Véres iszapban gázoltak

Öt éve szakadt át Ajka és Kolontár között a hatalmas vörösiszap-tároló gátja. Riport a mai állapotokról.

Alacsony, kopott bőrkabátos idősebb férfi izeg-mozog a Veszprémi Törvényszék bírói pulpitusa előtt. Hol a vádlottak padjánál áll a mikrofon elé, hol iratokat mutat neki a bírónő, és egészen előre kell mennie. Máskor a kérdéseket feltevő ügyész felé fordul. Műszaki dokumentumok mondatait magyarázza, aláírásokat „hitelesít”.

Hetvennégy, mennyezetbe süllyesztett LED égő világítja be a termet. Az ülnöknő előtt a mai napra vonatkozóan hét paksaméta irat. Két hosszú sorban ülnek az ügyvédek, ugyanennyiben védenceik. A vörösiszap-katasztrófa kapcsán indított per tizenöt vádlottjának mindegyike a bauxitfeldolgozót üzemeltető társaság, a Magyar Alumíniumtermelő és -kereskedelmi Zrt. (Mal Zrt.) vezetője, alkalmazottja. Érdekellentétek miatt valamennyiüknek külön védőjük van. Talárban mind.

Miután az ötödrendű vádlott 103 oldalas vallomásából felidéztek 41 oldalnyit, kérdések záporoznak a tanúra, az alacsony bácsikára „a vörösiszap belövési távolságáról”, „a pH-érték-mérési technikáról”, arról, hogy „átlapolással erősebb-e a falzáró kalács”, illetve hogy „a 216 méteres magasság a Balti- vagy az Adriai-tengerhez lett-e viszonyítva”, mert utóbbi kapcsán sok az iratokban fellelhető bizonytalanság. És hogy a 216 lehet-e 216,5 vagy akár 217.

Ő volt az építésvezetője huszonvalahány éve az Ajka térségében létrehozott, négyszázszor hatszáz méteres nagyságú X-es tározónak, amelynek fala 2010. október 4-én elmozdult, s 1 millió 755 ezer köbméter maró hatású, lúgos folyadék öntötte el Kolontárt, Devecsert, Somlóvásárhelyet, tíz ember halálát okozva, és tönkretéve több tucat családot. Az 1300 hektárt elöntő, lúgos tartalmú zagy kipusztította a Torna és a Marcal élővilágát, eltolta a vasúti töltést is.

– A kazettában lévő vörösiszap mélységét hogyan mérték? – kérdezi az ügyész.
– Becsónakáztunk a közepére, úgy mértük a mélységét – feleli nagy nyugalommal a bőrkabátos ember.

Később az egyik vádlott ehhez annyit tesz hozzá, hogy ő vette át ezt a feladatot a nyugdíjba menő kartárstól, s első dolga volt, hogy lecseréltesse a 6-6,5 méter hosszú lemezcsónakot műgyantából készültre, mert az mégiscsak biztonságosabb a vörösiszaptó felszínén.

Bár a katasztrófát követően a károsultak úgy vélték, „halálunkig pereljük a bűnösöket”, most egyetlen kolontári vagy devecseri sincs a teremben. Két és fél éve tart a vélelmezett felelősök meghallgatása, 125 tanút és félezer károsultat is beidézett már a bíróság. A monstre per újabb fejleménye, hogy az elsőrendű vádlott, Bakonyi Zoltán Mal-vezérigazgató védője nemrég kijelentette, ügyfele ártatlan, szerintük talajtörés okozta a tragédiát.

A trianoni békeszerződés következtében Magyarország Erdélyben fekvő nagy bauxitlelőhelyei elvesztek. Aztán nyolcvan évvel ezelőtt a kutatók nagy mennyiségű bauxitot találtak a Bakonyban és a Vértesben. Ajkán a bányászatra és a feldolgozásra létrehozott gyárak, üzemek adnak ma is megélhetést a környéken élők jelentős részének. Kolontáriaknak, devecserieknek, somlóvásárhelyieknek, úrkútiaknak, halimbaiaknak, tüskeváriaknak.

