Óránként kéthektárnyi erdő tűnik el

Európa érintetlen fenyveseinek utolsó kétharmada Romániában található. Jó részük már csak papíron.

Helyi tolvajok, megyei kiskirályok lopják a fát, és a káosznak vannak már halálos áldozatai is. És nagypályás játékosa: egy osztrák multi romániai feldolgozóüzemeiben egész erdők tűnnek el, ugyanis egy rejtett kamerás felvétel szerint prémiumot fizet a beszállítóknak a pluszban hozott, bizonytalan eredetű fenyőkért.

Néhány napja Bécsben tartott sajtótájékoztatót több környezetvédő szervezet. Az amerikai Environmental Investigation Agency (EIA), a WWF, valamint a bukaresti Agent Green a romániai törvénytelen erdőkitermelésről beszélt, és bizonyítékokat mutatott be arról, hogy a Holzindustrie Schweighofer helyi üzemegységeiben (az országban 2002 óta jelen lévő osztrák cégnek Erdélyben Szászsebesen és Rétyen, Moldvában pedig Kománfalván, Radócon és Szeretvásáron van feldolgozója) illegálisan kitermelt fát is befogadnak, és később félkész fűrészáruként, esetenként pedig biomasszaként árulják az Európai Unióban és szerte a világon.

A környezetvédők szerint a romániai fakivágások közel fele illegálisan történik, és a rendszer olajozott bűnszövetkezetként működik: a törvénytelenül kitermelt fát a feldolgozó átveszi, fűrészeli, majd pár cégen átjátszva később már legálisan exportálja külföldre. Az Agent Green elnöke, Gabriel Paun rögzítette, ahogy egy teherautó a Retyezáti Nemzeti Parkból vitt törvénytelenül fát (az aktivista a rendszámot bemondta a rendőrségi forróvonalon, ahonnan azt a választ kapta, hogy erre a teherautóra nincs kiadva szállítási engedély), aztán behajtott a Schweighofer szászsebesi telephelyére. Az ott is filmezni akaró aktivistát a cég biztonsági őrei lefújták gázsprével. A zöldek azt is rögzítették, ahogy a céghez tartozó vasúti raktárban egy tehergépkocsiról jelöletlen rönköket pakoltak át tehervagonokba. Egyébként Romániában tavaly bevezették a törvénytelen erdőirtások megfékezésére kialakított erdőradarrendszert, mely internetes regisztrációt ír elő a fát szállító járművek számára, így bárki jelentheti a gyanúsnak vélt szállításokat.

Pár napja a The Guardian is írt a romániai erdőirtásokról. A cikkben megszólaltatták az osztrák céget: szerintük ők minden érvényben lévő szabályt tiszteletben tartanak, azt viszont elismerték, hogy a retyezáti erdőkből származó fát is feldolgoznak, de ez elmondásuk szerint nem törvénybe ütköző. Megszólalt a Greenpeace is a kérdésben: adataik szerint csak tavaly és tavalyelőtt tizenötmilliárd forint értékben loptak el fát Romániában. A szervezet úgy tudja, óránként kéthektárnyi erdő tűnik el az országban! A Greenpeace azt javasolta, hogy az illegális erdőirtás megakadályozása érdekében a hatóságok szigorítsák a büntetéseket, a rendőrség, a környezetvédelmi őrség és a csendőrség közreműködése pedig legyen hatékonyabb.

Ha nagyobb időtávlatban nézzük a dolgokat, nem árt tudni, hogy Románia rendelkezik Európa szűz erdeinek, vagyis érintetlen vadonjainak kétharmadával. Ennek köszönhetően ott él a legnagyobb számban barna medve, farkas és hiúz, de a vadállatok élettere egyre szűkül, ugyanis az ország által birtokolt 218 ezer hektárnyi érintetlen erdő egy része már csak papíron létezik. A fákat ugyanis kivágták: az elmúlt húsz évben legalább négyszázezer hektárnyi erdő tűnt el, a nemzetgazdaságot ért kár több mint ötmilliárd euró.

