A Lindbergh házaspár hidroplánnal az óceánon át

A levegő királya és Anne hidroplánnal repülve „kitűzték” a transzatlanti repülés máig ható útvonalait.

Charles Lindbergh 1927-ben motoros géppel elsőként repülte át a világon az Atlanti-óceánt. Utána királyok, államfők és szépasszonyok versengtek társaságáért, állandóan vendégségben járta-repülte a világot. Mexikóban az ottani amerikai nagykövet nemrég érettségizett lányát életében először repülni vitte, aki azonnal beleszeretett. Majd már otthon az Államokban Anne Charles pilóta növendéke, és szinte, mint a mesében, a felesége lett.

A házaspár 1929-ben építtetett magának egy különleges hidroplánt, amit egy ma is ismert nagy név, Northrop tervezett át és gyártott le egy akkor népszerű Lockheed Vega elemeiből.

Lindbergh egy olyan kétüléses gépet igényelt, amely mindkét ülésből egyaránt vezethető. Nagyságánál fogva alkalmas arra, hogy az ülésből a pilóták a levegőben kimásszanak, és veszély esetén ejtőernyővel kiugorhassanak. Kerekek helyett úszótalpas hidroplánként bárhol leszállhat. Fűthető ülésekkel bírja a sarki klímát is. És végül, de nem utolsó sorban sebessége haladja meg óránként a háromszáz kilométert.

Próbaútján még kerekes változatával a házaspár egyből megdöntötte a korábbi Los Angeles New York útvonal rekordot, 15 óra repüléssel három órát vertek rá a korábbi rekorderre. Az út során kialakult köztük a szereposztás is. Charles volt a kapitány, míg Anne a másodpilóta és a rádiós.

A hidroplánnal később két nagy fél világ körüli utat repültek. Először 1931-ben próbaútként Alaszkán át a Japánba-Kínába, majd két év múlva a transzatlanti úton Európába, visszafelé pedig Afrika szarvából Dél-Amerikába.

Míg Amelia Aerhardt először hidroplánnal repülte át az Atlanti Óceánt, addig Charles Lindbergh csak második repüléséhez használt úszótalpas járművet.

Óriási emberi erőt sugárzott, hogy a házaspár – első gyermekük elrablása után – 1933-ban mégis útra kelt Európa felé. Grönlandon egy eszkimó kis srác nevezte el hidroplánjukat Tingmissartognak, ami az ő nyelvén azt jelenti: „Egy, aki repül, mint egy nagy madár.”

A Lockheed Sirius típus egy másik példányának Bánhidy Antal segítségével átalakított kerekes változatát használták a magyar óceán átrepülők is, róluk a cikk végén kínálunk egy saját videót.

A képen jól látszik a megtett útvonal, nyitott gépen az örök hó birodalmán keresztül egészen Japánig, ahol a házaspár szinte egyik ünneplésből a másik ünneplésbe csöppent.

A látva repülés közben többször kerültek olyan helyzetbe, amikor a felhőkből csak saccolni tudták, merre lehet a víz, szerencsére nem történt velük baleset.  Viszont egyre nagyobb hangsúlyt kapott náluk a rádiózás, amivel későbbi transzatlanti útjukon jelentős tesztelést végeztek.

Kínában Lindbergh a világsztárnak illő fogadtatás mellett részt vállalt az árvízhez kapcsolódó mentésekben, a Siriussal gyógyszereket és egyéb eszközöket szállított.

Eközben egyszer a Jangce folyó nagy árvízi sodrásában nem tudott kikötni, a hidroplán fejre állt és komolyan megsérült, egy brit hadihajón tértek vissza vele az Egyesült Államokba.

Lindbergh repülési ikonná válása előtt leveleket hordó pilóta volt és részt vett Juan Trippe oldalán a Pan American légitársaság megalakításában. Óceánátrepülése után Trippe előléptette a Pan Am transzatlanti útvonalak technikai tanácsadójává.

1933-ban a Lockheed Sirius hidroplánt kijavították és felturbózták, másfélszer olyan erős motort kapott, mint korábban Ázsia felé. A közel nyolcszáz lóerő mellett a pilótafülkében először használtak műhorizontot – a modern, mai az alábbi képen felül középen látható – és nagy hatótávolságú rádiót, ami az időjárás előrejelzésben volt a segítségükre. A szárazföldön állandó és hajón levő rádióállomások segítségével is navigáltak, ami Anne feladata volt.

A menetrend szerinti óceánátrepülés előkészítése során a hidroplánnal repülve mintegy kitűzték a mai napig használt transzatlanti útvonalat. Visszafelé pedig Afrika szarva és Brazília között megtalálták a legrövidebb légi útvonalat. Itt olyan gépek repülnek át az óceánon azóta, amelyek kontinensen belüli útvonalra lettek tervezve. A Travel Service Boeing B737-ese is ezen az útvonalon repült pár éve Brazíliába afrikai technikai leszállással.

A körrepülés végén a Lockheed Sirius ereklyeként egyből múzeumba került. Nyolcvan évvel később a hidroplán több helyszínváltoztatás után a magyar származású Steven Udvar-Hazy washingtoni repülőmúzeumának, a National Air and Space Musem egyik ékessége.

Végül Juan Trippe a Lindbergh házaspár felfedező útjaikon szerzett tapasztalatai alapján indította el pár év múlva a Clippereket Európába, Ázsiába és Dél Amerikába.

Ha tetszett a cikk, nézzék meg az idén nyáron 83 éve történt sikeres magyar óceánátrepülésről szóló videónkat, ahol a Lockheed Sirius repülőgépnek a közreműködők a beszédes „Justice for Hungary” nevet adták.