Az Ajkai Timföldgyárat, amelynek a Mal Zrt. a tulajdonosa, 1942-ben Tósokberéndi Timföldgyár néven alapították. A Mal Zrt. ajkai gyártelepén a bauxitot több technológiai lépésben dolgozzák fel. Törik, lúgokkal keverve nedvesen őrlik, melegítik, majd nyomással oldják ki alumínium-oxid-tartalmát. A technológiai folyamat még igen hosszú, a legvégén timföldet, galliumot, zeolitot, alumíniumötvözeteket állítanak így elő. A nedvestechnológia mellékterméke a folyékony zagy, azaz a vörösiszap, amely óriási tározókba kerül.

Aki Kolontárról Ajkára autózik, hatalmas töltések mellett kell elhaladnia. Óriási vörösiszap-tározók gátjai. Vörös mindenütt a föld is, a légmozgással felkavarodó zagy vastartalma színezi ilyenre. A X-es tározó északnyugati sarka szakadt át 2010. október 4-én.

*

Toldi Tamás (Fidesz–KDNP) akkori devecseri polgármesternek az a bizonyos október negyediki volt a hivatalban eltöltött első napja. Előző nap tartották ugyanis Magyarországon az önkormányzati választást, 2010. október 3-án 8 205 967 választópolgár szavazhatott 3176 településen a polgármesterjelöltre és a képviselő-testület tagjaira.

Toldi Tamást harmadikán este tíz óra körül hívták a lakásán a helyi választási bizottságtól, hogy most már biztosan ő Devecser polgármestere. Pezsgőt bontott, szárazat. Azt tervezte, másnap délután kettőkor bemegy a hivatalba az átadás-átvételre, s zsebébe teszi a város kulcsait. Az agrármérnöki végzettségű állattartó, gazdálkodó férfi tele volt tervekkel. Önellátó, zöldséget, gyümölcsöt termesztő, gabonáját saját malmában őrlő városról álmodott. Délben csörgött a telefonja.

A városgazdálkodási iroda vezetője kétségbeesetten kiáltott bele a kagylóba: „Átszakadt a gát Ajkán! Vigyázzatok!” Percekkel később Kolontáron átzúdult, Devecserben pedig tizenkilenc utcában több házat összedöntött a néhol két méter magas árhullám. Innentől fogva már nem a megszokott nyugalom, hanem a katasztrófafilmekből ismert jelenetek sorozata kezdődött el a térségben. A vörösiszap Devecserben 275, Kolontáron 51, Somlóvásárhelyen 39 házat öntött el.

A rendőrség, a honvédség, a katasztrófavédelem vegyvédelmi ruhás egységei tettek meg mindent az életveszély elhárításáért, a károk mérsékléséért, a rend és a nyugalom megőrzéséért. „A bőrre vagy nyálkahártyára jutott lúg maró hatása miatt a károsított szövetek begyulladnak. A lúggal érintkezett szövetek elhalnak, helyükön kimaródó fekélyek keletkeznek” – olvasható egy vörösiszaptól megsérült beteg orvosi dokumentumaiban.

Ebben az iparágban világviszonylatban nem történt még hasonló katasztrófa. Az eset nagy visszhangot váltott ki a médiában, műholdas kocsikkal még aznap kitelepültek Devecserbe az amerikai, japán, brit és más európai televíziós társaságok, az elektronikus média és az írott sajtó képviselői. Magyarország a világhíradók vezető anyagába került.

A tragédia másnapján a katasztrófavédelem lakossági fórumot szervezett Kolontáron és Devecserben, hogy egyeztessék a lakókkal a teendőiket. Október 5-én Illés Zoltán környezetügyért felelős államtitkár azonnali hatállyal felfüggesztette a Mal Zrt. termelőtevékenységét. Orbán Viktor miniszterelnök ugyanaznap azt nyilatkozta: „Nem ismerünk olyan jelet, amely szerint természeti okai lennének a katasztrófának. Élünk a gyanúperrel, hogy itt emberi mulasztásról van szó. Az egész ország tudni szeretné, hogy ez a tragédia kinek a felelőssége.” Közben óriási felháborodást váltott ki Bakonyi Zoltán Mal Zrt.-vezérigazgató azon nyilatkozata, mely szerint „a vörösiszap nem veszélyes. [ ] Az iszapban nincsenek egészségre veszélyes szabad gyökök, ártalmatlan anyagról van szó.” Erre válaszul Pintér Sándor belügyminiszter azt ajánlotta a cégvezetőknek, ha szerintük nem veszélyes az anyag, fürödjenek meg benne.