Ráadásul a tendencia nem csökken, ugyanis egyre több fa kivágását hagyják jóvá a hatóságok: míg hat éve átlagban négymillió köbméter fát termeltek ki törvényesen egy naptári évben, tavaly már nyolcmillióra adtak engedélyt. A legális kitermelés mellett nagyon sok fát egyszerűen ellopnak – aki például tíz éve járt legutóbb a Madarasi-Hargitán, és most újra odalátogat, meg fog lepődni, mennyire kopár lett a hegycsúcs, és a környező hegyek is foltosak lettek a tarvágásoktól. A folyamat nem csak az államot károsítja meg. Sok egykori tulajdonos igényelte vissza az erdőit, de többször előfordult, hogy mire kimérték volna neki a területet, egyszerűen nem maradt fa az egykori birtokon.

Az egyéni tragédiákat jól mutatja be egy frissiben, a Magyar Médiamecenatúra támogatásával készült dokumentumfilm, a Méregzöld mesék. A székelyudvarhelyi Szabó Attila alkotásából (amelyet november 11-én mutat be a Duna Tv) kiderül, hogy többször a helyi hatóság összejátszik az erdészettel (néha akár jogerős törvényszéki ítéletek figyelmen kívül hagyásával) abban, hogy lassítsák a visszaszolgáltatási folyamatot a jogos tulajdonosnak. A Székelyföldön az illegális erdőkitermelés népi sport lett, nyíltan lehet űzni – akad olyan gyergyóditrói férfi, aki a közösségi hálóra feltöltött profiljában a foglalkozás rovatba nemes egyszerűséggel azt írta: falopás. Akik megpróbálnak a bűnözők ellen tenni, megjárhatják: a gyergyóalfalui Madarász Istvánt fejbe vágták fejszével a fatolvajok, súlyosan megsebesült. Gyergyóditróban több embert megvertek, amikor megfogták a fatolvajokat, és egyiküket, Balázs Józsefet meg is ölték. A tetteseket ugyan letartóztatták, de másnap délután szabadlábra helyezték. Az áldozat felesége nem tudott belenyugodni a helyzetbe, és röviddel a tragédia után öngyilkos lett.

– Itt halál történt, ezért valakinek felelnie kell! – mondja az áldozat fia, de a felelősségre vonás egyelőre elmaradt. Nem csak az övé. Pál Imrét Gyergyóalfaluban brutálisan megverették, mert küzdött a gyergyószéki fenyvesek védelmében, és az eset ugyan évekkel ezelőtt történt, de máig nem tudni, ki volt a felbujtó és a tettes. Később valaki lelőtte a község apolgármesterét is – a falubeliek szerint el kellett hallgattatni, hogy ne derüljön ki, kikkel „feketézték el” a közbirtokosság erdejét. Hiába indul eljárás a fatolvajlásban érintettek ellen, a dossziék eltűnnek a Hargita megyei rendőrség szekrényeiben.

A rendőrkapitány (aki Románia legjobban fizetett megyei rendőrfőnöke) szerint merő képzelgés a famaffia, mert ilyen arrafelé nem létezik – ő csak érti a dürgést, hiszen már Ceausescu idején verőlegény volt a többségében magyarok lakta város rendőrségén. Radu Moldovant 2009-ben a kommunizmus bűntetteit vizsgáló bizottság eljárás alá vonta, de a tanúvallomások ellenére a Marosvásárhelyi Táblabíróság 2010-ben ejtette az ellene felhozott vádakat. A rendőrfőnök azóta védettséget élvez – jó barátja a korábbi belügyminiszter, aki jelenleg a román honvédelmet vezeti. Mircea Dusa bukaresti karrierje előtt a Hargita megyei Maroshévíz városának polgármestere volt, és a környezetvédők szerint akkor 4700 hektár erdő tűnt el ott. A famaffia tehát nem magyar specialitás – a Székelyföld románok lakta településein még nagyobb volt a tarolás. Hiába próbáltak panaszt tenni az örökösök például a (Hargita megyei) Hollókőn tarvágással eltüntetett ezerhektáros erdő ügyében, a Bukarestből kiérkezett minisztériumi ellenőrző brigádot három nap után miniszteri paranccsal visszarendelték – érdekes, hogy akkor a belügyminisztert Mircea Dusának hívták. Román sajtóhírekből azt is tudjuk, hogy a kormányzó szociáldemokraták is kaptak pénzt a választási kampányra az erdőirtások jövedelméből.

