Induljon a tánc!

Vajon jó csajokkal el lehet adni egy videoklipet? Erről is beszélgettünk az Így Telnek Napjaink fiaival.

– A négy új számra vonatkozólag nekem csak annyi volt a kritérium, hogy visszahallgatva megragadjon, a szöveg és a hangszerelés pedig összhangban-egyensúlyban legyen. Voltak alaphangzások, amiket – ahogy egyre inkább érett a dal – utólag megsimogattunk. Az alap gitárhangzás közös megegyezésen alapul. Állítgattam a hangszíneket, és közben néztem az arcokat, haha! – avatott be a mostani koncepciójukba Kornél.

Krisztián szerint a felvételek után jó azt hallani, hogy mindhármuk egyéniségéből bőven kaptak az új számok. „Ez egy útkeresés, ami csak akkor jó, ha mindenki kiteljesedhet benne” – véli a dobos.

A jelenlegi felállással egyébként még nem zúzták szét a színpadot, ám érdemes megjegyezni, hogy a zenekarnak már van két klipje, amiből a Szőke Andrással készített darab vizuálisan és témavezetés szempontjából is tök ott van a szeren.

„A klip forgatása az maga volt a kaland, ami azzal kezdődött, hogy Szőke András kimondta a telefonba: »Ákos, akkor vegyük úgy, hogy megegyeztünk.« Onnantól kezdve olyan volt az egész, mint egy mese.”

Szóval, miképp is néz ki egy jó fabula?

A basszusgitáros szerint a forgatás maga volt az égkő, s Szőke András amellett, hogy vérprofi, roppant szórakoztató figura. Jah, dizájncenter, stimt! „Ezt a kaposvári járókelők is tapasztalhatták a bőrükön. A fagyizós jelenet felvételénél nem volt olyan ember a fagyizóban és az utcán, akinek ne köszönt vagy bökött volna oda egy vicces mondatot” – mesélte Ákos.

Krisztián jobban összetömörítve a dolgokat csak úgy kommentálta az esetet: „Szőke úr? Éppen arra biciklizett!” Azt látjuk!

Közben pedig megérkeztünk a beszélgetésünk számomra legizgibb részéhez. Nem egy kommentben írják ugyanis, hogy azért szeretik a banda klipjeit, mert tele vannak csinos lányokkal. Adódik hát az örökbecsű kérdés: az esztétikum eme manifesztációja mennyire tudatos náluk? Ergo egy jó csajjal mindent el lehet-e adni, avagy árnyaltabb a kép?

„Szerintem árnyaltabb, de tényleg. Viszont az okosok szerint a siker kulcsa egy videóban: kisbaba, kiskutya, jó csaj. Na, már most, sokkal több jó csajt ismerünk, mint kisbabát, és a lányokkal könnyebb együtt dolgozni, mint az idomított kiskutyákkal”

– kaptam egy újabb velős választ Krisztiántól. Mondanám, hogy van benne valami, és remélem, ezért az ultrafeministák nem égetnének el egy csinos kis máglyán!

Ákos emellett megjegyezte, hogy mindenképp igyekezett a szereplők kiválasztásánál koncentrálni az esztétikumra. „Viszont, hogy mennyire lehet eladni velük a dolgot, az más kérdés. Ennél azért több kell ahhoz” – véli a basszeros.

Hogy vajon több kell-e vagy sem, az legyen költői kérdés. Mindenesetre az esztétikum nem utolsó szempont, már ha jól meg van komponálva. S a srácok esetében úgy érzem, jó úton haladnak ezen a vonalon.

Ami az alkotási folyamatot illeti, Ákos szerint nagyjából beálltak arra a ritmusra, hogy Kornél hoz egy gitártémát próbára, majd nekiállnak, alakítgatják, és mire összeáll, ő ír rá egy szöveget. Előfordul azonban, hogy a szövegért is Kornél felel. Ugyancsak szimpatikus alkotási filozófia, amiről Krisztián tett említést, és én is ezt a hozzáállást támogatom, azaz „alapszabály, hogy mindenki építhet és keményen kritizálhat is egy-egy témát, de hogy ezt miért teszi, meg kell indokolnia!”

Apropó szövegek. Az Így Telnek Napjaink is magyar szavak tengerével támad, s engem mindig érdekel az, hogy egy-egy adott banda nyelvválasztása mögött milyen megfontolások húzódnak meg.

„Az anyanyelvén tudja az ember leginkább kifejeznie magát, a koncerten az összhang a fontos a zenekar és a közönség között. Nem hiszem, hogy (saját számokról beszélve) ezt más nyelven írt szöveggel el lehet érni.”

