„A kormány hagyta a tévészékházat ostromolni”

Gulyás József egykori szabad demokrata képviselő „őszödi” emlékei.

A tévéostromot nyilván nem szabad önmagában nézni, hanem a megelőző hónapok, a választási kampány, a nyári kormányzati intézkedések és az október eleji helyhatósági választásokra való felkészülés kontextusában – mondja megkeresésünkre az akkor történtek hátterére is rálátó, egykor SZDSZ-es, a ciklus végén független parlamenti képviselő Gulyás József.

Ennek része volt, hogy a kormány elhazudta a költségvetés siralmas helyzetét, és nem hozta időben – még a választások előtt – nyilvánosságra a költségvetési hiány adatait. Sőt – ezt több egykori képviselő is megerősítette – Veres János még a koalíciós partner SZDSZ vezetői elől is eltitkolta a deficit pontos mértékét. (A választási győzelem után közölte a pénzügyminiszter, hogy rendkívüli intézkedések nélkül a hiány év végére a 10,3 százalékot is elérheti, ezért következett be egy sor megszorítás 2006. július 1-jétől.)

– Emlékszem, Kuncze Gábort is hogy meglepték a kritikus számok. Azzal mindenki kalkulált, hogy elszállhat a hiány, de a mértékét mindenki jelentősen alábecsülte éppen azért, mert mi is alul voltunk tájékoztatva. Amikor a választások után Veres János és Gyurcsány Ferenc eljött egy zárt frakcióülésünkre, és közölték, hogy ténylegesen mennyi, Kuncze megdöbbenésének és felháborodásának adott hangot, bár vele egy-két nappal korábban azt már közölték – mondja a volt liberális képviselő. Szerinte más stratégiai vagy kényes ügyekben is inkább csak használta, mint bevonta Gyurcsány Ferenc az SZDSZ-t, így például a beszéd kiszivárgása után kialakult botrány kezelésében is önjáró maradt. Szerinte „a jobboldalinak egyáltalán nem nevezhető” Csillag Ádám dokumentumfilmes Ostrom alatt című filmjében van egy nagyon fontos jelenet, amely megvilágíthatja az ott történtek hátterét. Ebben Rudi Zoltán, a televízió akkori elnöke arról beszél, többször is hívta aznap este Gergényi Pétert és Gyurcsány Ferencet is, akik megnyugtatták, hogy perceken belül megfelelő rendőri erő érkezik a tévészékházhoz, de ez órákig nem következett be, így a tévéelnök egyre ingerültebben telefonálgatott, és kérte számon Gergényin és Gyurcsányon, miért nem történik semmi. Ők mindketten „nagyon higgadtak, nagyon nyugodtak voltak”, végül Rudi maga jutott arra a következtetésre, hogy „itt aztán rajtunk nem segít senki. Sőt, talán jól is mutat a CNN-en, hogy Magyarországon mi történik”.

Gulyás József úgy véli, hogy az akkori kormány lényegében hagyta a tévészékházat hosszan ostromolni, majd „elesni”, szerinte Rudi Zoltán akkori szavai is egyértelműen ezt támasztják alá.

– A rendőrség készenléti egységei vagy ilyen esetekben átcsoportosítható egyéb egységei rendelkeztek azzal a képességgel, hogy kellő időben, még a székházat védő rendőrök helyzetének kritikussá válása előtt odaérjenek, és törvényesen, kellő hatékonysággal kezeljék a helyzetet. Ehelyett a szükséges rendőri erő odavezénylését illetően olyan kivárásnak voltunk a szemtanúi, ami alapján mindez nem vezethető vissza egy-két illetékes rendőri vezető bénázására.

A később nyilvánosságra került információk ismeretében tudható: az akkori nemzetbiztonsági szolgálatoknak (az NBH-nak) eleve volt tudomásuk arról, hogy néhány szélsőjobboldali aktivista tiltakozókat próbál aznap este a tévészékházhoz vinni, hiszen lehallgatták a telefonjukat.

