Az elnök gyilkosai

A közelmúltban a The New York Times hosszú cikkben értekezett a világ legtitkosabb, legjobban kiképzett és felfegyverzett kommandójáról, amelynek megítélése korántsem egyértelmű.

Hős katonák vagy becstelen brigantik? Az amerikai The New York Times sem akart ebben a kérdésben állást foglalni, amikor az elmúlt években megjelent legterjedelmesebb cikkben számolt be a legendás SEAL Team 6-ről, ugyanis a mérleg mindkét serpenyőjében szépen sorakoznak az eddig napvilágra került tények. Az Egyesült Államok hadseregének elit kommandója számtalan bravúrt hajtott végre, ám vannak olyan balfogások is, amelyeket nem tesznek ki a kirakatba.

A 35 éve létrehozott kommandó az esztendők során fokozatosan átalakult globális embervadásszá, amely bárhol képes kiiktatni Amerika ellenfeleit. Nem törődnek nemzetközi joggal, az adott ország igazságszolgáltatásával, tűzön-vízen át teszik a dolgukat, amellyel megbízták őket. És igen szűk kör az, amely parancsot adhat a bevetésükre. Mint a The New York Times alcímében fogalmazott: Globális gyilkológépek, ellenőrzés nélkül. A baloldali amerikai újság a címadással kicsit elvetette a sulykot, hiszen azért van olyan testület, amelynek az a feladata, hogy felügyelje a szuperkommandó tevékenységét. Igaz, arról keveset hallottunk, hogy ezt kivételes szigorúsággal tenné.

De honnan jött a SEAL Team 6? Vissza kell mennünk a teheráni túszszedés időszakába, 1979-be, amikor is több mint egy éven át iráni „egyetemisták” tartottak fogva amerikai diplomatákat. Az amerikai hadvezetésnek az volt a feladata, hogy szervezze meg a teheráni mentőakciót, amely csúfos kudarccal végződött. A két helikopter, amely Teheránba tartott, hogy kiszabadítsa az amerikai túszokat, az iráni sivatagban pusztító homokviharban egymásnak ütközött. Nyolc katona életét vesztette. Megkezdték az új kommandó felállítását.

Az Egyesült Államok Különleges Tengerészeti Haderő-fejlesztési Csoportját, amelyet rövidítve csak DevGrunak hívnak, 1987-ben hozták létre. A haditengerészet egy új, különleges kommandót szervezett a már meglévő SEAL- (a tenger, levegő és szárazföld szavak első betűiből) egységek mellé, amelyeket lekötöttek a hidegháború feladatai. Szükség volt ilyen egységre, amely gyorsan válaszolni tud a terrorizmus kihívásaira. A Team 6 a szovjetek ellen létrehozott kommandó volt, amelynek erejét és létszámát alaposan túlbecsülte Moszkva. A SEAL és Team 6 összeolvadásából azonban már kialakult valami, ami joggal keltett rémületet az ellenfelekben.

Ma a leghíresebb katonai kommandó, a SEAL Team 6 létszámát háromszáz körülire becsülik, ez az operátorok, vagyis a végrehajtók száma, ahogy némi szépítéssel errefelé nevezik őket. Még 1200 férfi és nő tartozik a haditengerészet egységébe, kezdve a hírszerzési emberektől, a pilótáktól az egészségügyi személyzeten át egészen a kiképzőkig. A főparancsnoksága a Virginia Beach déli részén fekvő Dam Neck haditengerészeti bázisán van. Eddig sem szenvedtek hiányt, de az Amerikát ért 2001. szeptember 11-i terrortámadás után kezdett ömleni a pénz az egységhez, szinte mindent megkaptak, amit kértek. A feladatuk – a Központi Hírszerző Ügynökséggel, a CIA-val együttműködve –, hogy rajtaüssenek a különböző terrorszervezetek vezetőin, eltávolítsák az élők sorából a rosszfiúkat.

A DevGru hét kisebb csoportból áll, négy rohamosztagból, egy felderítő-, egy szállító- és egy kiképzőegységből. Mindannyian vallják: a hiba nem megengedhető. Az amerikai hadseregben itt kivételes toborzási szabályok uralkodnak. Ide nem lehet jelentkezni; akik más SEAL-egységekben kiválóan teljesítettek, azoknak felajánlják a lehetőséget a csatlakozásra a Team 6-hez. Ez a kommandó valóban elmondhatja magáról, hogy a „krémek krémje”.