A jó hír viszont az, hogy egyre több civil szervezet és öntudatos magánszemély emeli fel a szavát a környezet ilyesféle rombolása ellen. Egyikük, a Németországból hazatelepült segesvári Hans Hedrich tizennyolc éves volt, amikor 1990 tavaszán a szüleivel együtt kivándorolt Romániából. Egyetemi tanulmányok után elkötelezett civilként jött haza („megtanultam, hogy nemcsak hinni kell a szabadságban és demokráciában, hanem tenni is érte nap mint nap” – vallja a filmben), és megalapította a Neuer Weg környezetvédelmi egyesületet. Úgy véli, Romániában hatalmas korrupciós rendszerek jöttek létre: az erdészetek, a rendőrség, az ügyészség és a politikusok is érintettek benne. Óriási csúszópénzek cserélnek gazdát, így majdnem minden elintézhető vagy büntetlenül megtehető.

– Ha hagyjuk, hogy tovább folyjon a fák kivágása, Erdély erdők nélkül marad – mondja az aktivista, aki szerint az ott élők elveszítik az identitásukat, ha engedik letarolni azt, ami a régió nevét is adja. A szász–magyar fiatalember úgy gondolja, a román–magyar vita mesterséges generálása is csak azt szolgálja, hogy eltereljék a figyelmet a valós gondokról:

– Miközben az ország teljes gazdasági kiürítése folyik, lobognak a zászlók a románoknak és a székelyeknek. Egyik felhúz egy tízméteres kék-arany lobogót, a másik készít egy nagyobbat piros-sárga-kékből. Ezek a gesztusok a megbékülés helyett a megosztást szolgálják.

A megélhetési fatolvajok és a helyi kiskirályok között a Székelyföldön pár éve megjelent egy igazán fajsúlyos szereplő: az osztrák Holzindustrie Schweighofer. Ez hatalmas fűrészüzemekkel van jelen az országban: Szászsebesen és Radócon óránként tizenkét teherautónyi fenyőfát dolgoznak fel. Nincsenek skrupulusaik: amikor az EIA környezetvédői, magukat üzletembernek kiadva, elkezdtek tárgyalni velük egy jövőbeli együttműködésről, a rejtett kamerás felvételek tanúsága szerint az osztrák cég beszerzési igazgatója belement abba, hogy a kitermelők képviselőjeként bemutatkozó ügynök az engedélyezett kitermelhető famennyiség fölött is szállítson nekik – magyarán a Schweighofer gond nélkül átveszi a lopott fát. Akár a többszörösét is a szerződés szerinti mennyiségnek – sőt ebben az esetben bónuszt is fizetnek érte. Az igazgató leszögezte: ők akkora kapacitással rendelkeznek, hogy nincs hely mások számára az országban.

– A kormány mindenféle butasággal próbálkozik, hogy akadályozzon minket – mondja a rejtett kamerás felvétel szerint a cégvezető –, de nincs probléma, minden kezelhető. Később a Neuer Weg zöld egyesület alapítójának a vállalat egyik korábbi alkalmazottja azt is elmondta, hogyan trükköznek a gyárkapun belül. Megbuherálták a szoftvereket az elektronikus mérőeszközöknél, hogy azok azt mutassák a hivatalos könyvelésben: kevesebbet dolgoztak fel, mint amennyi ténylegesen bekerült a gyárudvarra. A feltételezés első hallásra hajmeresztő egy tisztességes osztrák cég részéről, de a Volkswagen-botrány után ez a trükk már egyáltalán nem hangzik lehetetlennek.

A fafeldolgozó szörnyeteg 2013-ban jelent meg Kovászna megyében: Rétyen százötvenmillió euróból akkora fűrészüzemet húzott fel, hogy a kapacitása elég lenne a régió összes erdejének a feldolgozására. Gondosan előkészített beruházás volt, negyven államigazgatási intézménytől hozott pecsétes papírt, és a község lakóit is annyira elcsábította az új munkahelyek ígéretével, hogy a megyei tanácselnök szerint a lakosság kilencvenhét százaléka mondott igent a fenyővágóhíd építésére.

