A második világháború után kis ideig még nyitott kérdés volt, hogy vízről felszálló hidroplánok vagy kerekes futóműves szárazföldi óriásgépek repítik át a közönséget az óceánokon. A választ ma már ismerjük.
A Saunders-Rose brit repülőgépgyár 1945-ben ajánlotta fel tervként a Hercegnőt a brit nemzeti légitársaságnak, ezért ez a kódjele. Hármat rendeltek belőle.
A korhoz képest fantasztikus teljesítményt ígértek. 150 tonna felszállósúlyt, több mint 500 kilométeres óránkénti átlagsebességet. Továbbá 100 utast luxus körülmények között elrepítenek egy felszállással több mint 8000 kilométerre, ami bőven lefedte az Európa–Amerika közötti transzatlanti távolságot.
Az ígért teljesítményhez igazították a hidroplán méreteit. Közel hetven méter szárnyfesztáv, ami csak tíz méterrel kevesebb, mint az ötven évvel későbbi Airbus A380 kétfedélzetes, hatalmas légibuszé.
A majdnem ötven méter hosszúsághoz húsz méternél alig kevesebb magasság párosult. A hidroplán törzsének héjszerkezetét három hurkás-hagymás cső összeépítésével oldották meg. Kétszintes volt az utasfedélzet, tán még az Airbus is merített ötletként belőle.
Ekkora tömeghez, méretekhez, sebességhez hatalmas teljesítményű motorok kellettek, végülis ez lett a Hercegnő gyengéje.
Újításként tíz darab gázturbinás motort helyeztek el a szárnyon, ebből a belső kettő propellerei mindkét oldalon egymás előtt dolgoznak.
Hét év kellett a prototípus levegőbe emeléséhez, ami jelentős eredménynek számított. Ilyen hatalmas kormányfelületek rudazatokkal való mozgatásához már kevés volt az emberi erő. A ma már mindenki által ismert szervó rásegítést is itt alkalmazták először, de ami a földön biztonságosan működött, az makrancoskodott a levegőben.
A nehézségek okán a brit nemzeti légitársaság kihátrált a projektből. Erősítette döntését, hogy közben a PanAm vezére összefogott a Boeinggel, ami a közforgalmi repülés fejlődésében két jelentős változást okozott.
Egyfelől feladták az utaskiszolgálás olyan luxusát, amikor a hosszabb távú, sok órás repülés elviselését ebédlőkkel, szalonokkal, fekhelyekké alakítható ülésekkel, azaz sok fölösleges térrel segítették. Maradtak a kényelmes ülések pezsgővel és kaviárral, hozzá megnövelték a repülés gyorsaságát, beléptek a jetek korszakába.
Ez volt az utolsó érv az elegáns hidroplán mellőzésében. A Hercegnő egy repülő példánya még a légierőnél próbálkozott, de a százórás tesztrepülésnél sajnos nem élt meg többet.
Ha tetszett a cikk, keressék a Vízirepülés.hu oldalunkat. Tavasszal jelent meg egy hosszabb írásom a világ legnagyobb repülőgépeiről, olvassanak bele abba is!
