Óránként kéthektárnyi erdő tűnik el

Európa érintetlen fenyveseinek utolsó kétharmada Romániában található. Jó részük már csak papíron.

Ha nagyobb időtávlatban nézzük a dolgokat, nem árt tudni, hogy Románia rendelkezik Európa szűz erdeinek, vagyis érintetlen vadonjainak kétharmadával. Ennek köszönhetően ott él a legnagyobb számban barna medve, farkas és hiúz, de a vadállatok élettere egyre szűkül, ugyanis az ország által birtokolt 218 ezer hektárnyi érintetlen erdő egy része már csak papíron létezik. A fákat ugyanis kivágták: az elmúlt húsz évben legalább négyszázezer hektárnyi erdő tűnt el, a nemzetgazdaságot ért kár több mint ötmilliárd euró.

Ráadásul a tendencia nem csökken, ugyanis egyre több fa kivágását hagyják jóvá a hatóságok: míg hat éve átlagban négymillió köbméter fát termeltek ki törvényesen egy naptári évben, tavaly már nyolcmillióra adtak engedélyt. A legális kitermelés mellett nagyon sok fát egyszerűen ellopnak – aki például tíz éve járt legutóbb a Madarasi-Hargitán, és most újra odalátogat, meg fog lepődni, mennyire kopár lett a hegycsúcs, és a környező hegyek is foltosak lettek a tarvágásoktól. A folyamat nem csak az államot károsítja meg. Sok egykori tulajdonos igényelte vissza az erdőit, de többször előfordult, hogy mire kimérték volna neki a területet, egyszerűen nem maradt fa az egykori birtokon.

Az egyéni tragédiákat jól mutatja be egy frissiben, a Magyar Médiamecenatúra támogatásával készült dokumentumfilm, a Méregzöld mesék. A székelyudvarhelyi Szabó Attila alkotásából (amelyet november 11-én mutat be a Duna Tv) kiderül, hogy többször a helyi hatóság összejátszik az erdészettel (néha akár jogerős törvényszéki ítéletek figyelmen kívül hagyásával) abban, hogy lassítsák a visszaszolgáltatási folyamatot a jogos tulajdonosnak. A Székelyföldön az illegális erdőkitermelés népi sport lett, nyíltan lehet űzni – akad olyan gyergyóditrói férfi, aki a közösségi hálóra feltöltött profiljában a foglalkozás rovatba nemes egyszerűséggel azt írta: falopás. Akik megpróbálnak a bűnözők ellen tenni, megjárhatják: a gyergyóalfalui Madarász Istvánt fejbe vágták fejszével a fatolvajok, súlyosan megsebesült. Gyergyóditróban több embert megvertek, amikor megfogták a fatolvajokat, és egyiküket, Balázs Józsefet meg is ölték. A tetteseket ugyan letartóztatták, de másnap délután szabadlábra helyezték. Az áldozat felesége nem tudott belenyugodni a helyzetbe, és röviddel a tragédia után öngyilkos lett.

– Itt halál történt, ezért valakinek felelnie kell! – mondja az áldozat fia, de a felelősségre vonás egyelőre elmaradt. Nem csak az övé. Pál Imrét Gyergyóalfaluban brutálisan megverették, mert küzdött a gyergyószéki fenyvesek védelmében, és az eset ugyan évekkel ezelőtt történt, de máig nem tudni, ki volt a felbujtó és a tettes. Később valaki lelőtte a község apolgármesterét is – a falubeliek szerint el kellett hallgattatni, hogy ne derüljön ki, kikkel „feketézték el” a közbirtokosság erdejét. Hiába indul eljárás a fatolvajlásban érintettek ellen, a dossziék eltűnnek a Hargita megyei rendőrség szekrényeiben.

