Amikor Sir Winston Churchill későbbi brit miniszterelnököt a múlt század elején katonai szolgálatra kinevezték Burmába, Angliából hajóval két hónap alatt érte el állomáshelyét. A harmincas évek körül egy tisztviselő még mindig 34 napot utazott hajón Londonból Hongkongba.
1936-ban viszont egész évben már négyszáz utast szállítottak repülőgépen ezen az útvonalon. Repülőgéppel már nagyjából harmadannyi idő alatt, 10 nap alatt értek oda.
Az állam létrehozta a nevében is a brit világbirodalmat szimbolizáló Imperial Airways légitársaságot, amely megrendelést adott az angol Short testvérek gyárának egy – hosszú távon gyorsabban és több utast, több csomagot, levelet szállító – modern hidroplán kifejlesztésére.
Így jött létre a Short S.23 C Class Empire hidroplán. A négymotoros, teljes fémépítésű hidroplán a mai „első osztály” fogalmainak megfelelően három teremben ágyakká átalakítható ülésekkel, szalonnal és külön ablakos sétálófedélzettel 16 utast szállított. Ha csak üléseket tettek be az utastérbe, akkor rövidebb távon 24 főt is elvitt másfél tonna levéllel vagy teherrel együtt.
Az ötfős személyzet egy felszállással a repülőgépet 265 kilométeres óránkénti átlagsebességgel 1200 kilométert valamivel meghaladó távolságra repítette, ezért belefért az időbe a napi több felszállás is.
A London–Hongkong repülőút ideje ekkor négy-öt napra csökkent. Nem véletlen, hogy 28 darabot rendeltek ebből a típusból. A hajózási szokásokból átvéve mindegyiknek nevet adtak. A flottát sikeresen üzemeltették a második világháborúig: a világ négy irányába repültek. Néhány példány még a háború után is használatban volt.
A harmincas évek második fele az óceánt átrepülő hidroplánok aranykora volt, a Dornier Do-X-en kívül írtunk már korábban a PanAm klippereiről is.
Ha tetszett a cikk, keressék a blogot új Facebook-oldalunkon, ahol naponta frissülnek a hidroplános hírek, de bázisunk továbbra is a Vízirepülés.hu oldal marad. Nemrég jelent meg egy hosszabb írásom Hidroplánok a Dunán és a Balatonon címmel, olvassanak bele abba is!
