Az Iszlám Állam egyik fő fegyvere az, hogy mesterien használja fel az internetet ideológiája terjesztésére. Az eszmerendszerről most ne beszéljünk, csupán az üzenetek képi megjelenítéséről, amely elpusztíthatatlan erőt, meg nem kérdőjelezhető határozottságot sugall. A szíriai Er-Rakkában lévő „tömegkommunikációs” központjukba nyilván jó néhányan Nyugat-Európából jöttek, valószínűleg ők készítik a hollywoodi stílusú propagandaanyagokat. A szinte kizárólag az internetről tájékozódó fiatalok elcsábítása érdekében nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy milyen jelentősége van e médiamunkának.
Mostanáig nem ez volt a helyzet a Boko Haram videóival. Ezek ugyancsak „dadogósra” sikeredtek, nem volt meg a szöveg és kép összhangja, győzedelmes zene nem kísérte a filmet, az egész inkább családi videóhoz hasonlított, üvöltött róla az amatörizmus. Ám pár hónapja változás következett be a nigériai szervezet tömegkommunikációjában: az akciókról, amelyek ugyanolyan barbárok voltak, mint eddig, immár jó felvételeket közöltek, azokat megszerkesztették, még egy pár perces filmnek is volt felépítése. Valószínűleg tanácsadók érkeztek Afrika szívébe a Közel-Keletről, hogy elmagyarázzák, miként lehet hatásos anyagokat készíteni. Ezek még a csatlakozás előtti időszak együttműködésének első jelei voltak.
A Boko Haram, amely a XXI. század elején a nyugati oktatás ellen jött létre, egy nigériai szekta volt. Az ország északi térségeiben működő iszlám csoport 2009-ben kezdte meg a merényleteit, emberrablásait, bankfosztogatásait, amikor a nigériai kormányerők megölték vezetőjüket, a szervezet alapítóját, Muhammad Juszufot. Az utódlás eldöntésekor kirobbant belső leszámolásokban Abubakar Shekau győzedelmeskedett, aki jelenleg is a szervezet első embere. De még ez sem biztos, ugyanis több korábbi Boko Haram-tag állítja, ez a Shekau nem az eredeti, mert ő egy évekkel korábbi akcióban életét vesztette.
Lehet, hogy valaki csupán belebújt az elesett vezér bőrébe, de az tény, hogy ma 10-15 ezer harcosnak parancsol. Akik rendkívül jól mozgó, a helyi viszonyokat kiválóan ismerő kisebb csoportokban hajtják végre akcióikat. Az eltelt hat év alatt több mint 13 ezer polgári lakost öltek meg, másfél millióra teszik azoknak a számát, akik inkább elmenekültek a harcok elől.
Gyakorlatilag ezek az egységek önállóan működnek, egymástól függetlenül határoznak akcióikról. Úgy is mondhatnánk, hogy több Boko Haram létezik, nincs központi irányítás, csak a nagyobb városokat érintő rajtaütésekre vonnak össze úgy ezer iszlamistát. Ily módon sikerült kiterjeszteni befolyásukat több északkeleti tartományra, de átcsapnak a szomszédos Kamerunba, Csádba, Nigerbe is. A nigériai Borno tartomány számít a Boko Haram központjának. Ha a megszerzett területek fölött állandósítani tudnák az ellenőrzésüket, nem egy afrikai állam nagyságát meghaladnák.
Március első hetének végén talán ezért csatlakoztak az Iszlám Államhoz. Abubakar Shekau esküt tett arra, hogy „minden muzulmánok kalifájának”, Ibrahim Ibn Avvad Ibn Ibrahim al-Huszeini al-Kurasinak – ezt a nevet használta a mostanában csak Abu Bakr al-Bagdadinak hívott terrorvezér – ő és szervezete engedelmességgel tartozik. Milyen államforma a kalifátus? Az utolsó ilyen államalakulat 91 évvel ezelőtt szűnt meg Törökországban, miután Kemal Atatürk polgári rendszert vezetett be a széthullt birodalom helyén. A kalifátus Mohamed halála után, 632-ben alakult ki. Az iszlám törzsek összegyűltek, és hosszas tanácskozás után megválasztották a kalifájukat, aki egyszerre volt állami és vallási vezető. A különböző földrajzi, stratégiai egységek élén a helytartók álltak, ők gondoskodtak a térség közigazgatásáról. Rögtön itt van egy komoly eltérés: Al-Bagdadit senki sem választotta meg, ő kiáltotta ki magát kalifának, az iszlám világ egyetlen nagy tekintélyű vezetője sem sorakozott föl mögé. Az viszont látszik, hogy az Iszlám Állam vezére tudatosan készült erre a feladatra, felvett nevében szerepel az első kalifa neve, Abu Bakré.
Milyen jelentősége van a Boko Haram felesküdésének? Elsősorban szimbolikus. A mezopotámiai Iszlám Állam tavaly nyári kikiáltása után, augusztusban Shekau is megalakította a saját kalifátusát, a sokotóit. Észak-Nigéria jelentős területein, Sokoto székhellyel, az egész XIX. században valóban létezett kalifátus, amelynek a brit gyarmatosítás vetett véget. A baj csak az volt ezzel a mostani államkezdeménnyel, hogy Sokoto igencsak messze van a Boko Haram befolyási övezetétől. Ráadásul a dzsihadisták nem tudnak felmutatni olyan területet, amelyet tartósan birtokolnának, ahol megteremthetnék a mindennapi élet feltételeit, közigazgatást hoznának létre.