A rendőrkapitány (aki Románia legjobban fizetett megyei rendőrfőnöke) szerint merő képzelgés a famaffia, mert ilyen arrafelé nem létezik – ő csak érti a dürgést, hiszen már Ceausescu idején verőlegény volt a többségében magyarok lakta város rendőrségén. Radu Moldovant 2009-ben a kommunizmus bűntetteit vizsgáló bizottság eljárás alá vonta, de a tanúvallomások ellenére a Marosvásárhelyi Táblabíróság 2010-ben ejtette az ellene felhozott vádakat. A rendőrfőnök azóta védettséget élvez – jó barátja a korábbi belügyminiszter, aki jelenleg a román honvédelmet vezeti. Mircea Dusa bukaresti karrierje előtt a Hargita megyei Maroshévíz városának polgármestere volt, és a környezetvédők szerint akkor 4700 hektár erdő tűnt el ott. A famaffia tehát nem magyar specialitás – a Székelyföld románok lakta településein még nagyobb volt a tarolás. Hiába próbáltak panaszt tenni az örökösök például a (Hargita megyei) Hollókőn tarvágással eltüntetett ezerhektáros erdő ügyében, a Bukarestből kiérkezett minisztériumi ellenőrző brigádot három nap után miniszteri paranccsal visszarendelték – érdekes, hogy akkor a belügyminisztert Mircea Dusának hívták. Román sajtóhírekből azt is tudjuk, hogy a kormányzó szociáldemokraták is kaptak pénzt a választási kampányra az erdőirtások jövedelméből.

A jó hír viszont az, hogy egyre több civil szervezet és öntudatos magánszemély emeli fel a szavát a környezet ilyesféle rombolása ellen. Egyikük, a Németországból hazatelepült segesvári Hans Hedrich tizennyolc éves volt, amikor 1990 tavaszán a szüleivel együtt kivándorolt Romániából. Egyetemi tanulmányok után elkötelezett civilként jött haza („megtanultam, hogy nemcsak hinni kell a szabadságban és demokráciában, hanem tenni is érte nap mint nap” – vallja a filmben), és megalapította a Neuer Weg környezetvédelmi egyesületet. Úgy véli, Romániában hatalmas korrupciós rendszerek jöttek létre: az erdészetek, a rendőrség, az ügyészség és a politikusok is érintettek benne. Óriási csúszópénzek cserélnek gazdát, így majdnem minden elintézhető vagy büntetlenül megtehető.

– Ha hagyjuk, hogy tovább folyjon a fák kivágása, Erdély erdők nélkül marad – mondja az aktivista, aki szerint az ott élők elveszítik az identitásukat, ha engedik letarolni azt, ami a régió nevét is adja. A szász–magyar fiatalember úgy gondolja, a román–magyar vita mesterséges generálása is csak azt szolgálja, hogy eltereljék a figyelmet a valós gondokról:

– Miközben az ország teljes gazdasági kiürítése folyik, lobognak a zászlók a románoknak és a székelyeknek. Egyik felhúz egy tízméteres kék-arany lobogót, a másik készít egy nagyobbat piros-sárga-kékből. Ezek a gesztusok a megbékülés helyett a megosztást szolgálják.

A megélhetési fatolvajok és a helyi kiskirályok között a Székelyföldön pár éve megjelent egy igazán fajsúlyos szereplő: az osztrák Holzindustrie Schweighofer. Ez hatalmas fűrészüzemekkel van jelen az országban: Szászsebesen és Radócon óránként tizenkét teherautónyi fenyőfát dolgoznak fel. Nincsenek skrupulusaik: amikor az EIA környezetvédői, magukat üzletembernek kiadva, elkezdtek tárgyalni velük egy jövőbeli együttműködésről, a rejtett kamerás felvételek tanúsága szerint az osztrák cég beszerzési igazgatója belement abba, hogy a kitermelők képviselőjeként bemutatkozó ügynök az engedélyezett kitermelhető famennyiség fölött is szállítson nekik – magyarán a Schweighofer gond nélkül átveszi a lopott fát. Akár a többszörösét is a szerződés szerinti mennyiségnek – sőt ebben az esetben bónuszt is fizetnek érte. Az igazgató leszögezte: ők akkora kapacitással rendelkeznek, hogy nincs hely mások számára az országban.

– A kormány mindenféle butasággal próbálkozik, hogy akadályozzon minket – mondja a rejtett kamerás felvétel szerint a cégvezető –, de nincs probléma, minden kezelhető. Később a Neuer Weg zöld egyesület alapítójának a vállalat egyik korábbi alkalmazottja azt is elmondta, hogyan trükköznek a gyárkapun belül. Megbuherálták a szoftvereket az elektronikus mérőeszközöknél, hogy azok azt mutassák a hivatalos könyvelésben: kevesebbet dolgoztak fel, mint amennyi ténylegesen bekerült a gyárudvarra. A feltételezés első hallásra hajmeresztő egy tisztességes osztrák cég részéről, de a Volkswagen-botrány után ez a trükk már egyáltalán nem hangzik lehetetlennek.

