Komlóska: adóparadicsom hajóflottával

Egy kis falu fifikás harca a mindenkori hatalommal az életben maradásért.

– Komlóska 1989 előtt fejlesztésre nem javasolt település volt. Az itt élő asszonyok mégis ki tudták járni, hogy a Tolcsvai Békeharcos Mgtsz összeszerelő üzemet létesített nálunk – megy vissza az időben Köteles László. – A rendszerváltás azonban áthúzta a számításokat, így a kihasználatlan épületet az önkormányzat megvásárolta, és a faházból iskolai turistaszállást hoztunk létre. 1996-ban az utazási vásár pénteki nyitónapjára utaztam fel Budapestre, s láttam, hogy a megyének idegenforgalmi standja van ott. Megkérdeztem, befogadnának-e, hogy két napon át ajánlhassam a látogatóknak a komlóskai erdei iskolát. Mivel igent mondtak, hazajöttem, éjszaka legyártottam nyolcszáz fénymásolt kiadványt, hajnalban Budapestre autóztam, és osztogattam a prospektusokat. Óriási sikere volt.

Köteles László egy évre rá elsőként saját nagymamáját győzte meg igen nehezen, hogy legyen szállásadó. „Ide már ne jöjjön senki, öreg vagyok én már ehhez” – mondogatta a nagyi, de idővel kedvére lett, hogy ötvenszer elmesélheti az életét, és örülhetett, hogy sikere van a házi tojásának és szalonnájának is. Később tavaszonként már ő tudakolta unokájától: „Lacikám, mikor jönnek már az első vendégek?”

A polgármester szerint Komlóskának azért fontos a turizmus, mert ha nincs helyben fizetőképes kereslet, akkor ide kell hozni, hogy megvegyék a helyi termékeket. Ma már 150 vendégágy van a faluban, újra megépítették az időközben elavult önkormányzati szállást, ahol 34 személyt tudnak elhelyezni. Luxuskörülmények között, de fapados áron, ágyanként kétezer forintért. És egyre több család foglalkozik szállásadással.

Amikor 2008-ban a kincstár által utalt 97 ezer forintból kellett volna kifizetniük húsz ember bérét, igencsak úgy tűnt, ha Komlóska élni akar, szembe kell mennie a mindenkori kormányok megszorító politikájával. Amikor az aktuális kormányzat úgy tartotta, minek egy alig háromszáz lelkes falunak saját iskola, Komlóska nemhogy szélnek eresztette volna pedagógusait, inkább az addigi négy osztály helyett hatot indított. Amikor a Gyurcsány-kabinet feleslegesnek minősítette az aprófalvak óvodáit, ők még bölcsődét is nyitottak. Amikor a Magyar Posta úgy vélte, nincs szükségük a kis falvaknak saját postára, más településekben szövetségest keresve, a Legfelsőbb Bíróságig elmenve perelték vissza maguknak a hivatalt.

– A kis posták felszámolásakor közölték velem, hogy az ittenit is bezárják. Jó, mondják ezt el az embereknek a falugyűlésen – javasolta akkor Köteles László. – Azzal a demonstrációval kezdtük, majd 911 település csatlakozott hozzánk, és 2003-ban már 60 630 aláírással tiltakoztunk. Beleszóltunk a posta privatizációjába, hiszen 590 településen önkormányzati ingatlanokban működtek a postahivatalok, és a magánosítás előtt, a mozgóposta rendszerének bevezetésével, tisztába akarták tenni a céget.

Amikor a komlóskaiak megnyerték a Legfelsőbb Bíróságon a pert, két héten belül átfogó, öt évre viszszanyúló adóhatósági vizsgálat indult az önkormányzatnál és minden, a polgármester nevéhez köthető alapítványnál és gazdasági társaságnál. Megnézték, hogy az említett időszakban ki dolgozott a cégeknél, majd berendelték őket az adóhatósághoz személyes elbeszélgetésre. Köteles László üzeneteket is kapott, hogy ki fogják tekerni a nyakát. Abban az évben 13 egyéb hatósági vizsgálatuk volt. Az adóhatóság emberei hippinek öltözve, gitárral a kezükben mentek Komlóskára próbavásárlásra.

