Az első hivatalos légi utast maga Wilbur Wright hívta meg a gépére, öt évvel a motoros repülés születése után. A madzaggal összekötött szoknyájú, arcán fátylat viselő és a főtartóba kapaszkodó hölgy mindössze két percet repült. Az első menetrend szerinti járat beindításáig pedig a Wright testvérek első levegőbe emelkedése után éppen tíz év telt el.
1914-ben újév napján a Szentpétervár–Tampa útvonalon lehetett először a világon megvásárolt jeggyel repülőgépen utazni. Természetesen nem a cári Oroszország fővárosából repültek az óceánon át Amerikába, hanem a hasonló nevű – St. Petersburg – floridai kisvárosból az öböl túlsó oldalára.
Egy utas ült a pilóta mellett és végig 15 méter magasan repültek a tenger felett. Több mint húsz percig tartott a negyven kilométernyi légi út. Kézenfekvő volt a hidroplán alkalmazása, hiszen bármi gond esetén könnyen leszállhattak az öböl vizére, meg a kikötés is egyszerűbb volt.
A név is csökkentette a leendő utasok esetleges félelmét, mert az első légi útvonalat airboat line-nak, csónak a levegőben útvonalnak hívták. Csak később alakult ki a hidroplán két angol neve, a flying boat és a seaplane.
A menetrend szerinti utasrepültetést Percy Fansler, egy elektromérnök-vállalkozó találta ki, aki szakmájánál fogva hitt a jövőben. Úgy gondolta, lesznek olyanok, akik hajlandók borsos árat fizetni a gyorsaságért. A két település között az út gőzhajóval három óra, vonaton vagy autóval pedig az öbölkerülés miatt legalább fél nap volt.
Tervéhez keresett egy olyan repülőgépgyárost, aki berepülőpilóta társával már túl volt a negyvenedik saját tervezésű repülőgép építésén. Ők Tony Janus és – a gép és a légitársaság névadója – Thomas Benoist.
Ők hárman kevesek lettek volna repüléstörténeti esemény létrehozásához. További befektetőként melléjük állt ezer-ezer dolláros összeggel még két befektető, egyikük Noel Mitchell, St. Petersburg volt polgármestere volt.
Utóbbi és a város notabilitásai közüggyé tették az eseményt. A város egykori vezetője a helyi gazdagok közül további százdolláros befektetőket szervezett, a helyi cirkuszban történt árverésen pedig egy másik korábbi polgármester, Abram C. Pheil négyszáz dollárt adott az első jegyért, ami egyébként ötdolláros volt. Az akkor hétezer lakosú városkából pedig több mint háromezren vettek részt az első repülőutat elindító ünnepségen.
Áprilisig menetrend szerint repültek legalább naponta kétszer, később egy második gép is bekapcsolódott a forgalomba. Utána már csak chartereztek a májusi bezárásig, amikor elfogyott a társaság pénze. Több mint 1200 utast szállítottak, beírták magukat a történelembe.
A centenárium tiszteletére egy híres amerikai repülőgép-restaurátor megépítette az eredeti gép replikáját, amiről még majd írunk, de egyelőre nem tudott vele felszállni. Január elsején tiszteletből a képen látható hasonló gép repülte le az első történelmi útvonalat. A közönség most is ott ünnepelt a parton.
A Hidroplánok blog a centenáriumot úgy ünnepeli, hogy a blogger Repülni jó füzetekben tavaly megjelent az Utasrepültetés nagy pillanatai című írását megnyitja a közönségnek. A Belenézek gombbal mától egy hétig az egészet ingyen elolvashatják.
