Nem ez az első olyan kísérlet, amelynek eredményei arra utalnak, hogy még az elviselhetőnek, „normálisnak” tekintett alvásmegvonás is drasztikus hatásokat képes okozni főként a szervezet emésztésében, és ezáltal számos betegség (a diabétesztől a szívbetegségeken át a rákig) kialakulásában játszhat szerepet. Egy másik, hosszabb időt átívelő vizsgálatban két héten keresztül figyelték a résztvevőket a San Franciscó-i Kaliforniai Egyetem neurológusai. Az önkénteseknek egy héten keresztül kevesebb mint hat órát volt szabad éjszakánként aludniuk, míg napi nyolc órát dolgozniuk kellett. A következő héten ezzel szemben tíz órát is alhattak. Az eredmények hasonlóak a svéd tanulmányban leírtakhoz, csak még komolyabbak. Összesen hétszáz különféle, de főleg a napi ritmus, az emésztés és a stressz irányításában szerepet játszó génben találtak változást, és ezek felének a működésében is érezhető volt az elégtelen alvás hatása.
Pedig a megfelelő alvás szinte minden neurológiai folyamatunkra jótékony hatással van. Juval Nir és munkatársai a Tel-avivi Egyetemről a napokban publikálták felfedezésüket, mely szerint az alvás gyors oldalirányú szemmozgásról felismerhető (REM) fázisában, amelyről régóta tudják, hogy az átélhető álmok fázisa, az agy azon részei aktívak, amelyek a látott képek elraktározásáért felelősek. Ha tehát az elégtelen alvás miatt nem elég hosszú a REM-fázis, az a vizuális memóriának is árthat. Nir olyan epilepsziás betegeket tanulmányozott, akiknek agyába a rohamok vizsgálata céljából elektródákat ültettek. Ezen elektródák segítségével regisztrálni lehetett az adott agyterület elektromos aktivitását. Kiderült, hogy a REM-szakaszban az agy középső halántéklebenye aktív, amely afféle hidat képez a látott képek és a memória között – írja a Discovery News. Tehát akkor dolgoznak ennek az agyterületnek az idegsejtjei, amikor a látott képi információt elraktározzuk a hosszú távú memóriánkba.




