Ellenzéki körképünk: a Fidesz csak magát verheti meg

Politikai szezon előtt: ellenzéki dilemmák. Kevés esélyt adnak maguknak.

– Most úgy látom: a nagyvárosokban és Budapesten általában nem mennek majd el a támogatóink, a kisvárosokban, falvakban viszont más a helyzet. Ott az lesz a siker, ha magas lesz az érvénytelen szavazatok aránya – mondta a szocialista politikus.

Érdekes, hogy a Jobbik ugyanakkor a kormánnyal együtt aggódik az érvényesség miatt, de teljesen más szempontból: miként azt Vona Gábor pártelnök a parlamenti szezonnyitón is elmondta, ha érvénytelen lesz a referendum, az hivatkozási alapot teremthet Brüsszel részére, hogy „a magyarok mégsem szavazták le a kvótát”. (Igaz, azóta Jean-Claude Juncker uniós bizottsági elnök már sokadszor egyértelművé tette: nincs javaslat a kötelező kvótáról, ráadásul az ügyben úgyis a tagállamok kormányaié a végső szó.)

Érdekes, hogy az általunk megkérdezett minden politikus kapásból fel tudott sorolni egy-két súlyos belső problémát – a másik háza tájáról. Csak egyetlen szocialista volt, aki arról is beszélt: Molnár Gyula elképzelései a párt működéséről a parlamenti ciklus hátralévő idejében megosztják az MSZP-t. A nyár elején megválasztott pártelnök ugyanis kevésbé a parlamenti munkára, mint inkább a törvényhozáson túli, választókerületi aktivitásra koncentrálna, úgy képzeli el az építkezést, a parlamentben csak néhány nagyobb ügyre (egészségügy, oktatás, korrupció) összpontosítanának. Molnár maga sem képviselő, így érthető a szándéka, főleg, hogy forrásunk szerint ez a cél az MSZP tagságának többsége számára is támogatható.

– Parlamenti képviselőinknek ez érthetően nem tetszik, de a legtöbbnek nincs is egyéni körzete, a nélkül pedig tényleg nehéz – véli a fönt idézett, egyébként erős helyi támogatással rendelkező képviselő. – Ráadásul Gyula azt szeretné, hogy a 2018-as pártlistára is csak olyanok kerüljenek föl, akik egyéniben is indulnak, ez még sokaknak főleg nem tetszik.

Ugyanakkor ez a képviselő mondja azt is, hogy szerinte a Demokratikus Koalíció alig működik pártként, nincsenek testületi ülések, döntések, alapvetően Gyurcsány Ferenc akarata érvényesül, máig nem tudott a DK valódi párttá válni, megmaradt Gyurcsány egyszemélyes projektjének. Szerinte ez problémákat okozhat még, hiszen abban nagyjából egyetértés van, hogy a volt kormányfő nem szerepelhet az esetleges közös pártlistán, márpedig így kérdéses, miként tud pártja érdekében hatásosan kampányolni.

Egy DK-s forrásunk viszont még azt sem zárja ki, hogy ha Molnár Gyula nem képes valamilyen teljesítményt felmutatni, jövő tavasszal újra elnökválasztás lesz az MSZP-ben.

– Tagjaink időnként eljárnak helyi fórumokra, amelyeket szocialista képviselők tartanak. Néhányan nagyon keményen ekézik Gyulát – mondja a politikus. Erre viszont az MSZP-ben azt mondták, Molnár megválasztásával nyilván háttérbe szorult néhány olyan szereplő a párton belül, akinek ez nem feltétlenül tetszik, így érthető, hogy kritikus. Egy szocialista vezető pedig azt mondta, a mostani időszakot nem is kell feltétlenül az új elnökhöz kötni.

– Gyula megörökölte ezt az egész népszavazást, ő eleve úgy számol, hogy „valódi” elnöksége október 3-án kezdődik, akkor látszik majd igazán, mit is szeretne a párttal – mondja, hozzátéve, Molnártól a népszavazás másnapján várható „egy nagy beszéd”.

Abban legalább az MSZP-ben és a DK-ban is egyetértenek, hogy a balliberális táborhoz sorolt két kis párt is nehéz helyzetben van. A legnagyobb problémájuk természetesen, hogy önállóan meg sem közelítik a parlamenti küszöböt, sőt a jobb esetben két százalék körül (azaz a mérhető kategóriában) álló Együtthöz képest a Párbeszéd Magyarországért konkrétan mérhetetlen támogatottsággal bír. Az Együttben ugyanakkor egy párton kívüli forrásunk szerint okoz némi feszültséget, hogy a budapesti belváros ügyeit folyamatosan és látványosan napirenden tartó, az interneten remekül kommunikáló Juhász Péternek láthatóan pártelnöki ambíciói vannak, ugyanakkor Szigetvári Viktor jelenlegi elnök is maradna. A DK nyitottabb a kicsikkel való együttműködésre, az MSZP-ben viszont a közvélemény-kutatási adatokat látva általános a vélemény, hogy az új balliberális erők létrehozásának projektje megbukott.

