Nem akármilyen új dallal jelentkezett be két év után a Magidom. Az Atyaúristen egy igazán érdekes, trükkös kísérlet arra, miként lehet hozzányúlni a vallás, konkrétabban a kereszténység témájához a könnyűzene felől.
Az egész olyan, mint egy rockfohász, már-már indulószerű imádság kellő iróniával megspékelve. Szóval semmiképpen sem hétköznapi szám, ugyanakkor a Benyhe Robi (gitár, ének), Bajnok Balázs (gitár, vokál), Pánczél Péter (basszusgitár), Benyhe Marci (dobok) és Szekeres Máté (billentyűk, vokál) felállásban működő zenekar hozza a tőle megszokott tábortűz mellett zenélős hangulatot.
A megszokott stílusuktól persze nem rugaszkodtak el a srácok, a hangulat és az összhangzás egyfajta visszhangja a legutóbbi, 2014-es, Turistajel című nagylemezüknek. A folytatásról szólva egyébként ez a dal a nyitánya a zenekar közelgő kislemezének, amit ennek fényében mi is kíváncsian várunk. Főleg, hogy már tavaly december eleji beszélgetésünk alkalmával is arról diskuráltunk, készül az új anyag.
Szóval éppen itt volt már az ideje. Felesleges is szaporítani a szót, elöljáróban talán még annyit, így érdemes megfogni a kereszténység témáját. A végeredmény éppannyira univerzális, hogy senki se akarja kisajátítani.
A hajtás után amúgy érdemes folytatni az olvasást, mert Benyhe Robit szépen kivallattam erről az egészről, különösen arról, hogy ez az Atyaúristen hogy s miként villant be.
– Egy alapjában véve érzékeny témakörhöz, a valláshoz nyúltatok hozzá igen frappánsan. Mennyire volt egyértelmű, hogy az Atyaúristennek erről kell szólnia, illetve, hogy maga a dal címe is az legyen, ami?
– Nem készültünk tudatosan rá, hogy legyen egy ilyen témájú dalunk, és persze nem is térítő opusnak szántuk. Világnézettől függetlenül tök érdekes kérdés, hogy hogyan született a világ, hol a helyünk benne. A teremtéstörténet valahogy adta magát, kicsit a szám is olyan lett, mint egy időugrásos videó, amiben szépen kialakul a Föld. Az Atyaúristen cím kicsit a dal ironikus árnyalatára is utal. Volt egy pillanat, amikor elgondolkodtunk, hogy néhányan talán „rosszul értik” majd a dalt, de ezt gyorsan elengedtük, és bízunk benne, hogy „akinek füle van, hallja meg”.