Október 7-én az Európai Bizottság közleményben tudatta, hogy Magyarország aktiválta az EU civil védelmi mechanizmusát, és többek között szakértőket kért más tagállamok katasztrófavédelmi hatóságaitól. Mivel világszerte nem történt még ilyen jellegű baleset, elrendelik Franciaország egyetlen, vörösiszapot tároló létesítménye, a Bouches-du-Rhone megyében fekvő Gardanne bauxitfeldolgozó üzem ellenőrzését, a cseh tűzoltóság pedig az összes vegyi üzemben és iparvállalatnál rendkívüli ellenőrzésekbe kezdett. Ukrajnában a mikolajivi timföldgyárat és a zaporizzsjai alumíniumkombinátot érintette soron kívüli, átfogó vizsgálat.
Október 9-én, újabb gátszakadástól tartva, Kolontár lakóit evakuálták, s a nyolcszáz embert az ajkai sportcsarnokban helyezték el.

Devecser lakóit is felszólították a felkészülésre, de erre már nem volt szükség. Október 13-ra kilencre emelkedett az iszapömlés halálos áldozatainak száma. (A tizedik november 5-én hunyt el a kórházban.) Ezen a napon a nemzetközi média levonult a helyszínről, ugyanis egy másik hír vált vezető anyaggá: Chilében, az Atacama-sivatag réz- és aranybányájában rekedt 33 bányász közül 69 nap után felhozták az első két túlélőt.
Már ekkor többféle szempont ütközött.

Orbán Viktor miniszterelnök október 11-én bejelentette, hogy őrizetbe vették a Mal Zrt. vezérigazgatóját, a vállalatot pedig állami irányítás alá vonják. Székely Tamás, a magyar vegyipari szakszervezet elnöke ugyanakkor azt követelte, hogy azonnal indítsák újra a termelést az ajkai timföldgyárban, mert a több ezer embert foglalkoztató üzem leállítása is katasztrófát idézhet elő a térségben. Schwartz Béla (MSZP) ajkai polgármester leveléből az derült ki, hogy a Mal Zrt. évi 300 millió forintos adója a város adóbevételének az egynegyede.

A termelés végül csak október 15-én indulhatott újra, mielőtt a vállalat elvesztette volna világpiaci pozícióit, illetve a zagy véglegesen beleszáradt volna a csővezetékrendszerbe.

Devecsernek jelentős a roma lakossága, többnyire lomizásból élnek. A vörösiszap elsodorja életterük, a Dankótelep jelentős részét is. Miután az útzárak miatt a használtcikk-kereskedelemből élő devecseriek megélhetése veszélybe került, és többen elégedetlenek voltak a kormány kártérítési intézkedéseivel, november 18-án félpályás útlezárással tüntettek volna a 8-as főúton, de a rendőrség nem engedélyezte a demonstrációt.

A magyar kormány összesen 38 milliárd forintot fordított a vörösiszap-katasztrófát követő károk felszámolására, ebből 21 milliárd forintot a környezeti elemek helyreállítása emésztett fel. Az állam az ingóságokat háztartásonként 500 ezer forint értékhatárig, a ruhaneműket a tragédia idején az ingatlanba bejelentett lakók után személyenként 200 ezer forintig kárpótolta. Azok a kisvállalkozások, amelyek igazolni tudták, hogy 2011. január és március között kisebb volt az árbevételük a korábbinál, egységesen 200 ezer forint támogatást kaptak. A tönkrement háztartási gépeket a térségben működő segélyszervezetek pótolták, juttatták el a családoknak.

Toldi Tamás devecseri polgármester nyilatkozata szerint a kormány példát mutatott, hogyan kell kezelni egy katasztrófát. Mindenki részesült a kárenyhítésből, aki vállalta a feltételeket, új otthonhoz jutott, elveszett javait is pótolhatta. A kormány a károsultak támogatására létrehozta a Magyar Kármentő Alapot, az ebben összegyűlő több mint kétmilliárd forintot Devecser, Kolontár és Somlóvásárhely fejlesztésére, új munkahelyek teremtésére és a lakókörnyezet élhetőbbé tételére fordították. Az otthonukat elveszítő emberek új vagy használt lakás vásárlásáról dönthettek, Kolontáron és Devecserben több mint százlakásos lakópark épült.

