Gyakoribbá válhatnak a jövőben a zavarok a föld élelmiszerpiacán, ami nagyon súlyos következményekkel járhat – áll a világhírű brit külpolitikai intézet, a Chatham House tanulmányában, amelyet a The Guardian ismertetett. Az intézet kutatói igen egyszerű, de annál aggasztóbb összefüggést fedeztek fel a globális élelmiszer-kereskedelem útvonalai és a klímaváltozás között.
Az egyes országok közti áruforgalmat földrajzi szempontból vizsgálva kiderült, hogy a föld élelmiszer-kereskedelmének legnagyobb része mindössze 14 kritikus, „szűk keresztmetszeten” át zajlik. Ezek mindegyike pedig különösen érzékeny az időjárásban bekövetkező zavarokra. Az élelmiszer-kereskedelem és ezen keresztül az élelmiszerek ára nyilvánvalóan alapvető stratégiai jelentőségű minden ország számára. Az ebben bekövetkezett zavarok hatásairól elég csak annyit mondani, hogy amikor 2010-ben Szibériában a szárazság és a tüzek nyomán várható alacsony gabonatermés miatt az orosz kormány exporttilalmat rendelt el, az észak-afrikai és közel-keleti importőrök csak jóval drágábban jutottak gabonához, a megemelkedett árak pedig az arab tavasz egyik legfőbb kiváltó okát jelentették.
A föld kukorica-, búza-, rizs- és szójakészlete meglepően csekély számú kereskedelmi útvonalon keresztül cserél gazdát minden évben. Az említett termékek több mint fele néhány brazil, amerikai és fekete-tengeri kikötőben kerül hajóra, és szintén néhány alapvető jelentőségű tengeri szoroson, csatornán át „utazva” jut végül a felhasználási helyére.
Ezek a szűk keresztmetszetek már most is kockázatokat jelentenek. Azok az amerikai édesvízi, valamint vasúti szállítási útvonalak, amelyeken például minden évben a világ szójakészletének harmada érkezik a Mexikói-öbölben fekvő tengeri kikötőkhöz, 2012-ben és 2016-ban is használhatatlanná váltak egy időre áradások következtében.
A Panama-csatornát az utóbbi időben a száraz idő miatt kell rendszeresen „bezárni”, a Szuezi-csatornát pedig az egyre gyakoribb homokviharok mellett az is fenyegeti, hogy a Chatham House szerint idővel terrortámadás célpontjává válhat. Utóbbi alapvető jelentőségű az erősen élelmiszerimport-függő közel-keleti és afrikai államok számára. A fekete-tengeri kikötőkbe érkező orosz gabona szárazföldi útvonalát szintén fenyegethetik időjárási zavarok, áradások, ráadásul a Krím orosz annektálása óta a politikai stabilitás is eltűnt a térségből.
A jelentés szerint a nagyon gazdag és a nagyon szegény országok egyaránt jóval kiszolgáltatottabbak lesznek a jövőben a globális szűk keresztmetszeteknek, leginkább Japán, Dél-Korea, Etiópia, Kenya, Tanzánia és Szudán lakói aggódhatnak. A bajt pedig úgy lehetne elhárítani, ha diverzifikálnák a szállítási útvonalakat, ez azonban nagyon drága, új vasutakat, kikötőket kellene építeni. A Chatham House szerint a föld vezetői egyelőre nincsenek tisztában azzal, mekkora lehet a baj. „Ha Irán politikai okokból lezárja a Hormuzi-szorost, rögtön minden vezető elkezd aggódni az olaj ára miatt. Pedig az élelmiszer-kereskedelemben ugyanilyen vagy még sokkal súlyosabb zavarok keletkezhetnek, ha nem lépünk” – mondta a The Guardiannak Laura Wellesley, a tanulmány egyik készítője.
