Amelia Earhart: Fokker hidroplánnal az óceánon át

A héten 86 éve, első nőként és első utasként hidroplánnal Európába repült az amerikai világsztár pilótanő.

Orwille Wright egykori bicikligyáros és a motoros repülés feltalálója 1908-ban Párizsban úgy nyilatkozott, hogy soha nem lehet repülőgéppel New Yorkból a francia fővárosba elrepülni. Húsz év múlva Charles Lindbergh alaposan rácáfolt erre. Az első óceánátrepülőt Párizsban a világszenzációra éhes tízezrek várták. Részben azért, mert a Putnam amerikai lap- és könyvkiadó a sajtón keresztül az egész világon felturbózta az eseményt.

Egy Londonban élő és a Putnam kiadóval kiváló társasági viszonyt ápoló gazdag hölgy szintén történelmet szeretett volna írni azzal, hogy utasként és első nőként repüli át az óceánt. Mrs. Amy Phipps Guest az úthoz repülőgépet és pilótákat keresett. Megtalálták neki azt a Fokker F7 Trimotort, amely két évvel korábban először repült az északi-sarkra, és ez elég jó ómennek tűnt az óceán feletti repüléshez.

És innen lesz nekünk érdekes a történet, mert a veszély miatt úgy gondolták, hogy a gép kerék helyett úszótalppal hasznosabb lenne, hiszen a hidroplán leszállhat az óceánon. Ezért a hölgy a képen látható módon a gépet átépíttette hidroplánná és a Barátság (Friendship) nevet adta neki.

Lindbergh nyomán sokan nekivágtak az óceánnak, és sokáig mind odavesztek, ezért a család nem engedte fel utasként Mrs. Guestet a hidroplánra. Ő nem ellenkezett, és maga helyett egy dublőrt kerestetett, természetesen Mr. Putnammel és a már az út megtervezésére felfogadott híres akkori pilóta tanácsadójával együtt.

1928-ban Amelia Earhart már emelkedő csillagú pilótanő volt Amerikában. Saját repülőgépe és balesetmentes ötszáz repült órája, no meg filmsztár kinézete okán a dublőrt kereső segítők látókörébe került, és fennmaradt az utolsó rostán. Mrs. Guest természetesen nem pilótát rendelt dublőrnek, olyan utast keresett, aki egy alsóbb néposztályból már iskolázott és előkelő körökben is megállja a helyét. Ennek ellenére elsőként rábökött Amelia aktájára.

De Mr. Putnam – akit Lindbergh repülése már világhírűvé tett – agya ekkor már két lépéssel előbbre járt, egy későbbi projektként ő már egy pilótanő önálló óceán átrepülésében is gondolkodott.

Mikor megcsörrent a telefon, Amelia a híres pilóta felkérésére azonnal igent mondott. Először izgalmában azt hitte, hogy a hidroplán vezetésére keresik másodpilótaként, és nincs kétségem, hogy megfelelt volna. De később utasként is belevágott a kalandba.

Mr. Putnam Ameliát egyből átkeresztelte Lady Lindyre, hiszen akkor Lindbergh neve egyet jelentett az óceán átrepülésével.

1928. június 17-én indultak New York közeléből, de a köd miatt le kellett szállniuk a kanadai Halifaxban. Majd onnan Stutz kapitány 20 óra 40 perc alatt repülte át az óceánt. A négyezer-ötszáz kilométernyi légi út végén a Fokker Trimotor hidroplánnal azonban nem London tengeri kikötőjében, Southampton előtt fogtak vizet, hanem Walesben.

Tankolás után átrepültek az eredeti célállomásra, ahol Mrs. Guesttel és a polgármester asszonnyal az élen hatalmas tömeg várta már őket. A tudósítók szinte lerohanták Lady Lindyt, aki a „Milyen volt az út?” kérdésre talán egy, már Amerikában előre legyártott hasonlattal felelt: „Utasként én csak egy poggyász voltam, akár egy zsák krumpli”, de rögtön hozzátette, „talán egy nap én is megpróbálom egyedül."

Mr. Putnam nem engedte ki a kincset a kezei közül, a világra szóló ünneplések után Ameliát feleségül vette, aki beváltotta ígéretét és 1932-ben – másodikként a világon – tényleg egyedül repülte át az óceánt. Majd pár év múlva világ körüli útján felszállt a halhatatlanok közé.

A fenti pioníroknak köszönhetően nem kellett tíz év és az óceánok átrepülése menetrend szerinti klipper hidroplánokkal mindennapos dologgá vált.

Ha tetszett a cikk. nézze meg a magyar óceán átrepülőkről a Repülni Jó Portálunkon készített videónkat.