Sokan viszont elsietettnek tartották a károk felértékelését. Többen azt állították, hogy a Magyar Igazságügyi Kamara által felkért szakértői csoport jóval alacsonyabbra értékelte ingatlanjaikat valós forgalmi értéküknél. Helyben sokan fölvetik, hogy miért úgynevezett népességmegtartó intézkedésekre és nem az emberek közvetlen megsegítésére fordították a hazai és nemzetközi adakozásból a Magyar Kármentő Alapban összegyűlt több mint kétmilliárd forintot. A közösségi beruházásokat nem minden helyi lakos tartotta hasznosnak. Devecserben például örültek a csatornahálózat fejlesztésének, az új orvosi rendelőnek és az iskola felújításának, de azt már kevésbé értették, mi szükség volt a Rotary Ház (kulturális és oktatóközpont) felújítására, a „Biztos kezdet ház” programra vagy az emlékparkra.

Toldi Tamás még devecseri polgármesterként ezt úgy magyarázta, hogy kiszámíthatatlan volt, mi fog történni. Attól tartottak ugyanis, hogy a többség az ország más tájékán kezdene új életet, s így szellemváros lenne Devecserből. Ezért is döntött úgy a kormány, hogy a területen mielőbb visszaállítja az eredeti életfeltételeket.
A vörösiszap-katasztrófa következményeinek felszámolásáért, az emberek kárpótlásáért a kormány vitathatatlanul sokat tett. Ezért is meglepő, hogy a Devecser újjáépítéséért fáradozó Toldi Tamást a 2014-es önkormányzati választáson nem erősítették meg a posztján, és a jobbikos Ferenczi Gábor nyert.

2015 áprilisában átfogó kutatás jelent meg a vörösiszap-katasztrófa társadalmi hatásairól. Bartal Anna Mária és Ferencz Zoltán közös könyvében a tragédia utáni beavatkozásban részt vevő szervezetek tevékenységét és a károsultak helyzetét tárja fel. Az interjúkban gyakran előkerülő probléma volt a települések kettészakadása.

Ez leginkább az új házba költőzők körében merült fel, akik ma már úgy érzik, a többség irigykedik rájuk, és el is veszítették a közösséghez tartozás érzését. Az új devecseri lakópark egyik fő veszélye a szerzők szerint is az, hogy szegregátummá válik, elkülönül a falu központi részétől, közlekedési helyzete megoldatlan. Ottjártamkor kiderült, hogy rövid időre kinyitott ugyan egy bolt, ám mára bezárt, nem működik. A külsőleg tetszetős házakra sok a panasz, be is áznak.

– Más egy saját elképzeléseim szerint felépített házban élni, mint itt. Ráadásul az elmúlt években baráti, szomszédi kapcsolataim sem alakultak ki – összegzi egy férfi az életérzését. Hozzátette, már menekülne Devecserből, de tíz évig nem adhatja el az ingatlanát.

Emlékpark, Andy Vajna

Kolontáron egy vörösiszappal átitatódott melléképület lett az öt évvel ezelőtt történtek mementója. Belül a falán emléktábla, rajta felirat: „Az emberi kapzsiság és hanyagság természeti és emberi áldozataiért.” Az emlékpark másik részén, az életfánál márványtáblába vésve az áldozatok neve olvasható: Fuchs Jánosné, Fürst Ferenc, Fürst Ferencné, Juhász Angyalka, Pados Zsolt, Stumpf Anna, Stumpf Ernő, Szanyi János, Szanyi Jánosné. Pados Zsoltnak a fahídnál is van emléktáblája. A fiatalember menteni indult terepjárójával, azt ugyan látta, hogy a korlát ép, de azt nem tudhatta, hogy a járórészt már elmosta az iszap, így autója belecsúszott a mély iszapba, s ő hősi halált halt. Míg a vörösiszap-áradat Devecserben jóval több házat mosott el, mint Kolontáron, a tíz halálos áldozatból nyolc kolontári volt. A helyi polgármestertől, Tili Károlytól (független) azt kérdezem, járt-e a családtagoknak kártérítés az elhunytak után.