Mivel ezután nem nyertek a komlóskaiak a pályázatokon, meg kellett találniuk az önfenntartás útját. Így fogant meg az adóparadicsom gondolata.

– Kilátástalan volt a falu helyzete. 1994-től kezdve azért nem vetettünk ki iparűzési adót, építményadót, idegenforgalmi adót, mert nem volt vállalkozás. Mi lenne akkor, ha jönnének ide vállalkozások, de továbbra sem vetnénk ki rájuk helyi adót?! Ezt tettük közhírré, és hatására kétszáz vállalkozás jött ide, amelyből 116 most is itt működik. Kamionjaink járják a világot, édesvízi és tengeri hajóflottánk van. Volt még gyémántkereskedésünk is – vázolja a kibontakozás első lépéseit a polgármester. – Az itt bejegyzett vállalkozások birtokában 3300 – magyar rendszámú – gépjármű van, amelyekre magyar biztosítást és súlyadót fizetnek, és magyar emberek dolgoznak rajtuk. El is mehettek volna az országból, vagy csődöt jelenthettek volna. Ehelyett háromezer foglalkoztatottal hárommilliárd forint pluszbevételt jelentenek a magyar államnak. Az önkormányzatnak 2013-ig százmillió forint bevétele volt, ám csak 40 százaléka maradt helyben, miután a súlyadó hatvan százalékát elvették tőlünk.

Komlóska éves állami normatív támogatása 8,8 millió forint, személyi bérre egyetlen fillér sem jut. (Mivel nem vetnek ki iparűzési adót, 103 ezer forinttal csökkentették a költségvetésüket is.) Az is jól jellemzi a magyar vidék helyzetét, ami a személyi jövedelemadó (szja) helyben maradó részével történt. 1994-ben, amikor a Horn-kormány megkezdte munkálkodását, az szja száz százaléka visszakerült az önkormányzatokhoz. Ez később lecsökkent negyven, majd harminc százalékra. 2010-re még tovább, nyolc százalékra, s most pedig egészen pontosan nulla százalék. Persze vannak visszaosztott pénzek. Megkapják az említett éves pár milliós támogatást, miközben az államkasszába befizetnek 62 milliót. Egyetlen intézményük fenntartását sem fedezi állami pénz. Az óvoda, bölcsőde finanszírozása nyolcvanszázalékos, az iskoláé 36 százalék.

Komlóskán gyakorta elhangzik: „Ha minden központi utasítást betartottunk volna, már nem léteznénk.” A polgármester persze a fenti problémákról is írt néhány nyílt levelet a kormányfőnek és a kormány tagjainak. Ritkán kap választ, azok is semmitmondóak.

A komlóskaiak életfilozófiája megváltozott. „Addig érezzük magunkat az isten háta mögött, amíg meg nem értjük, hogy a Jóisten tenyerében vagyunk.” Céljuk az, hogy siránkozás helyett tudjanak élni adottságaikkal, előnyeikkel. Ennek köszönhetően mostanra Európa egyik legsikeresebb falujává váltak. 2013-ban Komlóska lett a falumegújítás országos bajnoka, később ezért európai díjat is kapott. Jönnek ide polgármesterek, képviselő-testületek, egyesületek, cégek, buszokkal pedig egész faluközösségek, hogy a módszereiket megismerjék.

A falu végén álló ház kertjében II. Rákóczi Ferenc szobrát látni, tekintetét mintha a kirakott adóparadicsomos cégtáblákra vetné. Aki ide jelenti be a vállalkozását, természetesen ugyanannyi nyereségadót fizet, mint korábban, a falu csak az iparűzési és az építményadó alól kínál mentességet, ami évente egy–tíz millió forintot jelent. Komlóska irodát biztosít számukra, a fióktelepre érkező leveleiket pedig önkormányzati dolgozók juttatják el a vállalkozókhoz.

