Így születik csoda az összefogásból

Óriási zenés villámcsődülettel adták át a román tengerben élő magyar falu új végvárát, a kollégiumot.

Az avatás mellett a népszerű erdélyi református püspök, Kató Béla, illetve a magyar államtitkár érkezése is szerepet játszott abban, hogy ténylegesen a fél falu részt vett az ünnepségen. Na meg az is, hogy nem kis részben saját maguknak köszönhetik a kollégiumot: a Bánffy Farkas által elmondottakból egy életképes és összetartó falu képe rajzolódott ki előttünk.

A turisták által közkedvelt Magyarlapád lakói világlátott emberek, mindenkinek volt itt-ott néhány ismerőse – nem véletlen, hogy nem csak száraz MTI-átvételek, hanem komolyabb sajtóérdeklődés is kísérte az egyébként, pusztán a számokat tekintve elsőre nem óriásinak tűnő beruházást. A falu egyébként az év többi részében is méretét meghazudtolóan pezsgő kulturális életnek ad otthont: néptánctáborok, tavaszi vigadalmak, falunapok segítik a lakók összetartását.

Egyébként a falusiak is magukénak érzik a kollégiumot – tette hozzá a báró –, akkora volt a lelkesedés a felépítése kapcsán, hogy sokszor még azokat is a támogatók közé sodorta, akik eleinte ellenezték a beruházást. Volt, aki fizikailag is részt vett az építkezésben, helyi vállalkozók dolgoztak ingyen, vagy bocsátották az építkezők rendelkezésére díjmentesen a teherautót, burkolóbrigádot. Sokan ajándékoztak bútort, hűtőket, miegymást a kollégiumnak, olyan is volt, aki egyhavi nyugdíját ajánlotta fel a gyerekeknek – így volt lehetséges, hogy

kevesebb mint 90 millió forintból egy 930 négyzetméteres, színvonalas és berendezett komplexum született,

ami valóban nem kevés hozzáadott munkáról tanúskodik.

A helyi magyar általános iskola pedagógusai is bekapcsolódnak a munkába, ők délutánonként tanulnak a gyerekekkel olyan színvonalon, amelyet nem mindenki kapna meg otthon, de a délutáni programok is fontosak: néptánc, főzés, mesemondás és minden egyéb. Ez a fajta gondoskodás egyébként a tanítók-tanárok és a magyar iskola érdeke is: fogynak ugyanis a gyerekek, és az osztályok összevonása Damoklész kardjaként lebegett az intézmény fölött, az pedig nyilvánvalóan színvonalromlással járt volna – fejtegette Bánffy. A mindössze hetvenegynéhány fős helyi létszámot egészítette ki a másfél tucat kollégista, most ezt a számot sikerült több mint megduplázni, sőt a jövő évre már most hat jelentkező is van az új helyekre a környékbeli falvakból, akik máskülönben vélhetőleg csak a román iskolákban tanulhattak volna.

Komolyabb ellenvélemények a kollégiummal szemben nem is voltak, vagy idővel elhallgattak. Egyébként a román polgármesterrel sincsenek különösebb konfliktusok – mondta Bánffy – a falu hat másikkal összevonva alkot egy községet, így viszont már a román többség dönt –, a választási kampányidőszakot leszámítva politikai feszültségek sincsenek. Ahogy etnikaiak sem nagyon: a környékbeli, régóta ott élő román közösségekkel nincs gond, a problémát csak a politika, az erősen nacionalista ortodox egyház jelenti – tette hozzá a báró. Ő maga egyébként a színromán Fugadon él, de, mint hozzátette, ott sincs semmi gond, a román szomszédaival is mindig segítik egymást.

A román többségű térségre egyébként sem jellemzőek olyan konfliktusok, mint a felerészben román, felerészben magyar Maros megyében: a románság számára nincs tétje a dolgoknak, ők már úgy érzik, „győztek”. Sőt, – ahogy Bánffy Farkas fogalmazott – a helyi román vezetés szinte jóindulattal viseltetik a magyarok iránt, akik számukra a „veszély” elmúltával immár inkább díszkisebbségként funkcionálnak: ha fel kell mutatni valamit, akkor már inkább a magyarokkal működnek együtt.

A báró egyébként nagyon jónak látja a magyar nemzetpolitika alakulását: mint mondta, a szocialista-liberális kormányok ideje alatt sem hiányzott feltétlenül a jóindulat, de nem nagyon volt gazdájuk az egyes területeknek, így sokszor elakadtak azok a dolgok, amelyeket most két nap alatt el tudnak intézni anyaországi segítséggel. Ez pedig mindenképpen pozitívum – jelentette ki.