Burt Rutan a nem hagyományos repülő eszközök tervezője. Minden hangszeren játszik, első saját cégében a ládában megvehető és otthon összeépíthető repülőgépekből anyagi függetlenségre tett szert. Majd húsz éve a Mojave sivatagban kísérleti repülőgépgyárat alapított, ahol kedvére épített földkerülő apróságokat, repülő autót, egy szállítógépről a levegőben elindítható űrhajót és még folytathatnánk a felsorolást.
A hidroplántól az űrhajóig
A közel négyszáz Rutan-repülőgép közül kettőt szinte mindenki ismer. Az egyik a Voyager, amely kétfős személyzettel kilenc nap alatt leszállás nélkül repülte körül a Földet. A másik a SpaceShipOne, egy kompozitból épített űrhajó, amely közel tíz éve repült fel 100 kilométernél magasabbra, nagyobb változatával az idén indulnak kétszázezer dolláros jeggyel az űrturisták.
Szerintem a harmadik világszenzáció a nemrég nevet kapott SkiGull hidroplán lesz, amiről Rutan szokásával ellentétben néhány elemet nemrég egy előadáson elárult, bár a rajzokat a videón letakarták. Az épülő új hidroplán első bemutatóját pedig idén nyárra, az EAA Air Venture fesztiváljára, a világ legnagyobb kisgépes pilótatalálkozójára ígérte.
Rutan feltételeket állított fel a nyugdíjas projektjének becézett hidroplántervezése előtt. Rövid fel- és leszállási úthossz akár ismeretlen vizeken is. Nagy sebesség két pont között, több személy szállítása. Leszállás havon, földön, utóbbi esetlen nehéz terepen, köves leszállópályán is, vagyis Rutan hároméltű repülőgépet tervez. Beférjen egy egyállású garázsba, amihez összehajtható szárnyak szükségesek. Végül kitben, vagyis alkatrészként ládába csomagolva is eladható legyen.
Rutan ötletet merített a Convair F2Y Sea Dart szuperszonikus kétéltű vadászrepülő hidroplán megoldásából, ahol sítalppal biztosítják a gép kiemelkedését a vízből és a szárnyai egyben vízi szárnyak is, a gép azokon úszik. A szimpla vízi szárny megoldás alkalmazása ma már elég ritka, repültem ilyen géppel Oroszországban, a lassú kiemelkedése miatt hosszú volt a felszállóútja a tengeren.
De visszanyúlt saját korai, 61. számú modelljéhez is, amit Long EZ néven árusított. Ott elöl úgynevezett kacsaszárnyak segítették a stabilitást és tolópropelleres motor adta a hajtóerőt.
SkiGull – 13 méteres szárnyfesztáv, két tolómotor
Amit még a mester elárult: a SkiGull egymotoros vitorlázó-repülőgép lesz 13 méteres, összecsukható szárnyfesztávolsággal, amit a szárny tetején levő kettő darab, 70 KWh teljesítményű motor hajt majd. Valószínűleg a szárny vízi szárny lesz, mert leszálláskor a pilóta „belehuppan” a vízbe, de nem megy át tengeralattjáróba – viccelődött Rutan. A felszállás megkezdésekor pedig csak a pilóta feje lesz a víz felett.
A rutani csavar az egészben a sítalpak, illetve a szárnyak és a hajótest kapcsolatának újfajta megoldása lesz, illetve a több száz kilométeres utazósebességhez való alkalmazkodás. A trimaránt, vagyis a három keskeny hajótestből álló rendszert fából már megépítette, most vizsgálja, milyen erő szükséges a felemelkedéshez.
Lehet, hogy Rutan a korábbi repülő autó modelljéből veszi át az utasok elhelyezésének megoldását, és akkor mindegyik testben egymás mögött ülhet két-két ember, nyilván a középső testben a pilóta.
Rutant annak idején az űrbe is az a hit vitte fel, hogy sivatagi garázsából hatalmas NASA-infrastuktura és hozzá méltó állami költségek nélkül megfizethető űrhajót adhat az emberek kezébe. Nyugdíjas projektjében sem adja alább, olcsó közlekedési eszközt kínál majd a vízről, és ezzel új fejezetet nyithat a hidroplánok százéves történetében. Júliusban meglátjuk.
Ha tetszett a cikk, keressék a blogot új Facebook-oldalunkon, ahol naponta frissülnek a hidroplános hírek, de bázisunk továbbra is a Vízirepülés.hu oldal marad. Nemrég jelent meg egy hosszabb írásom Hidroplánok a Dunán és a Balatonon címen, olvassanak bele abba is!