Eddig a fő ideológiájuk a rombolás, a gyilkolás volt. Nem tudtak felmutatni semmilyen távlati célt. Az Iszlám Államhoz való csatlakozás ebben segítheti afrikai hittársait. Területet kell szerezni, amelyet uralni kell. A sariát, az iszlám törvénykezést ezeken a helyeken vasszigorral be kell tartani. A Boko Haram a kezdetekben tisztán nigériai szervezet volt. Most csakúgy, mint nagy testvére, a mezopotámiai szervezet, a nemzetközivé válás útjára lépett. Ők is arról álmodnak, hogy a világ számos országából állnak be soraikba harcolni. Talán Afrikában találnak pár követőre, de a nyugat-európai toborzásban aligha lesznek olyan sikeresek, mint az Iszlám Állam.
A Boko Haram korábban elkötelezte magát az Al-Kaida, a nemzetközi terrorszervezet maghrebi szárnya, az AQMI mellett. Ám ez a terrorcsoport jelentősen meggyengült mind anyagilag, mind emberállományban. Az Iszlám Állam stratégiai győzelmeként értékelik a Boko Haram csatlakozását a kalifátushoz. Tudni kell, hogy az Al-Bagdadi-féle szervezet a szíriai harcokban meghasonult az Al-Kaidával, és nyílt fegyveres harc robbant ki a csoportjaik közt. Az Iszlám Állam nemzetközi terjeszkedését jelzi, hogy a líbiai fegyveres milíciák, pakisztáni, afganisztáni muzulmán ellenállók, algériai és jemeni harcosok és az egyiptomi Sínai-félsziget kormányellenes lázadói mind-mind csatlakozásukat fejezték ki a kalifátushoz.
Milyen erőt képviselnek ezek a dzsihadista csoportok? A Boko Haramhoz képest nem játszanak meghatározó szerepet még az adott térségben sem, a fegyveresek létszáma sem jelentős. A líbiai Dernát, amely kifejezte hűségét a kalifának, egyes források szerint négyszáz, de ezernél semmivel sem több fegyveres tartja megszállás alatt. Egy-két hasonló jellegű és hasonló méretű csoport van Líbiában, amely Al-Bagdadit ismeri el kalifának. Az Iszlám Állam taktikája azonban jól látszik: Líbiában is mindenhol olajkutakat, olajkikötőket próbálnak meg uralmuk alá hajtani.
A líbiai dzsihadistáknak az egyiptomi kopt keresztény halászok kivégzésekor tett, mennydörgéshez hasonlító kijelentése Olaszországban és Európában is valós félelmet váltott ki. Mintha egy hónapja esett volna le az olaszoknak, hogy partjaiktól 350 kilométerre elültették az Iszlám Állam magját. Még ki sem hajtott, de már azzal fenyegetőzik, hogy „Róma kapuját is bedönti”. Látva az Iszlám Állam kegyetlen videóit, hát persze hogy mindenféle rémképek keletkeznek a békés olasz polgárok fejében! Renzi kormányfő azonnal megerősítette, hogy Olaszország ötezer katonával hajlandó részt venni egy Líbiát a dzsihadistáktól megtisztító akcióban. Társakat találni a nemzetközi színtéren az ilyen szárazföldi beavatkozáshoz viszont nehéz lesz. Az aggódás mindenesetre beköltözött az olasz nappalikba: ki tudja, hátha mégsem tudják a Földközi-tenger túlpartján tartani ezt a vérengző, barbár hordát
A korábbi pánarabizmus helyét, amelyet a Közel-Kelet néhány állama próbált eredménytelenül feléleszteni, átveszi a pániszlamizmus jelszava? – ezt a gondolatot boncolgatja jó pár szakértő az Iszlám Állam eszméjének külföldi terjedése kapcsán. Az jól látszik, hogy ennek nincsenek földrajzi határai, az iszlám vallás által körülhatárolt térségben bárhol felütheti a fejét. Az ilyen egységesítő dzsihadista elképzelésekre vonatkozóan a döntő kérdés az, hogy miként fogadja ezeket a helyi szunnita lakosság.
Vajon mi lesz a válaszuk a szunnita többségű helybelieknek arra, hogy síita önkéntesek és maga a szomszédos síita állam, Irán katonái kezdenek bele a mégiscsak saját felekezetű hittársaiktól való „felszabadításukba”? Talán nem jobb eltűrni akár az Iszlám Állam önkényeskedéseit is, hisz az mégis a „mienk”? A szunnita törzsek rendkívül kedvezően fogadták azt a fejleményt, amellyel az amerikaiak hozzájárultak a bagdadi síita kormányfő, Núri el-Máliki tavaly őszi eltávolításához, akit éveken át vakon támogattak. De mostanra megingott a bizalom.
Erre hívta fel a múlt hét végén a figyelmet David Petraeus nyugalmazott tábornok, az amerikai megszálló erők volt parancsnoka Irakban, majd nem éppen sikeres CIA-igazgató. Szerinte az Iszlám Államnál is sokkal nagyobb veszélyt jelent a síita milíciák és iráni harcosok megjelenése az iraki szunnita területeken. Ezt az ott élők nem felszabadításnak, hanem új elnyomásnak fogják tekinteni, ami könnyen vallásháborúhoz vezethet. Az pedig minden eddiginél borzalmasabb lehet.
További tartalmas és izgalmas olvasnivalók a Magyar Nemzet szombati Magazinjában, amely vasárnap estig megvásárolható az újságárusoknál.