– Bárki bármit mond, a számok egyértelműek: a baloldalon csak az MSZP és a belőle kivált, szavazóiból táplálkozó DK létezik. Nem szabad a baloldali szimpatizánsokat sem abba az illúzióba ringatnunk, hogy a többiek életképes pártok, és egyszer majd átveszik a helyünket a baloldalon, mert ők is csalódni fognak – mondja a már idézett MSZP-s vezető, ami azt vetíti előre, hogy a 2014-es választással ellentétben ezeknek az alakulatoknak jóval kisebb szelet juthat bármilyen együttműködés esetén. Már csak azért is, mert a szocialisták úgy látják: a rendszerváltás óta először teljesen új helyzet állt elő azzal, hogy másfél év különbség lesz a parlamenti és helyhatósági választások között, így ezek nem tavasz-ősz ritmusban követik egymást.

– Eddig volt értelme úgy megegyezni, hogy tavasszal az egyik enged, majd ősszel visszakapja a gesztust, de ekkora időbeli eltéréssel ennek nincs racionális indoka – mondja imént idézett szocialista forrásunk. A DK-ban ugyanakkor megértőbbek az Együtt-tel és a PM-mel kapcsolatban.

Az első tapogatózások a 2018-as választási együttműködésre ennek ellenére is megindultak már, mert abban azért mindenki egyetért, hogy az az egyetlen esély a jobb szereplésre. Ebben az sem akadály, hogy a szocialisták már bejelentették, tavaszig mind a 106 körzetben megnevezik saját jelöltjüket.

– Ezzel nincs semmi baj, mindenki alkupozíciót akar teremteni azzal, hogy hivatalos jelöltet állít, nálunk is van már 52-53 jelölt. Mindenki nevezze meg őket, és akkor lehet majd tárgyalni – mondja DK-s forrásunk.

Abban minden megkérdezett egyetértett, hogy az ősz a népszavazással, az eredmény magyarázatával telik el mindkét oldalon, majd jön október 23-a, amikor a Fidesz „szemkilövetőzhet”, ami ellen nem nagyon tudnak mit tenni. A DK-ban ugyanakkor arra számítanak, a forradalom 50. évfordulójával szemben, amikor (kordonok mögött ugyan) több mint száz állam- és kormányfő, király, uralkodó és más magas rangú vezető látogatott Budapestre, most jóval kevesebben jönnek, és ezzel demonstrálhatják, „mennyire elszigetelt nemzetközileg Orbán Viktor”.

A szocialisták figyelnek azért a közvélemény-kutatásokban velük többé-kevésbé azonos támogatottságú Jobbikra is, igaz, úgy látják, a (már nem is annnyira?) radikálisok is belső problémákkal küzdenek.

– Vona Gábor berohant középre, csak aztán hátranézett, és nem látta maga mögött a tábort – fogalmaz egy szocialista. – Elindultak egy irányba, de megtorpantak, ez a legrosszabb, amit tehettek. Jöhetnek még vezetői válságok a Jobbikban.

A Jobbikban természetesen teljesen másképp vélekednek erről. Egy ottani vezető azt mondja a Magyar Nemzet Magazinnak, hogy a „konszolidálódás” mára lezárult, „mindenki számára világos lehet, hogy ebben meddig mentünk el, és hol húzódnak politikánk új határai”.

A Jobbikban is október 2-a után kezdődik a „főszezon”, ekkor indítja be a párt saját nemzeti konzultációját az egészségügy, az oktatás, a korrupció témakörében, ezenkívül az általános béremeléssel próbálják nyomás alá helyezni a kormányt. (Volner János frakcióvezető legutóbb személyesen javasolta ezt Orbán Viktornak, ám mint közösségi oldalán megírta, a kormányfő visszautasította az ötletet.) A konzultációra országjárást is építenek, ha egy-egy településre, régióba kiküldik az íveket, a párt ismert politikusai is odalátogatnak. Az ívek kitöltésére bőven hagynak majd időt, így kiértékelésükkel akár 2017 elejéig is várhatnak.

Jobbikos forrásunk szerint egyébként pozitívum a 2010–2014-es időszakhoz képest, hogy a párt támogatottsága most sem esett a választásokon elért eredmény alá, a ciklus közepén is sikerült tartani a szintet. A Jobbikban ezért abban bíznak, erről az alapról be tudják bizonyítani 2018-ra, hogy ők a Fidesz valódi kihívói.