– Megpróbáltunk fogpiszkálókat szúrni az olajozottan gördülő beruházás küllői közé – mesélte lapunknak a sepsiszentgyörgyi Toró Attila, aki civil aktivistaként rendszeresen dokumentálja az erdőirtásokat, és többször rajtakapták az óriáscéget is, ahogy lazán értelmezi a romániai törvényeket. Például építkezési engedély nélkül kezdték el a földmunkákat a beruházáson (az szerintük régészeti felmérés volt csupán), majd működési engedély hiányában indították be a fűrészgépeket, vagyis „tesztelték a berendezést”. Végül az összes hatósági papírt megszerezték, így legálisan működik az évente nyolcszázezer köbméter fa feldolgozására képes üzem, szisztematikusan elnyelve a környék erdejeit.

Való igaz, a gyár Romániában összesen 2400 munkahelyet teremtett, de a bútoriparosok országos szakszervezete szerint miattuk megszűnt legalább hatvanezer állás. A gyáróriás ugyanis elszívja a munkát a kisebb üzemektől, amelyek így kénytelenek bezárni. A helyzet abszurditása, hogy sok esetben ezek is lopott fát dolgoztak fel – csak annyit változott a helyzet, hogy most már nagyipari méretekben megy a rönkök fűrészelése.

Szakértők szerint a helyzetet az oldaná meg, ha Románia teljesen betiltaná a rönkfa és a deszka exportját. Fel kellene éleszteni az 1989 után tönkrement romániai bútoripart, hogy sokkal nagyobb hozzáadott értékű termék készüljön a fából, ne kótyavetyéljék el a régió egyik legfontosabb kincsét. Sokatmondó adat, hogy az egyik legnagyobb romániai fakitermelő ugyanannyi embert foglalkoztat, mint egy nagybányai helyi bútorgyártó. Előbbi papíron veszteséges, utóbbi félmilliárd lejnyi adót fizet évente

A Méregzöld mesék című dokumentumfilmnek van egy nagyon tanulságos jelenete. Két romániai ember beszélget Bécsben egy csésze kávé mellett arról, hogy a román nemzeti parkból kitermelt fát megveszi az osztrák cég helyi leányvállalata, deszkát készít belőle, majd átadja egy másik cégnek, amely ezt kiszárítja. Onnan a constantai kikötőbe vándorol a fűrészáru, ahonnan havonta százötven konténernyi faanyag megy Kínába. Az ázsiai országban játékot csinálnak belőle, amelyet aztán a román apukák is megvesznek a gyerekeiknek. Kínai készáruként tér vissza az erdő Erdélybe – alighanem el lehetne képzelni hatékonyabb felhasználását is a zöld aranynak.

Jó hír, hogy többek között a civil szervezetek nyomására a román parlament nemrég elfogadta az erdőrendtartási törvény módosítását, amely – egyebek mellett – harminc százalékban maximálja egy cég piaci részesedését. Ez nagy érvágás lehet a Schweighofernek, de a cégnél annak sem örülnek, hogy a környezetvédelmi minisztérium is megállapított több szabálytalanságot a telephelyein, és a főügyészség is elkezdett nyomozni illegális fakereskedelem gyanújával.

A nemzetközi figyelem kényelmetlen lett sokaknak. Az osztrákok ellentámadásba lendültek: a cég és tulajdonosa, Gerald Schweighofer rágalmazás vádjával beperelte Hans Hedrichet és az általa vezetett civil szerveződést, a fogarasi Neuer Weg egyesületet a bécsi törvényszéken.

A román rendőrség is mozgolódni kezdett, már meg is volt az első nagy fogás: múlt szombaton a Székely Nemzeti Tanács által rendezett autonómiapárti őrtűzgyújtáshoz szállított néhány fahasábot a saját udvaráról Árus Zsolt gyergyószentmiklósi önkormányzati képviselő, de az éber egyenruhások lekapcsolták az illegálisnak tartott fuvart.