A búcsúsok már reggel óta gyülekeztek a csíksomlyói hegynyeregben. A százezrek által hallgatott prédikációban a mózesi áldást idézve kijelentette: Isten akarata, hogy éljünk és jobban éljünk a szülőföldünkön. Úgy vélte, hogy a csíksomlyói zarándoklatból kell erőt meríteni ahhoz, hogy a családdal, az egyházközösséggel és a néppel összekapaszkodva kérjük Isten áldását az életterünk betöltéséért.
„Ne maradjon beszegezett ház, gyerek nélküli iskola, megfogyatkozó falu és város, megfogyatkozott ország és szülőföld. Be kell töltenünk életterünket” – hangsúlyozta a búcsú szónoka.
A Ferenc pápa által meghirdetett irgalmasság évére utalva kijelentette, irgalmasság van a teremtésben, a megváltásban és a megszentelésben is. A gyönyörű csíki tájat a teremtés csodájaként említette meg.
Az ünnepi szónok a megbocsátás szükségességére is kitért prédikációjában. Megemlítette: a szűzanya nem gyalázta szent fia kivégzőit, a megbocsátás ott volt a lelkében. „Amikor az ő közbenjárását kérjük, mindig legyen előttünk, hogy a megbocsátás, az Istennel való kapcsolatunk rendbetétele az embertársainkkal való kapcsolatunknak is a rendbetétele” – fogalmazott a szónok, aki szerint ki kell engesztelődnünk Istennel és embertársainkkal.
Prédikációja végén a magyar és a székely himnusz szavait összekapcsolva jelentette ki: „Kérünk, Istenünk, áldd meg a magyart, és ne hagyd elveszni Erdélyt!”
A mise főcelebránsa, Bíró László tábori püspök arra hívta fel a figyelmet, hogy akik elzarándokoltak a csíksomlyói szűzanyához, akik ragaszkodnak hozzá, azok nem árvák. „Ne engedjük, hogy az egyház árvaházzá legyen, ne engedjük el a szűzanyát. Ne engedjük, hogy nemzetünk árvaházzá legyen” – hangoztatta a püspök.