A kémkedés, a hírszerzés ugyanolyan fontos, mint az akciók, az emberek likvidálásának gyors és pontos végrehajtása. 2006 és 2008 között, amikor egyszerre dúlt az afganisztáni és az iraki háború, csúcsra járatták a DevGrut: a különböző bevetéseken legalább hetente 15, de volt úgy, hogy 25 személyt semmisítettek meg. Barack Obama elnöksége alatt sem csökkent ez az iram. Az államfő tervei egyeznek a SEAL Team 6 „használatával”. A közép-ázsiai hadszínterekről kivonta a rendkívül költséges és viszonylag jelentős veszteségeket elszenvedő amerikai haderőt, de továbbra is alkalmazza a dróncsapásokat és ha kell, a kommandós beavatkozásokat. A Egyesült Államok légiereje vezető szerepet játszik az Iszlám Állam elleni csapásokban, és ne legyen kétségünk afelől sem, hogy Irakban jelen vannak a SEAL Team 6 kommandósai is.

Különösen a „nagy értékű célpontok” kiiktatásában járnak elöl. A WikiLeaks által még két éve nyilvánosságra hozott amerikai kormánydokumentum szerint, ha gondosan kiválasztjuk a megsemmisítendő célpontot, azzal lehetőségünk nyílik arra, hogy zavart, feszültséget, vitát, sőt nyílt összecsapást váltsunk ki a különböző terrorcsoportok közt. Ez is a céljuk. A DevGrut övező, már-már mitikus titoktartás miatt semmit sem tudunk az eddig kiiktatott célpontok számáról, de a SEAL Team 6 veszteségeiről sem pontos adatot. Hát még az ártatlan áldozatok mennyiségéről! Mert ahol fát vágnak, ott hullik a forgács, azaz előfordul járulékos veszteség. Az Amerikát ért terrortámadás után több mint ezer bevetése volt a SEAL Team 6-nek – árulta el egy illetékes. Az értesülések szerint három tucat kommandótag és kisegítő személyzet közül néhányan életüket vesztették az akciókban.

Természetesen a kommandósok minden alkalmazható csúcstechnológiával rendelkeznek, amelyek segítik a céljuk elérését. Olyan eszközök lógnak rajtuk, hogy ember legyen a talpán, aki megmondja, mire használják őket. Egy fegyver, amely több száz éve élte fénykorát, azonban most is ott virít néhányuk oldalán. Ez az amerikai őslakosok, az indiánok eszköze, a csendes és félelmetes tomahawk. Daniel Winkler kovácsműhelyéből származnak ezek a darabok, aki Az utolsó mohikán című filmhez is készített ilyen kelléket. A régi fegyvert nem csak nosztalgiából hordják maguknál a kommandósok, volt eset, amikor öltek is vele.

De különösen jól jött a tomahawk az eddig egyetlen valódi katonai ütközetben, amelyben részt vett a Team 6, ugyanis itt nem kommandós rajtaütésről volt szó. 2002 márciusában az afganisztáni Takur Gar hegyvidéken, amely közel fekszik Pakisztánhoz, valóságos csata bontakozott ki a menekülő al-kaidások és az őket üldöző SEAL Team 6 között. Az amerikai kommandósok parancsba kapták, hogy minden általuk megölt terroristától DNS-mintát kell hozniuk, volt, aki az ujjakat vágta le, más kis skalpokat gyűjtött. Így tudták ellenőrizni, hogy a megsemmisítettek közt volt-e a szervezet vezetője. Valószínűleg ekkor sikerült Bin Ladennek átszöknie a pakisztáni törzsi területekre.

Ezt követően az egység, amely ekkoriban a Kabulhoz közeli Bagram légi támaszpontján állomásozott, kis híján megcsömörlött a semmittevéstől. Aztán a CIA-val folytatott Omega akcióban nagyobb szerepet kapott a tengerészet kommandója, valóságos tálibvadásszá vedlettek. A program célja az volt, hogy a vezetőket iktassák ki, zilálják szét a hálózatot, „nem szokványos” eszközökkel vallomást csikarjanak ki a tálib főnökökből. Az amerikai katonai parancsnokok egyre többször „nyúltak” a kommandóhoz, amelynek mindennapos rutinná vált a gyilkolás. Időleges káoszt tudtak teremteni a tálibok soraiban, de véglegesen nem tudták felszámolni az afgán ellenállást. Egy leszerelt tiszt a lapnak elmondott egy esetet, amely szerinte bizonyítja, mennyire életformává vált náluk a feszültség: „2010-ben a fiúkat utcai lopáson kapták. A világ legjobban kiképzett kommandósai, és egy pitiáner lopást követnek el ”

