A Magyar Nemzet 2015. augusztus 15-i számában Kovács M. Mária – olykor személyeskedve és gúnyosan – szokatlanul hosszú írásban támadott meg Hóman Bálint személyiségének legfontosabb vonásait fölvázoló cikkeim (Magyar Nemzet, július 15. és Napi Gazdaság, augusztus 2.) miatt. Mindkettőben igyekeztem árnyaltan, az egykori vallás- és közoktatásügyi miniszter működésének árnyoldalait sem elhallgatva szólni a témáról. Ugyanakkor megállapítottam, hogy olyan vádakat fogalmaznak meg Hómannal szemben, amelyeknek a tényekhez nem sok közük van.
Kovács M. Mária álláspontomat tarthatatlannak vélte, és Hóman tevékenységét – kizárólag a „zsidókérdésről” alkotott véleménye alapján – sommásan elítélte. Kezdeményező szerepet tulajdonított neki a zsidótörvények meghozatalában, kiterjesztésének követelésében, sőt a deportálások végrehajtásában is. Bár Hómanról még bírálói is elismerik, hogy a legnagyobb magyar középkortörténészek között van a helye, hogy miniszterként számos előremutató intézkedést hozott, Kovács M. Mária – némileg önkényesen csoportosítva és magyarázva néhány forrást – csakis a legnagyobb zsidógyűlölők sorában hajlandó őt számon tartani.
Vitatom Ujváry véleményét, amely szerint az antiszemitizmus Hóman számára mintegy mellékes, a „működését amúgy sem meghatározó” dolog lett volna. Vitatom, hogy Hóman antiszemitizmusa esetében „egyszerre többféle igazságot lehet megfogalmazni”. Hóman 1932 és 1942 között volt néhány hónapos megszakítással kultuszminiszter. Miniszteri működésének jó része arra az időre esett, amikor a zsidótörvények voltak érvényben. Ezalatt Hóman – vezető pozícióban – a zsidók állampolgári jogainak folyamatos lerombolására törekedett, el egészen a deportálás követeléséig. Tudomásul veszem, hiszen mi mást tehetnék, hogy a Veritas Intézetben ez „csupán egyetlen szempont” a sok közül, s hogy Ujváry szerint ezen szempont szem előtt tartása „mindenképpen beszűküléshez vezet”. Kovács M. Mária cikke
Ezzel ellentétben 1946-os perének zsidó tanúi, közvetlenül a népirtás után – nyilvánvalóan és érthetően haraggal és keserűséggel telten – egyértelműen pozitívan nyilatkoztak Hómanról. Bacher-Bodrog Pál, az Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület ügyvezető elnöke közölte, hogy Hóman sokszor elintézte a numerus clausus következtében az egyetemekről elutasított zsidó hallgatók felvételét, de támogatta az egyesület 1939-ben, a Goldmark-teremben – a zsidótörvények miatt kényszerűségből – alapított színházát is, majd 1944-ben „Fejér Lipóttól, a matematikustól egészen Mohácsi Jenőig egy sorozat tudósnak és írónak Sztójay felé mentességet szerzett”, a fajvédő Endre Lászlót pedig felkötnivaló gazembernek nevezte. (Hóman utóbbi kijelentését mások is említették.)