Bícshangulat

Nem hatástanulmányokat kellene írogatni milliókért a Balatonról, hanem végre meghallgatni a télen-nyáron itt élőket.

Vissza ide. Kérek egy rongyot, hogy letörölhessem a végtelenül dzsuvás asztalt, megint szolidaritás, valamint empátia, a személyzet szünet nélkül robotol egy borzalmas ketrecben a negyven fokban, nincs mindenre idő. Akik esetleg gyorsabbak lennének, már régen Londonban mosogatnak, brexit ide vagy oda. Látom a sörösön, hogy nem érti, majd a következőképpen kompenzál: kiront a bódéból, és némi mássalhangzó-torlódás árán kioktat, minősíthetetlen hangon. Ezen a ponton gurul a gyógyszer, a szék csak azért nem röpül, mert nincs értelme. Igénytelen műanyag székkel nem lehet tömegverekedést kirobbantani, pedig lenne rá igény, de megállna a levegőben még a Rejtő Jenő-i hangulat kibontakozása előtt.

Az van ugyanis, hogy a szociopata kioszt még néhány vendéget, közülük kettőnek pedig még a kijáratot is megmutatja, mert kifogásolni merték a halászlé minőségét. A mi bűnünk az volt, hogy miután rutinosan elhelyezkedtünk egy fára ekecselt dohányozni lehetséges tábla alatt, nem akarván molesztálni az amúgy is kifacsart staffot egy hamutartóért, gondosan elnyomtuk a csikkeket, majd elballagtunk velük a kukához, ahová az ételmaradékokat is elhelyezte maga után a fegyelmezett vendégsereg, már csak a zöld legyek miatt is. Önki, kimaxolva.

Szóval értek én mindent. Rövid a szezon, nagy a nyomás. Egyébként azért, mert az egész struktúra hibás, ahogyan azt Laposa Bence is remekül megfogalmazta nemrég a Magyar Nemzet Magazinnak adott interjújában. Nem hatástanulmányokat kellene írogatni milliókért a Balatonról, hanem végre egyszer meghallgatni az életvitelszerűen (télen-nyáron) itt tartózkodókat, hogy mitől véres a torok. Mondanának érdekeseket. Részemről a sztori úgy zárult, hogy többé a lábamat be nem teszem az ábrahámhegyi strandra, mint ahogy Tihanyba sem, a parkolótársaság viselkedése miatt. És sajnálom, de erre buzdítom a vendégeimet is, csupán azért, mert nem szeretném kitenni őket a gyökerek vegzálásának. A nyafogásnak ezennel vége. Már csak azért is, mert betoppant a másfél évtizede nem látott Toma, a remek építész, a gyönyörű feleségével. Négy gyerekük lett közben. Aztán még Judit és Zsolt Győrből, csodás fejek. Beszélgetve ér a hajnal. Az emberek meg különbözőek, ettől kerek a világ. A jó és a rossz állandó csatározása valószínűleg az a dinamika, amelytől nem fullad unalomba a teremtés.