Komlóskán az önkormányzat már 150 hektár földterületet vásárolt fel, legeltetést, gyepgazdálkodást folytatnak, erdeikben pedig kitermelik a tüzelőt. A közterületi fákról leszedett gyümölcsből közlekvárt és közpálinkát főznek. Harminckét közfoglalkoztatottjuk van, akik a mezőgazdaság területén dolgoznak, száznegyven anyakecskéjük jóvoltából évente hatvan körül alakul a szaporulat száma. A kecskék tejét, a tejből készített sajtot, az itt előállított szörpöt és gyümölcslevet már két egyetem is vizsgálta, és megállapították, hogy a termékeknek 40-50 százalékkal magasabb a beltartalmuk, mint a nagyüzemi termelésben előállítottakénak.

A sajtműhely egy családi házban működik, a korábbi hálószoba helyén. Nagy Marina lila hagymás, csilis-csokis, mézes-étcsokis sajtot kóstoltat velünk. Százötven liter tejből tizenöt kiló sajt lesz.

Haluska István a gyümölcsfeldolgozó üzemben vezet körbe, majd a csomagoló- és a címkézőgépet mutatja meg. Kiváló ízű gyümölcslevet itat velünk.

A Komlóskai Ruszin Nemzetiségi Általános Iskola folyosóján idézetek. „A terv csupán jó szándék, ha nem fajul azonnal kemény munkává” – olvasható Peter Ferdinand Drucker feltaláló, üzletember gondolata. Nem véletlen, hogy másodállásban Timkó Rita igazgatónő családja is bioalmalevet készít.

– Minden faluban kellenek az alapvető intézmények: posta, óvoda, iskola, bolt, kocsma, templom. Ha valami itt nem jól néz ki, azt nem a falu működteti – tudom meg az aszfaltozott utcákon körbevezető polgármestertől. Ilyen az egyik kis bolt, amely az ÁFÉSZ-é, valamint a tájház, amely országos jelentőségű műemlék, és a magyar állam a kezelője. Három éve azon vitáznak szakértőik, hogy a gabonaszalmával fedett épületet hogyan kellene gombamentesíteni.

Azt hiszem, már nem érhet meglepetés, ám a Pidinkán, a falu közelében lévő fennsíkon mégis elámulok, amikor bemutatják a „kormányzati falu” helyét. Az önkormányzat a rendezési tervében már döntött a terület jövőjéről, az itt kialakított tizenhat telket már odaajándékozta a közjogi méltóságok (köztársasági elnök, miniszterelnök, az Országgyűlés elnöke, az Alkotmánybíróság elnöke, a Kúria elnöke) hivatalainak és a minisztériumoknak, hogy ott rekreációs központot hozzanak létre a dolgozóiknak, sőt a Magyar Posta is kapott egyet ajándékba, „tekintettel a régi jó viszonyra”. Mindezt azért tette, hogy közelebb hozza a döntéshozókat a magyar falvakhoz. Innen egyébként közvetlen utat lehetne építeni Sárospatakig, így huszonöt helyett nyolc kilométerre csökkenne a távolság.

Finoman szólva még senki sem rajongott a komlóskaiak nemes ajánlatáért. A rendszerváltás óta még egyszer sem javasolták fejlesztésre a falut. Bár a magyar politikusok kerülik ezt a vidéket, az angolok, japánok viszont gyakran járnak ide visszatérő csoportjaikkal. A svédek követ gyűjtenek, a franciák boroznak. Úgy látszik, Nagy-Britannia is közelebb van, mint Budapest, hiszen járt már Komlóskán London főépítésze és David Cameron egyik közeli barátja is.