El sem tudja képzelni, mennyi vér tapad egy avokádós pirítóshoz

Fegyveres bandák támadják a farmokat Mexikóban, ahol a drogcsempészet mellett az avokádótermesztés a legjövedelmezőbb üzlet.

2006 és 2015 között 8258 gyilkosság történt az államban, tudósít a The Guardian, és a helyzet nagy általánosságban nem lett jobb azóta sem, az elmúlt évben ölték meg ugyanis a legtöbb embert Michoacán történetében. Tancítaro mégis a törékeny béke szigeteként dacol az őt körülvevő maffiaháborúval. Önkéntesekből álló önvédelmi erőket (autodefensas) állítottak föl, tagjaik – az avokádóból keresett dollármilliók támogatásával – korántsem a szabadnapos apukákból álló polgárőrökhöz hasonlítanak, sokkal inkább a rendőrség terrorelhárító rohamosztagosaihoz, gépfegyverrel, páncéllal, sisakkal, uniformissal. Arrafelé általánosan avokádórendőröknek hívják őket. Emellett maguk az avokádótermesztők is fegyverkeznek, a BBC riportere nem is látott farmert fegyver nélkül, a farmok pedig afféle támaszpontokra hasonlítanak. Bár mind azt mondják, tevékenységük teljesen törvényes, és fegyvertartási engedélyük is van, több mint valószínű, hogy az állam – tehetetlenségét beismerve – egyszerűen szemet huny a milíciák hadviselése felett.

Az utakon sűrűn ellenőrző pontokat állítanak föl, amelyek kezdetben meglehetősen hevenyészettek voltak, sziklákból és homokzsákokból építették őket, de mára vasbeton erődítményekké váltak, szűk lőrésekkel. A milícia katonái golyóálló terepjárókkal járőröznek. Még a szövetségi rendőrségnek sincsenek golyóálló járművei, ezért történhetett meg, hogy néhány éve, amikor a kartell rajtaütött egy rendőrkonvojon, nehézfegyvereikkel tíz rendőrt is megöltek. A helyi haderők látványosan átvették a rendfenntartás és az önvédelem feladatát az államtól. Hiába van Tancítarónak polgármestere, illetve hivatalos önkormányzata, a város legnagyobb hatalommal bíró intézménye egyértelműen az avokádótermesztők tanácsa, amely annak ellenére szerzi be teljesen nyíltan az automata nehézfegyvereket az önvédelmi erők számára, hogy ezek Mexikóban illegálisak.

Az önvédelmi erők katonái személyesen érintettek a bűnbandák és az avokádótermesztők háborújában. Szinte mindannyian mezőgazdasággal foglalkoztak korábban, és így védelmi pénzt fizettek a maffiának. Sokuknak elrabolták, illetve megölték hozzátartozóikat. Mára állításuk szerint nullára csökkent az emberrablások száma. Az önszerveződést persze nem ma kezdték. Már a nagyüzemi avokádótermesztés kezdetén is teljesen függetlenek voltak az államtól. A mai vezetők szülei, felismerve, hogy a hagyományosan termesztett kukoricából és babból csak tengődni tudnak, egészen Izraelig utaztak a hatvanas-hetvenes években, hogy megtanulják az avokádó gondozásának csínját-bínját. Ezután, megint csak függetlenül az államtól, szabványosított termesztési, csomagolási, szállítási és minőségbiztosítási eljárásokat dolgoztak ki, és megbízhatóságuk igazolására rendszeren meghívták a legnagyobb felvevőpiacnak számító Egyesült Államok mezőgazdasági minisztériumának inspektorait.

A harmonikus üzleti infrastruktúra 2006-ban – a mexikói drogháború kirobbanásával párhuzamosan – kezdett darabjaira hullani. Ez ösztönözte a legnagyobb avokádótermesztőket arra, hogy magánhadsereget létesítsenek. Ma a legtöbb városi pozitívan értékeli a tevékenységüket, noha sokan suttogják, hogy a farmerekre nehezedő nyomás nem szűnt meg, csak „egyenruhába öltözött”, és a korábban eufemisztikusan védelmi pénznek nevezett sarcot manapság az önvédelmi erők szedik. Ők nehézfegyverzetüket és jól kiépített infrastruktúrájukat adott esetben hajlandók a drogcsempészek rendelkezésére is bocsátani. Ezt pedig teljesen szabadon tehetik. Hiába hoztak pár éve Michoacán államban törvényt kifejezetten a magánhadseregek betiltása végett, Mexikóvárosból még egyetlen szövetségi ügyész sem próbálkozott azzal, hogy bármilyen módon is keresztbe tegyen az avokádórendőröknek.