– Az ingatlan és az ingóságok értékét kapták meg a károsultak az államtól, az elhunytak után nem járt kártérítés. Andy Vajna itt volt a helyszínen, s minden elhunyt családjának adott egy-egy millió forintot, illetve aki elfogadta, a Mal Zrt. fizette hozzátartozója temetési költségeit.
– Öt éve a világ minden televíziós társasága itt forgatott. Mára azért igencsak ellaposodott az érdeklődés – vetem fel.
– Az első két évben a figyelem középpontjában voltunk. Évekre visszagondolva a német, osztrák, szlovák újságírók érdeklődése tartott a legtovább. Ma már csak az évforduló miatt kapunk figyelmet. Tavaly ilyenkor egy újságíró megkérdezte tőlünk, milyen programok és fellépők lesznek. Azt mondtam neki, ne haragudjon, de ez nem majális! Most vasárnap fél egykor koszorúzást tartunk, délután öttől pedig gyászmisét beszéddel és fáklyás felvonulással. És ameddig én itt polgármester leszek, ez így is lesz.

– A nagy összefogásról nagyon sok méltatás jelent meg. Október 9-én újabb gátszakadástól tartva a kolontáriakat evakuálták, és Ajkán sportlétesítményekben helyezték el. Igaz, hogy az ajkai önkormányzat be akarta Kolontáron vasalni a befogadás költségét?
– Alig múlt el egy hónap, az ajkai polgármester levélben keresett meg bennünket, hogy a belügyminisztériumi vis maior alapból vagy egyéb forrásból szíveskedjünk rendezni a sportcsarnok, az iskolai tornatermek beüzemelési és a kórház többletüzemelési költségeit. Nem volt mellékelve számla, de amúgy sem fizettünk volna.
– Kolontáron 21, Devecserben 87 új ház épült a károsultaknak. A kormány kiállt az emberekért, ám a devecseri polgármestert mégsem választották meg újra. Önnek, aki a negyedik polgármesteri ciklusát kezdte, van erről véleménye?
– Összetett a probléma. Talán azért nem választották újra, mert az emberek azt gondolták, hogy évekig, évtizedekig folyni fog a pénz, és minden aranyból lesz öntve. Sokat fejlődött Devecser, de az emberek még többet vártak. Pedig úgy gondolom, ennél többet nem lehetett tenni. Észak-Olaszországban, Stavában 1986-ban egy fluorbánya hegyoldali tározója szakadt ki, és négy perc alatt 268 ember halt meg. Nem voltak sérültek, valaki vagy túlélte, vagy meghalt. Az olasz állam azt mondta, mivel megvan a felelős, pereskedjenek az emberek. Öt évig tartott az eljárás, hét év után kezdődött el az újjáépítés. Ezt azért tudom pontosan, mert 2011-ben meghívtak minket a tragédia 25 éves évfordulójára. Ott azt láttam, hogy 25 év után sem volt olyan mértékben újjáépítve a település, mint ez a környék. Ehhez a történethez képest Kolontáron és Devecserben már aznap este itt volt a Máltai Szeretetszolgálat vezetője, Kozma atya, és azt mondta, fél évig minden érintett albérleti költségét átvállalják. Két nap múlva pedig egy pontonhídnál már itt állt az ország miniszterelnöke, s megígérte, hogy mindenkinek segíteni fognak, mindenkinek fedél lesz a feje fölött. Tehát senki sem lett földönfutó. Két hónappal később, december hatodikán pedig Kolontáron átvették a munkaterületet, ahová az új házakat állami segítséggel felépítették.
– Várják már a felelősséget megállapító per végét?
– Az emberek megnyugodnának, ha kiderülne, hogy ezért a tragédiáért ki volt a felelős. Én egyszer voltam a bíróságon, de elegem is lett belőle. Kaptam olyan kérdést is, hogy biztosan jó helyre épültek-e az elsodort házak. Visszakérdeztem: ügyvéd úr, járt már maga a helyszínen? Egyébként nem járt. Mert ha járt volna, tudná, hogy a házak nyolcvan-kilencven százaléka a hatvanas években épült, a tározó pedig 1992-ben. Így aztán nem hiszem, hogy a házak rossz helyen épültek volna.
Devecser és Somlóvásárhely sem épült rossz helyre, mondta a bíróságon a beszélgetést felidéző polgármester.