– véli Kornél.

Ezt megfejelve Ákos megjegyezte, a magyar nyelv meg egyértelmű választás volt, fel sem merült más. A két szövegfelelős egyébként azt is elmesélte, hogy nincs konkrét koncepció, az elvárás annyi, hogy értelmes legyen.

A srácok természetesen a magyar zenészek 99 százalékához hasonlóan munka mellett zúznak, s önmagukat igazgatva próbálnak meg eligazodni a dzsungelben.

Mint Ákos elmesélte, mindent magunk csinálnak, ami annyiból jó, hogy tényleg szívből dolgoznak, de emiatt néha el tudnak aprózódni a részletekben. S hogy mivel lehet az 1-ről az 1,2-re lépni, a basszusgitáros szerint ők körülbelül ezzel a most megjelenő négyszámos kislemezzel jutnak majd el az 1,1-re. Mint mondta, ehhez persze kellett az is, hogy eddig nem voltak túl aktívak az élő fellépések terén, de ezen mindenképp változtatnak a jövőben.

„A legkézenfekvőbb válasz, hogy egyszerűen így telnek a napjaink. Kornél igazi fanatikus, Krisztián bármi van, megőrül, ha dobverőt vesz a kézbe, én meg az utcán is szövegeket mormolgatok magamban. A név később talált ránk, mint ahogy elkezdtük a közös próbákat, de örülök, hogy így alakult, mert tökéletesen leírja a mostani állapotot.”

Persze az is jó kérdés, mindezt miképp lehet véghezvinni egy olyan időszakban, amikor a feltörekvő underground zenekarok élő koncertjeinek látogatottsága sajnos meg sem közelíti a tíz vagy húsz évvel ezelőtti nézőszámokat.

A srácok ráadásul igazolták azon sejtésem is, amit sajnos sok magyarországi város esetében érzek, így Kaposváron sincs sok lehetőség koncerthelyszínek terén, főleg a sajtóban kevésbé feltűnő zenekarok számára. „Ami megfelelne és a belvárosban a legjobban megközelíthető lenne, ott a hely által támasztott anyagi feltételek nehezen teljesíthetőek, még több hasonló helyzetben levő zenekar összeállása esetén sem” – avatott be a szomorú részletekbe Kornél.

A zenekar ennek ellenére abszolút optimista, s ahogy Ákos ezzel kapcsolatban megjegyezte: „a kaposvári zenei élet pedig éppen megérett arra, hogy most már valaki felrázza az állóvizet”.

Én csak szurkolni tudok, ahogy annak is, hogy a kedves zenei szerkesztők is szánnak egy kis időt rájuk, a csapat új anyagára, mert egy-két dal simán befér egy rádiós repertoárba. Szóval, indulhat a tánc! A srácok további három számát is bemutatjuk majd, lehet sasolni a Facebook-oldalunkat!

A vonat közben pedig robog tovább. Pénteken egy oltári szuggesztív klip premierezik nálunk: jön az Ed Is On A zene se szól című szösszenete. Mondhatni, nem szűz lányoknak való darab. Az online premier eseményéhez ITT lehet csatlakozni, ahol addig is egy csomó érdekes dolgot lehet megtudni az egészről. Gyertek, legyünk minél többen!

Ha elég erőt, legfőképp elég kitartást érzel magadban, és úgy gondolod, szívesen csatlakoznál az Ígéretes titánok gerillaakciójához, nosza, itt az alkalom. Mivel ennyire megnövekedett az igény, szívesen várom olyan ifjú titánok jelentkezését, akik komolyan gondolják, írnának ezekről a csapatokról, és képesek arra, hogy egyedi kreativitásukat elővéve, saját kútfőből mondjuk nem Dosztojevszkij-hosszúságú, de mindenképp szürkeállományt igénylő, néhány ezer karakteres, bemutató-zeneelemző érzésanalíziseket írjanak két nyelven, angolul és magyarul, elsősorban Tumblr-csatornánkra.

Ha érdekel, és kipróbálnád magad, hajrá!

Szívesen veszem a jelentkezéseket, de azt azért le szeretném szögezni, komoly, valóban írni akaró és kitartó, nem tiszavirág életű arcokra lenne szükség. Ha úgy érzed, ez érdekel, és kipróbálnád magad, Facebookon vagy a [email protected] címen is megteheted. Írj bátran, a jelentkezéseket szeretettel várom.