Mivel csak különleges alkalmakkor kötelező az egyenruha a SEAL-nél, különösen azoknál nem dívik, akik beépülnek az ellenséges sejtekbe, egy érdekes történetet mondott el Ryan Zinke volt kommandós, ma már képviselő. Egyébként szép számban vannak az amerikai politikai életben volt SEAL-tagok: képviselőként, sőt szenátorként kamatoztatják korábbi „harctéri ismereteiket”. Zinke az 1992-es barcelonai olimpiára tartva egy hajón egy amerikai admirálist kísért, akivel betértek az alacsonyabb szinten lévő bárba. A Karib-tenger kalózai című filmhez illő jelenet fogadta őket. A SEAL Team 6 tagjai épp kieresztették a gőzt, csapzottan, hosszú hajjal, borostásan, elképesztő szakállkompozíciókkal, különböző piercingekkel és eléggé részegen mulatoztak. Az admirális elképedését látva Zinke azon nyomban megpróbálta elmagyarázni, hogy ezek kommandósok. „A tengerészettől?” – álmélkodott a főtiszt. „Igen” – szólt a válasz. „Ezek a fiúk az én tengerészetem tagjai?” – az admirális továbbra sem tűnt meggyőzhetőnek erről, így aztán a kísérő másik bárba tessékelte a láthatóan sokkot kapott tengerészeti vezetőt. Azóta némileg változott a helyzet: ma már a kommandósok tanultabbak, atletikusabbak, az idősebb nemzedékhez tartoznak, így érettebbek is, egyvalami azonban nem változott, mindig a határokat feszegetik.

Rendkívüli körülmények közt, gyakran háborús területen kell a csapatnak végeznie a munkáját, amely közt van túszszabadítás és a rosszfiúk likvidálása. A SEAL Team 6 a könyörtelen fellépéseiről híres, de kétségtelenül a legnagyobb dobása Bin Laden megölése volt. A négy éve végrehajtott akció során is voltak galibák, az egyik helikopter megsérült, és meg kellett semmisíteni, de sikerült likvidálni a terrorvezért. Ám a sok csúcstechnológiai felszerelés között nem volt egy mérőszalag, amellyel megmérhették volna az épület felső szintjén megölt férfi magasságát, hogy valóban Bin Ladennel végeztek-e. Ekkor eszébe jutott az egyik kommandósnak, hogy ő is hasonló magasságú, mint a langaléta szaúdi, és mintegy mértékegységként melléfeküdt a lelőtt férfinak. Stimmelt a méret.

Ám az eddig kiderültek szerint rengeteg túlkapás, fegyelemsértés jellemzi a SEAL Team 6 tevékenységét. A hibák itt végérvényesek. Számos esetben nem megalapozott hírszerzési források alapján jelölték ki a megtámadandó házat. Az éjjel végrehajtott akciók során számos civil áldozat volt. Ártatlan túszok maradtak holtan a kiszabadításukra indított akcióban. Egy szomáliai túszszabadításukat tankönyvbe kívánkozóan hajtották végre. A Team 6 Afganisztánban kilenc diákot lőtt le egy megalapozatlan információ következtében. Az egyik mesterlövész három afgánt szedett le, köztük egy gyermeket, mert „fenyegetve érezte magát”. „Gondolom-e, hogy rossz dolgok történtek? – kérdezte magától egy volt tiszt. – Gondolom-e, hogy sokkal több gyilkosság történt, mint kellett volna? Ezt biztosan állíthatom.” Egy volt SEAL-es elmondta a New York-i újságnak, hogy gondolkodás nélkül agyonlőtte azt az alvó férfit, aki mellett fegyvert látott. „Mi a különbség e tett és aközött, ha egy bomba találja el a házat?” – tette fel a kérdést válaszra sem várva. Az ilyen ügyekről mondta egy amerikai képviselő: „Ez egy olyan terület, amelyre még a kongresszus is alig lát rá, de ez jó is így.”

A felelősök pedig enyhe büntetéssel megússzák a dolgot, legtöbbször áthelyezik őket egy másik SEAL-egységbe. Ez azért lehetséges, mert a különleges műveletek kölcsönös parancsnoksága, a JSOC tulajdonképpen magát ellenőrzi. A haditengerészet igazságszolgáltatási fórumára csak elenyészően kevés számú ügy kerül. „Ha azt akarjuk, hogy ezek az erők tegyék a dolgukat, nincs más választásunk – jelentette ki az egyik katonai illetékes. – Ráadásul néha valóban a nemzetközi jog határán kell mozogniuk, miközben azért ügyelniük kell arra is, hogy ez ne kerüljön nyilvánosságra. Az egyetlen megoldás, hogy a SEAL Team 6-nek továbbra is árnyékban kell cselekednie.”