A fafeldolgozó szörnyeteg 2013-ban jelent meg Kovászna megyében: Rétyen százötvenmillió euróból akkora fűrészüzemet húzott fel, hogy a kapacitása elég lenne a régió összes erdejének a feldolgozására. Gondosan előkészített beruházás volt, negyven államigazgatási intézménytől hozott pecsétes papírt, és a község lakóit is annyira elcsábította az új munkahelyek ígéretével, hogy a megyei tanácselnök szerint a lakosság kilencvenhét százaléka mondott igent a fenyővágóhíd építésére.

– Megpróbáltunk fogpiszkálókat szúrni az olajozottan gördülő beruházás küllői közé – mesélte lapunknak a sepsiszentgyörgyi Toró Attila, aki civil aktivistaként rendszeresen dokumentálja az erdőirtásokat, és többször rajtakapták az óriáscéget is, ahogy lazán értelmezi a romániai törvényeket. Például építkezési engedély nélkül kezdték el a földmunkákat a beruházáson (az szerintük régészeti felmérés volt csupán), majd működési engedély hiányában indították be a fűrészgépeket, vagyis „tesztelték a berendezést”. Végül az összes hatósági papírt megszerezték, így legálisan működik az évente nyolcszázezer köbméter fa feldolgozására képes üzem, szisztematikusan elnyelve a környék erdejeit.

Való igaz, a gyár Romániában összesen 2400 munkahelyet teremtett, de a bútoriparosok országos szakszervezete szerint miattuk megszűnt legalább hatvanezer állás. A gyáróriás ugyanis elszívja a munkát a kisebb üzemektől, amelyek így kénytelenek bezárni. A helyzet abszurditása, hogy sok esetben ezek is lopott fát dolgoztak fel – csak annyit változott a helyzet, hogy most már nagyipari méretekben megy a rönkök fűrészelése.

Szakértők szerint a helyzetet az oldaná meg, ha Románia teljesen betiltaná a rönkfa és a deszka exportját. Fel kellene éleszteni az 1989 után tönkrement romániai bútoripart, hogy sokkal nagyobb hozzáadott értékű termék készüljön a fából, ne kótyavetyéljék el a régió egyik legfontosabb kincsét. Sokatmondó adat, hogy az egyik legnagyobb romániai fakitermelő ugyanannyi embert foglalkoztat, mint egy nagybányai helyi bútorgyártó. Előbbi papíron veszteséges, utóbbi félmilliárd lejnyi adót fizet évente

A Méregzöld mesék című dokumentumfilmnek van egy nagyon tanulságos jelenete. Két romániai ember beszélget Bécsben egy csésze kávé mellett arról, hogy a román nemzeti parkból kitermelt fát megveszi az osztrák cég helyi leányvállalata, deszkát készít belőle, majd átadja egy másik cégnek, amely ezt kiszárítja. Onnan a constantai kikötőbe vándorol a fűrészáru, ahonnan havonta százötven konténernyi faanyag megy Kínába. Az ázsiai országban játékot csinálnak belőle, amelyet aztán a román apukák is megvesznek a gyerekeiknek. Kínai készáruként tér vissza az erdő Erdélybe – alighanem el lehetne képzelni hatékonyabb felhasználását is a zöld aranynak.

Jó hír, hogy többek között a civil szervezetek nyomására a román parlament nemrég elfogadta az erdőrendtartási törvény módosítását, amely – egyebek mellett – harminc százalékban maximálja egy cég piaci részesedését. Ez nagy érvágás lehet a Schweighofernek, de a cégnél annak sem örülnek, hogy a környezetvédelmi minisztérium is megállapított több szabálytalanságot a telephelyein, és a főügyészség is elkezdett nyomozni illegális fakereskedelem gyanújával.

A nemzetközi figyelem kényelmetlen lett sokaknak. Az osztrákok ellentámadásba lendültek: a cég és tulajdonosa, Gerald Schweighofer rágalmazás vádjával beperelte Hans Hedrichet és az általa vezetett civil szerveződést, a fogarasi Neuer Weg egyesületet a bécsi törvényszéken.

A román rendőrség is mozgolódni kezdett, már meg is volt az első nagy fogás: múlt szombaton a Székely Nemzeti Tanács által rendezett autonómiapárti őrtűzgyújtáshoz szállított néhány fahasábot a saját udvaráról Árus Zsolt gyergyószentmiklósi önkormányzati képviselő, de az éber egyenruhások lekapcsolták az illegálisnak tartott fuvart.