Halálunkig pereljük a bűnösöket – nyilatkozták a kárvallottak. A Mal Zrt. és a környezetvédelmi hatóság ellen 67 ember összesen 479 millió forint értékben indított kártérítési pert. Első fokon 18 millió 235 ezer forintnyi kártérítési összeget ítélt meg a Veszprémi Törvényszék kilenc felperesnek, mire 61 felperes adott be fellebbezést, amelyet időközben 35-en visszavontak. Másodfokon a Győri Ítélőtábla egymillió és hárommillió forint közötti kártérítést ítélt meg nemrégiben öt személynek.

A Mal Zrt. vezetői és illetékesei ellen indított per 2012 januárjában indult, és jelenleg is tart. Halált előidéző gondatlan közveszélyokozás vétsége, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó közveszélyokozás büntette, hulladékgazdálkodás rendje megsértésének büntette, illetve gondatlanságból elkövetett környezetkárosítás és természetkárosítás vétsége miatt 15 személlyel szemben emeltek vádat. A vádlottak között van a Mal Zrt. vezérigazgatója, műszaki igazgatója, üzemvezetője, környezetvédelmi előadója és diszpécsere is.

„Három éve, október 4-én rendkívül erős délkeleti szél fújt, amely a tározóban hatalmas hullámokat gerjesztett, s a hullámzás iránya a később kiszakadt sarok volt” – mondták a meghallgatások korai időszakában azok a munkások, akik a katasztrófa napján a később átszakadó X-es tározóval közös falú, IX-es kazetta gátkoronáján szereltek csővezetéket. Igaz, sok az ellentmondás.

Az egyik csőszerelő szerint a gátszakadás helyétől négyszáz méterre dolgoztak, ugyanakkor kollégája kétszáz méterre becsülte a távolságot, míg egy másik munkás szerint pár méterre lehettek. Eltérően emlékeztek az időpontokra is, az egyik tanú azt vallotta, hogy a X-es tározó gátja biztosan déli 12 óra után szakadt át, mivel mindig délben vette be a gyógyszerét. Ketten is jelezték, hogy nem hordanak órát. A gát átszakadását egyik tanú sem hallotta, később annyit észleltek, hogy szalmabálák lebegtek a mezőn, úsztak az iszappal.

A monstre tárgyalássorozatban ítélet még idén ősszel várható. Bakonyi Zoltán elsőrendű vádlottal, a Mal Zrt. elnökével sétálok Veszprémben a macskaköves várbéli utcán. Elismeri, hogy „a fejét szeretnék porba hullva látni” az emberek, és azt is, hogy igencsak megváltozott az élete az utóbbi öt évben. Úgy vélekedett, az első heves reakciók után egyre többen kérték tőle a kitartást, a termelés folytatását.

A térségben – leginkább Devecserben és Kolontáron – élő lakosság egy része öt éve gyűlölettel tekint az alumíniumüzemre és tározóira, mások viszoynt a munkahelyüket féltik. Sok a megválaszolatlan kérdés. Mi lett volna, ha az üzem korábban és nem a katasztrófa után tér át a vörösiszap biztonságosabb szárazkezelésére; ha védőgátat épít a tározóhoz, ha a vörösiszapot veszélyes anyagnak minősítik? A 2012 tavaszán elkészült úgynevezett Kolontár-jelentés szerint nem lehet egyedül a Mal Zrt.-t felelőssé tenni a katasztrófáért, mert a magyar hatósági rendszer, a magyar kormányzatok és az Európai Unió nem megfelelő szabályozása is szerepet játszott benne. Ráadásul a szakhatóság kilenc nappal a tragédia előtt a tározóknál mindent rendben talált.

Devecserben mondták: még az is lehet, hogy a X-es kazettát valóban eltérő minőségű talajra építették, így a katasztrófát előre nem látható talajtörés okozhatta.