, amikor kezdődik az új tanév. Dragana, a nyugdíjas tanár a buszon elmondja: naponta találkozik azzal, hogy az újvidékiek nem férnek fel a távolsági buszokra a migránsoktól, és a közlekedési vállalatok egyelőre nem is indítanak több buszt Szabadkára. Hozzáteszi, hogy nem csak a munkavállalók eljutásáról van már szó, hanem az iskolásokról, hiszen a Szabadka melletti településekről rengetegen járnak középiskolába a városba. Ugyan ő naponta utazik Szabadkára az unokáihoz, rossz tapasztalata még nem volt a migránsokkal: ahogy most, úgy általában csak maguk elé merednek a buszon, még csak nem is hangoskodnak.

A szabadkai pályaudvarra visszatérve most már több kisebb csoportot látni, így adódik a lehetőség, hogy személyesen a migránsokat kérdezzük az úti céljukról. Szemmel láthatóan nem szívesen elegyednek szóba senkivel, csak egykedvűen néznek maguk elé. Egy háromfős csoportot mégis szóra lehet bírni, egyikük egy fiatal nő, fehér fejkendővel. Nem mutatkoznak be még akkor sem, mikor kezet fogunk.

Egyikük angolul is beszél, tőle megtudhatjuk, hogy Szíriából jöttek. Belgrádban csak egy napot időztek, a hatóságok nem akadályozták az útjukat. A magyar határon épülő drótkerítést érintő felvetésre semmit nem mondanak, habár úgy látszik, tudnak róla. Kérdésünkre, hogy mit kezdenek, ha visszautasítják őket a magyar határon, rövid a válasz: megpróbálják újra.

Ekkor pedig a hangosbemondóban elhangzik a Horgos szó, mire beszélgetőtársaink azonnal felkapják a hátizsákjukat, és már készítik is elő a peronkártyájukat és a buszjegyüket. Have a good journey! – vagyis kellemes utazást kívánunk nekik, de ők már mit sem hallanak ebből. Igyekeznek, nekik is fel kell férniük a horgosi buszra.