A székhamisítók egy percre sem ülnek le

Segítik-e az utánzatok az innovációt, vagy potyautasokhoz hasonlíthatók inkább a koppintók?

Amikor luxustermékek hamisításáról esik szó, általában táskák, órák, parfümök és edzőcipők jutnak az eszünkbe. Pedig szinte minden, egyedileg formatervezett és divatos holmit lehet – és meg is éri – koppintani, így a több százezer forintba kerülő székeket is. Utóbbi bútordarabok feketepiacának kiterjedtségét még csak most kezdik felismerni a hatóságok.

Charles és Ray Eamest a XX. század leghíresebb formatervezői között tartják számon. Pályafutásuk során főképp megfizethető, mégis minőségi bútorokat terveztek, leghíresebb alkotásuk azonban kilóg a sorból. Az 1956-ban, élő tévéshow-ban, négyévnyi előkészület után bemutatott Eames Lounge márkanevű székről és a hozzá tartozó lábtartóról van szó. A hajlított, rétegelt lemezből és bőrből készült ülőalkalmatosság egyesíteni volt hivatott magában az elegáns angol klubok hangulatát és az üzletemberek megtestesítette modernitást. Hatalmas siker, igazi státusszimbólum lett. A Herman Miller-bútorgyárban a mai napig kézzel készítik, a cég honlapja pedig büszkén hirdeti, hogy a múlt században alig volt világsztár és milliomos, aki ne ült volna ilyenen Frank Sinatrától Jane Fondán át Steve Jobsig és Bill Gatesig. A New York-i Modern Művészetek Múzeumában az állandó kiállítás részeként lehet megtekinteni az Eames Lounge-ot.

Mindenki Eames széket akart, de nem mindenki engedhette meg magának a megjelenésekor 310 dolláros (mai értékén 2800 dolláros, azaz körülbelül 730 ezer forintos) árat. Így szinte azonnal megjelentek a másolatok, amelyeken néha jelezték, hogy „replika”, esetleg „hommage”, máskor azonban nem. Az egyetlen licencbirtokos gyártó már a hatvanas években egész oldalas hirdetésekben figyelmeztette a vásárlókat, hogy óvakodjanak az utánzatoktól. Ma azonban a hamis székek elleni harc sokkal reménytelenebb, hiszen bárki tucatszámra találhat az Eames (vagy más híres) székhez megszólalásig hasonlító bútordarabokat.

Persze forgalmazóik (akik korántsem gyanús sikátorokban, hanem a legnagyobb online áruházak „polcain” árulják portékáikat) nem állítják, hogy eredeti termékekről lenne szó, hiszen a vásárlók sem hülyék, ők direkt a másolatot keresik az eredeti ár töredékéért. Akkora a kereslet a kamuszékekre, hogy egyes honlapok abban adnak tanácsot, mi alapján lehet megkülönböztetni a jó hamisítványt a silánytól. A forgalmazók azzal kérkednek, hogy termékük minősége simán összevethető az eredetiével. Ma egy igazi Eames szék akár ötezer dollárba is kerülhet, másolatot viszont már 749-ért az emberhez vágnak. Ez is kétszázezer forint körüli összeg, de az eredeti Eames szék Barbie babákra méretezett, tizenöt centiméter magas, 795 dollárért árult makettjénél is olcsóbb.

A székek formaterveihez fűződő jogokat a gyakorlatban nehezebb érvényesíteni, mint az olyan védjegyeket, mint a Coca-Cola hullámos üvege vagy az Adidas három csíkja. Egyszerűen azért, mert a székek talán a legáltalánosabban használt bútordarabok, szinte minden elképzelhető formában gyártották már őket, és nehéz igazán új, soha nem látott dizájnelemekkel felruházni a piacra dobott modelleket.

A luxuskivitelűnek tűnő, de a valódiaknál kevesebbe kerülő bútorok iránt hatalmas kereslet mutatkozik, ezekkel ugyanúgy lenyűgözhetők ugyanis az üzletfelek, a hotel- és éttermi vendégek. Az amerikai vámhatóság csak tavaly összesen négymillió dollár értékű hamisított széket foglalt le. Ehhez az kellett, hogy a bútorgyártók által alapított BeOriginal (Légy eredeti!) konzorcium másfél éven át képezte a vámosokat, hogy képesek legyenek felismerni, ha egy híres modellhez hasonlító bútort látnak. Az iparági lobbisták állítása szerint ezen intézkedések nyolcezer amerikai munkahely megőrzéséhez vezettek.

Kérdés ugyanakkor, hogy hosszú távon valóban kárt okoznak-e a másolatok. Az eredeti jogtulajdonosok bevételeit természetesen rosszul érintheti, ha megjelenik egy látszólag ugyanolyan, sokkal olcsóbb termék. Ugyanakkor egyes szakértők szerint a másolatok segíthetik is az innovációt, hiszen arra ösztönözhetik az eredeti gyártót, hogy újítson, és ismét a hamisítványok fölé kerekedjen. Sőt a hamisítványok az eredeti termék iránti keresletet is növelhetik. Azáltal, hogy nagy tömegük miatt a potenciális vásárlók gyakrabban találkoznak velük, önkéntelenül is reklámot csinálnak az eredetinek, tovább erősítve a divatot. Egyesek szerint azonban a másolók egyszerűen potyautasok, akik a mások kemény munkája által hajtott vonatra kapaszkodva ingyen utaznak, és eltulajdonítják a sokat invesztáló piaci szereplők nyereségének jelentős részét.