– Már ennek meg kellett volna alapoznia a tévészékház védelmének időbeni megerősítését, de az nem történt meg – mondja Gulyás. – Ugyanígy nem történt semmi, amikor a Kossuth tértől a tömegből kiváló csoportok már megkezdték átvonulásukat az MTV székházához, pedig még ekkor is lett volna lehetőség jól felszerelt, tömegoszlatásban jártas rendőri alakulatok időbeni kivezénylésére.

A politikai kontextust ehhez – több, egymástól független értékelés szerint is – az adta, hogy a nyári megszorítások miatt már rég lecsökkent az MSZP támogatottsága, és nagyon súlyos volt az aggodalom az MSZP vezetőiben az októberi helyhatósági választások várható csúfos kudarca, Budapest elvesztése miatt.

– A kormánypárti szavazók erősen kiábrándultak és passzívak voltak, ennek következményeit pedig már jól ismerhette a párt 1998-ból – mondja Gulyás József. – Viszont semmilyen eszköz nem volt a kezében, amellyel motiválhatta, mozgósíthatta volna őket, hiszen egyrészt teljesen hiteltelenné vált közönsége egy kritikus tömege előtt, és fedezete sem volt már az új ígéreteknek. Így az őszödi beszéd kiszivárgása nyomán kitört, szélsőjobboldali közreműködéssel zajló randalírozás, vagyis hogy „lángba boríthatják a várost”, olyan tényezőnek tűnhetett, amely alkalmas arra, hogy mozgósítsa az egyébként csalódott baloldali szimpatizánsokat.

A volt képviselő szerint azt sem ő, sem más nem állíthatja megalapozottan, hogy az akkori kormány tudatosan szervezte volna a zavargásokat vagy a tévéostromot, azt viszont gondolja, politikai számítás motiválhatta, hogy egyesek hagyták eszkalálódni az eseményeket.

Más parlamenti forrásunk azt hangsúlyozta, arra nincs semmilyen bizonyíték, hogy a Fidesz vezetése szervezte vagy közvetlenül támogatta volna a tévészékház körüli zavargásokat.

– Hogy néhányan valamilyen kapcsolatban álltak az akkori fideszes vezetők közül egyes szélsőjobboldali alakokkal, az tudott volt, de ebből sem következik, hogy hatásuk lett volna a folyamatokra, különösen az MTV-székháznál történtekre – magyarázza. – Jellemző, hogy a történtek másnapján Nyitrai Zsolt fideszes képviselő a parlament nemzetbiztonsági és rendészeti bizottságának együttes ülésén azért bírálta a rendőri vezetést, mert nem adott engedélyt fegyverhasználatra az életveszélyes helyzetbe került rendőröknek.

Gulyás József szerint az egész tévéostrom azóta sem feltárt, sőt mára szinte elfeledett, egyik legkritikusabb fejleménye az volt, hogy a helyszínen egyszerű rendőrök kerültek életveszélyes helyzetbe feletteseik rossz döntései miatt, és ezért soha semmilyen érdemi kompenzációt nem kaptak, és az igazságszolgáltatás sem jeleskedett ügyükben a támadókkal szemben.

– Ez viszont már a 2010 óta regnáló hatalom felelőssége is – véli. – Hiába ígérte a Fidesz, hogy kivizsgálja az akkori események hátterét, az nem történt meg.

Bár Balsai István vezetésével 2010 után felállt egy vizsgálóbizottság, ám az alapvetően politikai testület volt, és az elfogadott jelentés politikai kommunikációs eszköz, nem pedig hiteles, belső vizsgálatokra épülő, megalapozott dokumentum.

Gulyás szerint már csak azért is elmaradt az alapos vizsgálat, mert akkor óhatatlanul is felmerült volna a nemzetbiztonsági szolgálatok több szintje, tehát nem csak a csúcsvezetés közvetlen – akár büntetőjogi – felelőssége is. Vagyis az szükségszerűen a szolgálatok egy jelentős részének bebuktatásával járt volna együtt. Erre pedig politikai oldaltól függetlenül a rendszerváltás óta egyik kormányban sem volt szándék, így hiába ígért bármelyik is „komoly elszámoltatást” hatalomra kerülése esetén, ennél a pontnál megállt.